Búcsú

Sziasztok!
Nem tudom, mit kéne írjak, vagy egyáltalán hogy kezdjek bele... Az lesz a legjobb, hogy ha elkezdem a legelején. Mint már a legelső bejegyzésben is említettem, ez volt életem legelső blogja. Nagyon nehezen győztem meg magam arról, hogy legyen egy blogom, de volt valaki aki mindig biztatott, hogy jól írok és ezt veletek is meg kell osszam. Ez a személy mai napig biztat, ha nem tetszik neki a részt azt is megmondja, vagy ha este 10-kor írok neki, hogy segítsen a részben ő jön és segít. Nélküle nem hoztam volna létre ezt a blogot, és végtelenül hálás vagyok neki ezért!!
Harmadjára írom újra, ezt a kis búcsút, egyszerűen nem tudom elengedni. Most eszembe jutott, hogy még mielőtt megcsináltam volna életem első blogját, ugyanezt a történetet elkezdtem egy szép füzetbe leírni. Teljesen más az a történet mint ez, de még is ugyanaz és ez hihetetlen számomra. Lehet egyszer majd azt a változatát is lefogom írni a történetnek, még nem tudom. Köszönöm nektek is , hogy 1053-an ellátogattatok a blogomra, tudom hogy más bloggereknek háromszoros az oldalmegjelenítésük, de szerintem nem a szám a fontos....  
Remélem a következő blogomat is nyomon fogjátok követni, bízom abban hogy az a blog is tetszeni fog nektek!! Még egyszer mindent nagyon köszönök nektek is, és azoknak az embereknek is akik mindennap itt vannak mellettem és támogatnak!! SZERETLEK TITEKET!!

Lots Of Love: Bori 

Epilógus - I never expected I'll find a boy, who loves me more than his life

Sziasztok!!
Eljött ez a nap is amikor felrakom az utolsó részt, azaz az epilógust a blogra. Egyáltalán nem érzem jónak, az előző részekhez képest egyszerűen....nem tudom rendessen befejezni. Írok majd egy kis búcsút, de nagyon nem szeretnék szomorkodni ugyanis tegnap megnyílt az új blogom, amit már ide is kiratam!! Remélem azért tetszeni fog nektek az epilógus!!
Lots Of Love: Bori

P.S.: Csináltam egy Ask.fm-et aki szeretne kérdéseket feltenni az nyugodtan megteheti!! http://ask.fm/Kiss_Bori




Sietve próbálok összepakolni ugyanis a gép négy óra múlva indul Svájcba, de mi még mindig itthon vagyunk. Parker a konyhában csinálja a reggelit a gyerekenek, így ő nem tud segíteni a pakolásban tehát egyedül kell megoldjam. Benyitok Jade szobájába és amikor meglátom az a rendetlenséget kedvem lenne rögtön ki is fordulni a szobából.
- Jadeeee, gyere fel a szobádba és pakolj össze légy szíves!- kiabálok le a konyhába. Hallom ahogy 9 éves kislányom felcsörtet a lépcsőn majd belép a szobájába.  Megáll előttem és nagy szemekkel néz rám.
- Muszáj össze pakolnom?- kérdezi mire elnevetem magam.
- Sajnos kicsim, igen!
Magára hagyom Jade-et, had pakoljon nyugodtan és benyitok Benji szobájába. Kivételesen rend volt, igaz a bőröndje tárva nyitva állt még és a ruhák sem voltak benne szépen össze hajtva. Kiléptem a szobából és a konyha felé vettem az irányt.
- Milyen csajról beszélgettek?- értem be a konyhába és pont meghallottam a beszélgetés végét.
- Semmi anyu, semmi!- rázta a fejét mosolyogva Benji mire nekem is mosolyra húzódott a szám. Parker magához húzott és lágyan megcsókolt.
- Te aggódó anyuka!- nevetett mire mellkasába ütöttem.
- Igen is aggódok, hogy a fiam milyen lányokkal barátkozik- feletem mire Parkerből még jobban kitört a nevetés.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek!- bújtam oda hozzá.
Mire elindultunk már tényleg igazán késésben voltunk, a repülőtéren is futnunk kellett hogy elérjük a gépet. Gyorsan megkerestük a helyünket Benji Jade mellett foglalt helyet, én meg Parker mellett ültem. Az út, az egész gyorsan elment szinte végig beszélgettük Parkerrel. Sem Benji-nek sem Jade-nek nem mondtuk el, hogy Benji-nek nem én vagyok az anyukája, mindkettőnk jobbnak látta ha ez köztünk marad. Akik tudják, hogy nem én vagyok Benji vérszerinti anyja mind azt mondják, hogy egyáltalán nem látszik ez, úgy nevelem mintha a saját fiam lenne. Szerintem ez teljes mértékben igaz, minden szülői értekezleten ott voltam, mindig ott álltam mellette és amikor csak kérte leültem vele tanulni, vagy csak beszélgetni. Most, hogy már 19 éves az ember azt hinné ez már nem így van....pedig de, így van és én ettől nagyon boldog vagyok.
Miután leszálltunk a gépről, a szálloda felé vettük az irányt. Parker foglalta a szállást, így fogalmam nem volt hogy milyen helyre jövünk, de amikor megláttam a szállodát az emlékek újra feltörtek bennem. Annak a szállodának a bejárata előtt álltunk, ahol Parkerrel találkoztunk.
- Hogy tetszik, gyönyörűm?- lépett mellém Parker és derekamra fonta kezét.
- Köszönöm!- adtam neki egy csókot. Elfoglaltuk a szobáinkat, majd indultunk a pályákhoz. Egyszerűen fantasztikus délutánt töltöttünk el, így négyesben. Készítettünk egy csomó képet, és elhatároztuk Jade-el, hogy otthon csinálunk majd egy családi albumot. Este Parker szó szerint utasított arra, hogy csinosan öltözködjek fel. Miután mind kettőnk elkészült, elindultunk vacsorázni.
- És mi lesz a gyerekekkel?- kérdezősködtem.
- Most csak kettesben leszünk, ha nem baj!- bazsalygott és kezeit rákulcsolta az enyémekre. Mikor megérkeztünk egy hangulatos kis étteremhez, Parker illedelmessen kihúzta előttem a széket majd ő is leült. Megrendeltük a vacsorát majd Parker töltött mindkettőnknek egy pohár pezsgőt.
- Mire iszunk?- érdeklődtem.
- Elfelejtetted, mi??
- Mit kellett volna elfelejtenem?
- 10 éve találkoztuk először. Itt Svájba, abban a szállodában és azon a sípályán!- mosolygott és rögtön eszembe jutott minden- Sajnos abba az étterembe ahol először randiztunk, nem volt hely!
- Tényleg! Úristen, teljesen kiment a fejemből!
- Semmi baj, gyönyörűm!- simított végig az arcomon. Aztán koccintottunk és folytatódott tovább az este. Egyszerűen még így 10 év után sem tudtam vele betelni...a csókjával, a hangjával, az érintésével.
- Mrs. Brooks!- nevetett Parker- Most már tényleg az enyém vagy!
- Örökké a tied!!

Új blog!

Sziasztook!
Tegnap este elkészült az új blogom, amit ha a linkre kattintotok meg is találtok! Remélem tetszeni fog nektek a történetem, és majd olvasni is fogjátok!!
http://needianewfamilyornot.blogspot.hu/

Lots Of Love: Bori

19.rész A big day

Sziasztok!
Nem igazán tudom, mit kéne most mondjak....az előző részhez még annyit, hogy legalább 10-szer visszaolvastam és egyáltalán nem tetszik, borzalmas rész lett. Nehéz volt nagyon megírni azt a részt, sőt ezt is nagyon nehéz volt és szerintem az epilógust is nehéz lesz majd megírni. Ezt a blogot már egyáltalán nem érzem a magaménak...
Jövő hét csütörtökön felrakom az új blogomra a prológust, amit természetesen ide is ki fogok rakni! Azért remélem, hogy nektek tetszeni fog az új rész és a következő blogomat is olvasni fogjátok!
Lots Of Love: Bori

Az esküvő napján

 

 

 

Reggel iszonyatos fej fájással ébredtem, tudtam én hogy tegnap túl sok koktélt ittam. Parker nem fekszik mellettem, biztos ő is éppen józanodik valamelyik haverjánál. Anyuék tegnap szerveztek nekem egy amolyan lány búcsú féleséget, miszerint nem mehetek úgy férjhez hogy nem volt lány búcsúm. Lassan leballagok a konyhába, főzök magamnak egy kávét és már készülök leülni a kanapéra amikor hallom, hogy Benji felsír. Kávémat lerakom a dohányzó asztalra és Benji szobája felé veszem az irányt. Kiveszem az ágyából, és vállamra fektetve csitítgatom. Benji egy hónapja lett 1 éves így már elég nehéz ahhoz, hogy csak simán így a vállamra vegyem. Miután megnyugodott újból a nappali felé veszem az irányt, csak most már Benji is velem tartott. A lépcsőnél felveszem, azonban amikor már leértünk az emeletről lerakom, hogy had szaladgáljon a házban. Leülök a kanapéra és csak ülök.Elgondolkozok az elmúlt egy és fél éven, minden egyes pillanatok újból átélek. Azt amikor először találkoztunk, az első randit....vagy azt amikor először találkoztam Benjivel. És ma össze fogunk házasodni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem mennyire elment az idő. Gyorsan előkotortam a telefonomat és megnéztem mennyi az idő...12:00. Jó, tehát van kevesebb mint két órám arra, hogy elkészüljek. Gyorsan felhívtam a legjobb barátnőmet, Amandat, hogy jöjjön ide segíteni. Megfogtam Benjit, gyorsan megetettem majd felvittem a szobájába játszani egy kicsit, amíg anyuék nem jönnek érte. Foggalmam nem volt, hogy kéne elkezdenem a készülődést, de szerencsére Amanda elég gyorsan ide ért így segített a készülődésben.
- Milyen hajat szeretnél?- tette fel a kérdést, amire a válaszom csak egy fejrázás volt.- Rendben, akkor bízd rám magad, összehozok neked valamit!
Amanda, olyan frizurát készített nekem, röpke 15 perc alatt, hogy még szerintem egy fodrász is megirigyelné.
- Köszönöm szépen!- öleltem meg, majd még jobban szemügyre vettem a hajamat. - Kérhetek még egy segítséget?
- Persze!
- Megcsinálnád nekem a sminket is?- kérdeztem, miközben össze szedtem Benji homijait.
- Juj, igen igen!- örvendezett, mikor valaki csöngetett- Kit várunk még?
- Csak anyuék azok, elviszik Benjit hogy nyugodtan tudjunk készülődni. Majd anyu fogja oda hozni a templomhoz, apu meg jön értünk- feleltem és kinyitottam az ajtót.
- Sziasztok!- köszöntöttem őket.
- Sziasztok!
Felkaptam Benjit, apu kezébe nyomtam a táskáját, amibe bele pakoltam mindent amire szükség lehet, majd adtam egy puszit a fiamnak.
- Nem sokára találkozunk!- mondtam és megsimítottam Benji arcát, majd átadtam anyunak. Miután apuék elmentek, Amandával elkezdtük megcsinálni a sminket, aztán mivel már nem nagyon volt időnk mind a ketten elkezdtünk öltözködni. A mennyasszonyi ruhámat már hónapokkal ez előtt megvettem, egyszerűen nem tudtam ott hagyni a boltban. A ruha egyáltalán nem kihívó vagy giccses, hanem teljesen olyan mint én. Mikor sikerült magamra húzni a ruhát, kiléptem a szobából és lementem a lépcsőn, ahol igaz majdnem elestem a magassarkúmban és a földig érő ruhámban. Mikor Amanda meglátott és a szája elé kapta a kezét.
- El...Úristen gyönyörű vagy!- áradozott, majd óvatosan megölelt. Apu megérkezett értünk, segített beszállni az autóba és már indultunk is a templom felé. Minnél közelebb értünk a templomhoz és ahhoz, hogy Parker felesége legyek annál jobban izgultam. Apa lassított, és megálltunk a templom előtt. Amanda segített kiszállni a kocsiból, bíztatóan rám mosolygott és a kezembe nyomta a csokromat.
- Bent találkozunk!- kacsintott rám és beszaladt a templomba. Apa belém karolt és rám nézett.
- Késszen állsz?- kérdezte.
- Azt hiszem igen!- bólogattam majd elindultunk. Beléptünk a templom ajtaján és felcsendült a zene. A templom egyáltalán nem volt nagy, de Parkerrel egyikőnk sem akart olyan esküvőt ahol olyanok is jelen vannak akikkel életünk során maximum egyszer találkoztunk. Lassan haladtunk végig a templomon egészen Parkerig. Mikor oda értem hozzá egymásra mosolyogtunk és megfogtuk egymás kezét. A pap elmondta a szokásos beszédét amiből nekem nem sok maradt meg, csak annyi amikor azt mondta hogy:" Ezennel házastársaknak nyílvánítalak titeket!" majd Parkerrel megcsókoltuk egymást. Mind a kettőnk belemerült a csókba, csak azt lehetett hallani hogy mögöttünk mindenki tapsol és füttyög. Miután elválltunk egymástól elindultunk kifele a templomból, ahol a vendégek rizst dobáltak ránk. Parkerrel újból megcsókoltuk egymást, és én csak arra gondoltam hogy ettől a pillanattól kezdve vár ránk egy új élet. Parker, én és Benji!

18.rész You are my life

Sziasztook!
Mit szóltok ahhoz, hogy már csak kevesebb mint egy hét és őszi szünet?? Én személy szerint már nagyon várom, hogy végre egy kicsit pihenhessek, és délutánonként nem kell azon aggódnom, hogy másnap miből írunk dolgozatot vagy miből felelünk!
Már csak 1 rész és egy epilógus van hátra, és tulajdonképen ezért is volt nehéz számomra megírni ezt a részt. Ebben és az elkövetkezendő részben lesz egy kis idő ugrás, így gondoltam a legjobbnak! Remélem tetszeni fog a rész!!
Lots Of Love: Bori

Pár hónap múlva

 

 

 

Végre most már a kocsimban ülök, és haza felé tartok. Parker elvileg már otthon van, legalábbis üzenetében azt írta, hogy siet haza. Benjit lepasszoltuk anyuéknak már elég rég voltunk Parkerrel úgy igazán kettesben, és már szerintem mind a kettőnk nagyon fáradt volt. Szükségem van most már egy kis nyugira. Leparkolok a házunk előtt és laptop táskával a vállamon a kezemben pedig legalább három teli zacskóval indulok be a házba. Nagyon szeretek itt élni, minden nap úgy ébredek fel Parker mellett hogy boldog vagyok és ez legfőbbképpen neki köszönhető. Lerúgom a cipőmet a zacskókat pedig a konyhába rakom le.

- Megjöttem!- kiáltottam el magam de semmi. Ezek szerint még nem ért haza. Pedig már reménykedtem, hogy valami finom vacsorával vár, és minnél több időt tölthetünk kettesben. De nem.Felmentem az emeletre és a szobánk felé vettem az irányt. Amint beléptem a szobába szemem megakadt egy csokor rózsán. Oda léptem az író aszalhoz és egy levelet találtam a rózsa mellett. Szám széles mosolyra húzódott, majd elkezdtem olvasni a levelet.

Drága El!

Amikor beléptél az ajtón és elkiáltottad magad, hogy megjöttél és én nem voltam otthon csalódott voltál, igaz? Tudom, hogy az voltál de most nincs semmi okod arra hogy csalódott légy, ugyanis én már voltam otthon és csináltam egy kis vacsit, de csak akkor egyél belőle, ha nagyon éhes vagy!!

Kérlek téged, hogy öltözz valami nagyon csinibe és 19:30-kor jönni fog érted egy taxi, az majd elhoz téged ide hozzám!!

Szeretlek, és már nagyon várom hogy találkozzunk!

Parker

Miután elolvastam a levelet még nagyobb mosolyra húzódott a szám. Volt még másfél órám arra hogy elkészüljek, így gyorsan lezuhanyoztam és elkezdtem készülődni. Egy elegáns fekete ruhát vettem fel, aminek a mellkasa csipkés volt. Hajamat copfba fogtam, és egy kis halvány sminket csináltam magamnak. Pontosan fél 8-kor csöngetett a taxis, és már indultunk is. Londonon belül maradtunk de foggalmam sem volt merre járhatunk. Aztán a taxis egyszer csak leparkolt egy park előtt, ahol eddigi életem során még soha nem jártam. Kisegített a kocsiból, amit meg is köszöntem és már ott sem volt. És most merre induljak el? Tettem fel magamban a kérdést, végül úgy döntötte hogy elindulok a park bejáratához. Mikor beléptem a parkba és megláttam, hogy mi fogad elállt a lélegzetem. Minden fáról lapionok és füzérek lógtak le. Aztán megláttam Parkert, aki éppen a zenészekkel beszélgetett de amikor meglátott rögtön oda szaladt hozzám. Nagyon elegáns volt, zakó és fehér ing. Még nem láttam őt így kiöltözve, pedig azért már egy ideje együtt élünk. Közel lépett hozzám, ajkait pedig enyémekre tapasztotta. Miután elváltunk egy kicsit eltolt magától, hogy teljesen szemügyre tudjon venni.
- Gyönyörű vagy!- mért végig mégegyszer.
- Köszönöm- feleltem és elindultunk egy kis asztalka felé ami nagyon szépen meg volt terítve. Leültünk a kis asztalkához, majd egy pincér kihozta a vacsoránkat. Egész este az a zenekar zenélt akikkel Parker akkor beszélt amikor én megérkeztem.
- Köszönöm ezt az estét, egyszerűen csodálatos volt!- ámuldoztam, majd Parker felkért egy táncra. Tánc közben sokszor váltottunk egy rövid csókot, vagy Parker felemelt és megpörgetett a levegőben.
- Tudod, miért vagyunk ma itt?- kérdezte, mire megráztam a fejem. Elmosolyodott majd az egyik zsebében kezdett el kotorászni és miután megtalálta a kis dobozt amit keresett le térdelt elém.
- Elizabeth Smith, hozzám jössz feleségül?- tette fel a kérdést. Szám elé kaptam a kezem, és bele telt vagy két percbe mire felfogtam mit is kérdezett tőlem előbb Parker. Szélesen elmosolyodtam, és már könnyeim is folytak a boldogságtól.
- Igen, igen, igen!- válaszoltam és Parker nyakába ugrottam, majd megcsókoltam. Ráhúzta a bal gyűrűs ujjamra a gyűrűt és újból megcsókolt.
- El sem tudod hinni, mennyire boldoggá teszel!- rázta a fejt, és szerintem még ő sem fogta fel mi is történt ebben az öt percben. De, eltudom hinni mennyire boldoggá teszem, hiszen ő is ugyan olyan boldoggá tesz engem, mint én őt. Most már nem tudnék nélküle élni...és szerintem ez jó.


17.rész Is it a real family?

Sziasztok!
Itt is volnék az új résszel, amiről csak annyit szeretnék mondani, hogy remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Ezen a részen kívül már csak három részt terveztem, plusz az epilógust de már elkezdtem írni az új blogomat, amit nem sokára ki is rakok! 
Köszönöm szépen, hogy a múltkori résznél bejelöltétek hogy tetszett, ez nekem nagyon sokat jelent és tényleg NAGYON KÖSZÖNÖM!!

Lots Of Love: Bori

P.S.: Már csak 2 hét van hátra az őszi szünetig, addig is kitartást!!:)

Parkerrel elhatároztuk, hogy anyáéknak is megmutatjuk Benjit, és elmondunk nekik mindent. Remegő kezekkel tolom magam előtt a babakocsit, benne a most már fiamnak mondható kis csöppséggel. Parker észreveszi, mennyire izgulok a családommal való találkozástól, így megállítja a babakocsit és szembefordít magával.

- Minden rendben lesz. Hidd el, meg fogják érteni!- fogja kezei közé az arcomat, majd egy lágy csókot lehel ajkaimra. Bólintottam, mire kezeit rákulcsolta az én kezeimre és így haladtunk tovább. Mikor már láttam a házunkat, egyre lassabban kezdtem menni. Parker észrevette a lassított tempót, rám nézett és látta az arckifejezésemből mire gondolok, majd jól ki röhögött. Az ajtó elé érve Parker a szabad kezével csöngetett be, ugyanis én még mindig szorítottam másik kezét. Nem sokára nyílt is az ajtó, és nem mással találtam magam szembe, mint apával, akinek szemei tágra nyíltak a meglepettségtől.

- Sziasztok!- köszöntött bennünket, és elállt az ajtóból hogy beljebb tudjunk menni. Levettem a cipőmet, majd Benjit kiemeltem a babakocsiból.

- Ki az apa?- hallatszott Julie hangja a nappaliból.

- Én volnék!- léptem be a nappaliba és szembe találtam magam anyával és a húgommal. Julie rögtön odaszaladt hozzám és agyon ölelgetett, anya pedig adott két puszit.

- Nem is mondtad, hogy hazajössz!- felelte anya.

- Igen, tudom nem volt betervezve, de most nem ezért jöttünk!

Anyáék már kezdték sejteni mit is keres egy gyerek a kezembe, de mielőtt még elkezdtek volna kombinálni Parker megszólalt.

- Ő itt Benji, az én vérszerinti fiam. Az édesanyja ott hagyta nálam tíz hónappal ezelőtt, és eddig tulajdonképpen egyedül neveltem anyukám segítségével, most viszont El úgy döntött, hogy ő szívesen felneveli velem Benjit.

Szívem egyre hevesebben vert, izgultam anyáék vajon mit gondolnak erről.

- Elizabeth, hiszen még csak 18 éves vagy, nem készültél fel arra, hogy anya légy! - szólalt fel legelőször anya. Tudtam, hogy ezt fogják mondani, de be akartam nekik bizonyítani, hogy nincs igazuk.

- Én meg úgy gondolom, hogy azért van némi tapasztalatom, elég sokat vigyáztam Juliera.

- Rendben, és hol fogtok élni?- szállt be a beszélgetésbe apa is.

- Úgy gondoltuk veszünk egy kis házat a közelben- mondta teljesen nyugodt hangon Parker, majd bíztatás képen rám mosolygott.

- És mi lesz El állásával?Az volt álmaid munkája kislányom!- tett fel egy újabb kérdést anya.

- Majd beszélek Adammel, hátha tud valami megoldást találni, ha meg nem akkor maradok itt Londonban és folytatom nála a munkát!- feleltem egyszerűen, mire anya és apa összenéztek.

- Ha tényleg így gondoljátok, akkor mi nem fogunk az utatokba állni!- válaszoltam apa, majd folytatta-, De ha bármi van, segítség kell, azonnal szóljatok!

- Rendben, úgy lesz Mr. Smith!- bólogatott Parker. Még egy kicsit maradtunk, elhoztam pár ruhámat, majd elindultunk Parkerék háza felé.

- Egész jól fogadták!- hozta fel újból a témát Parker.

- Hát, végül is fogadhatták volna rosszabbul is!- nevettem majd közelebb mentem Parkerhez és megcsókoltam. Csókunk azonban nem tartott túl sokáig mert kisfiunk sírásával megszakította azt. Felemeltem a hordozóból és ringatni kezdtem az ölembe.

- Jól áll a kezedben a gyerek, El!- mondta Parker és egy huncut mosoly hagyta el a száját- Már csak úgy néznétek ki jobban, ha a bal gyűrűsujjadon viselnél egy gyűrűt!

16.rész We are a family

Sziasztok!
Egy nappal korábban érkezik az új rész, mivel a péntek az újból bizonytalan. Lehet lenne rá alkalmam felrakni, de én inkább biztosra megyek, semmiképpen nem szeretném azt, hogy várjátok a részt én meg nem tudom nektek hozni. Remélem tetszeni fog az új rész!!
Lots Of Love: Bori

P.S.: Kérlek titeket, jelöljétek be hogy tetszett e a rész vagy sem! Ez nekem sokat jelentene!!! Köszönöm!!

Elváltunk egymástól, majd bementünk a házba. A konyhában Parker anyukája éppen valamit főzött.

- Jó Napot Mrs. Hayes!- köszöntöttem.

- El! Olyan jó hogy itt vagy!- mosolygott rám kedvesen. Parker felvezetett a szobájába, ahol, mint mindig most is rend volt. Leült az ágyra, én meg bele ültem az ölébe.

- Elolvastad a levelemet?- tette fel a kérdést, miközben az egyik hajtincsemmel játszadozott.

- Igen, el- bólogattam. Aztán beállt köztünk a csend. Mikor már nem bírtam magamban tartani a dolgokat, megszólaltam:- Fel szeretném veled nevelni Benjit!

Parker szemei a meglepetéségtől kikerekedtek, majd miután kezdte fel fogni mit is mondtam mosolyra húzódott a szája.

- Tényleg képes lennél erre? Nem tartasz egy hazug állatnak?- aggodalmaskodott, mire jól kiröhögtem.

- Tényleg komolyan gondolom- válaszoltam egyszerűen- Az elején haragudtam, hogy nem mondtad el, de aztán jobban átgondoltam a dolgokat, és rájöttem, hogy ha én lettem volna ilyen helyzetbe nekem sem lett volna erőm elmondani!

Parker amolyan megnyugvás képen kifújta a levegőt, mire közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Parker letért nyakamra és azt kezdte el csókolgatni, miközben én a hajába túrtam. Lassan döntött el az ágyon, majd felém kerekedett és lágy csókot hintett ajkaimra. Aztán a nyakamra… majd a mellkasomra… ezután pedig a hasamra. Fordítottam helyzetünkön, és ráültem Parker csípőjére. Lehúztam pólóját, ami a szoba egyik sarkába landolt miközben levert valamit, ami mind kettőnkből nevetést váltott ki, azonban nem nevethettem, sokáig mert Parker újból megcsókolt. Elhúzódtam tőle és kezeimet végig húztam kockás hasán. Parker már nagyon nem bírt magával, ő is lehúzta a pólómat, nyakamhoz hajolt és éreztem, hogy kiszívja azt. Hátát markolásztam, miközben ő mocskos dolgokat suttogott a fülembe, aminek hatására előjött belőlem az a bizonyos állat.

- Hú valaki nagyon bevadult!- nevetett Parker, mire erősen ledöntöttem az ágyra és rámásztam.

- Kuss!- csókoltam meg, és éreztem, ahogyan a nadrágom is lekerül a földre…

Reggel Parker lágy csókjaira ébredtem.

- Jó reggelt Gyönyörűm!- szólított és újabb csókot hintett ajkaimra.

- Neked is!- mondtam és felültem az ágyon, de a lepedő lecsúszott mellkasomról felfedve Parker előtt a melleimet. Gyorsan húztam vissza azt mire Parker felröhögött.

- Ne takargasd már úgy is láttam!- mosolygott pimaszul- Inkább öltözz fel, adok egy pólót meg egy boxert!

Miután felöltöztem elindultunk reggelizni. Mikor kiértünk a folyosóra és elhaladtunk Benji szobája előtt megtorpantam.

- Szeretném látni őt!- mondtam Parkernek mire mosolyra húzódott a szája és halkan benyitott a szobába. A szoba halványkékre volt kifestve, benne egy kicsi ágy egy pelenkázó és sok-sok játék. A kiságy mellé léptem, amiben Benji még édesen aludt. Csak néztem azt a kis csöppséget miközben oda bújtam Parker mellé.

- Hasonlít rád- mondtam mire megcsókolt.

- Fel kéne most már kelteni őt!- simította meg az arcomat és közelebb lépett az ágyhoz. Lassan kiemelte a kis manót az ágyából, aki egyből elkezdett üvölteni ezzel kifejezte nem tetszését. Parker a vállára vette és nyugtatgatni kezdte. Nem sokára Benji is megnyugodott Parker pedig felém nyújtotta.

- Fogd meg!- kérte. Óvatosan átvettem tőle a kicsit és leültem vele az egyik hinta ágyba, ami a szobában volt elhelyezve. Parker oda guggolt mellénk miközben én Benjit ringattam, aki ezt láthatólag nagyon élvezte, mert arcán megjelent egy nagy mosoly.

- Úgy látom, tetszik neki az új anyukája!- felelte Parker mire egymásra néztünk és mind a ketten szélesen elmosolyodtunk. Most már egy igazi család vagyunk.

15.rész Again With Him

Hey-ho!
Itt is vagyok az új résszel, ami remélem hogy tetszeni fog nektek! Még egszer ne haragudjatok amiért pénteken nem hoztam a részt, egyszerűen aznap időm nem lett volna felraktani!
Kérlek titeket, hogy miután elolvastátok a részt(,rögtön a rész legalján van három kis kocka
"tetszett, elmegy, nem tetszett"felirattal,)  pipáljátok be azt a kis kockát ami szerintetek az adott részre megelelő! Nagyon nagy segítség lenne ez számomra, hogy kapjak egy kis vissza jelzést, hogy egyáltalán jó e amit csinálok!
Lots Of Love: Bori

Miután ordítoztam egy sort a légitársasággal, hogy engedjenek még fel a 10 perc múlva induló járatra, fújtatva keresem a helyem a gépen. C23. Végre meg van és ráadásul az ablak mellett. Szuper. Mindenkin átfurakszom magam, majd végre helyet foglalok. Mellettem egy körülbelül 22 éves fiú ül, és egy könyvet olvas. Különös képen nem foglalkozom vele egészen addig, amíg meg nem szólít.

- Ne haragudj, de olyan ismerősnek látszol nem találkoztunk mi már valahol?- néz rám mély barna szemeivel, ami el is varázsolna, ha nem szeretném szívből Parkert.

- Hát nem igazán rémlik, esetleg elárulnád, a neved hátha úgy könnyebb lenne!- mosolygok rá kedvesen.

- Bocsánat el is felejtettem. Bryan Lewis- ráztunk kezet.

- Elizabet Smith!- mondtam, mire Bryan arcára kiült a meglepettség.

- Fotózol ugye?- kérdezte. Honnan tudja?

- Igen!

- Te fotóztál a nővérem esküvőjén nem olyan rég- mesélte, de nekem nem ugrott be először, hogy kiről beszél, hiszen annyi esküvőn fotóztam már- Diana Lewis.

- A Hyde Parkban volt nem?- kérdeztem vissza mire hevesen bólogatni kezdett- akkor tudom már. Te voltál a tanúja.

- Igen!- válaszolta mosolyogva. Az út további részében nagyon jól elbeszélgettünk. Miután leszálltunk a gépről és kiértünk a terminálból, Bryan felém fordult.

- Esetleg nem lenne kedved, valamelyik nap elmenni valahova?- érdeklődött.

- Hát kedvem az lenne, de nem tudom, még mennyi ideig maradok!- válaszoltam- Mi lenne például, ha holnap beülnénk egy étterembe?

- Az nekem megfelel! Add, oda a telefonodat beírom a számom!- kérte mire kikotorásztam a telefonomat a táskámból és a kezébe nyomtam. Bepötyögte a számokat és visszaadta, majd oda hajolt hozzám és két puszi kíséretében elváltunk egymástól. Fogtam egy taxit, és Parkerék háza felé vettem az irányt. Mikor oda értünk a ház elé, kifizettem a taxisnak az utat, majd a bőröndömmel az ajtó felé vettem az irányt. Mélyen kifújtam a levegőt, és becsöngettem. Nem kellett túl sokat várnom, mire kinyílt az ajtó, Parkernek meg leesett az álla. Egyikőnk sem mondott semmit, elengedtem bőröndömet, ami hangos puffanással leesett a földre, és lecsaptam Parker ajkaira. Ez az érzés amivel soha nem tudtam betelni!

                                      

So Sorry

Sziasztook!
Azért írok nektek most, hogy elmondjam hogy holnap sajnos nem tudok részt felrakni, mivel délután és este iskolai programon kell részt vennem. Valószínű, hogy most sokatokban felmerül az a kérdés, hogy miért nem ma rakom fel a részt, erre válaszom az hogy még nincs teljesen kész és így nem szívesen adom ki a kezeim közül. Viszont vasárnap ígérem bepótolom, a kimaradt részt ha törik ha szakad!
Remélem megértitek, és már csak egy nap van hátra ebből a hétből!
Lots Of Love: Bori

14.rész I must tell you how I really feel

Sziasztok!
Első kérdésem: hogy vagytok? második kérdése:hogy bírjátok a sulit?
Én őszintén a nap végére olyan szinten kimerülök, hogy addigra alig látok ki a fejemből....Gondolom ti is hasonló képen vagytok ezzel!
Tudom, hogy most utáltok mert az előző részt mocskosul csúnyán hagytam abba, de remélem ezzel a résszel kárpótollak benneteket!
Lots Of Love: Bori

Kezeim remegni kezdtek, szívem pedig egyre gyorsabban kezdett verni. Leültem a kanapéra, majd lassan kinyitottam a levelet.

Drága El!

Hogy is kezdjek bele? Kezeim remegnek, már legalább három ilyen levelet írtam, de egyik sem tetszett. Talán majd ez…

Mielőtt elmondanám, mennyire szeretlek, és mennyire hiányzol, tartozom egy vallomással. Tudom, hogy te mindig őszinte voltál velem, és hidd el hogy én is az voltam, viszont ezt az egy dolgot sehogy nem mertem elmondani neked. Mielőtt megijednél, nem vagyok halálos beteg, nyugi!

Sokszor próbáltam neked elmondani, de mindig volt valami kifogásom. Nem akartalak elveszíteni…

 Gyáva vagyok, tudom, viszont most jött el az ideje, hogy megtudd. Emlékszel, amikor nálunk voltál, és megkérdezted, hogy kié az a szoba, amire az van írva, hogy Benji? És én azt mondtam, hogy anyu tesójának a gyereke néha nálunk alszik így az övé. De nem ez az igazság… sajnálom, hogy hazudtam. Az a szoba, az ÉN fiamé. Tudom, elég hihetetlen hogy 20 évesen van egy fiam, akit egyébként nagyon szeretek, mégsem vagyok rá büszke. Az én hibámból történt, a lány aki elviekben az „anyuka”egyszer csak megjelent, a kezében egy kisfiúval, a kezembe nyomta és csak annyit mondott, hogy „Tessék itt van a fiad, Benji” aztán el is ment. Én meg magamra maradtam az állítólagos fiammal. Az első napokban, azt se tudtam, hogy érjek hozzá vagy egyáltalán mit kéne, csináljak vele. Anya egy csomót segített, sőt még most is segít, de mégis vannak olyan pillanatok, amikor legszívesebben eltűnnék a világ elől. Csak ezt sem anyával sem Benij-vel nem tehetem meg.

Tudom, mit gondolsz most,azt hogy egy szemétláda vagyok, amiért ezt nem mondtam el neked, de kérlek, ne haragudj. Mindennél jobban szeretlek, és a világ legapróbb dolgaitól is megvédenélek. Nem tudom, mikor találod meg ezt a levelet, az is lehet, hogy csak hónapokkal vagy évekkel később, de tudd én ÖRÖKKÉ szeretni foglak.

Örökkön örökké…

Parker

Miután végig olvastam a levelet megszólalni nem bírtam. Szememből ömlöttek a könnyek, és úgy éreztem mentem megfulladok. Van egy gyereke, amit, nem mert nekem elmondani. Lábaim szinte maguktól indultak el, megkerestem a bőröndömet beledobáltam pár ruhát és már indultam is a repülő tér felé. Nem érdekelt abban a pillanatban semmi. Sem a munkám, hogy nem kértem szabadnapot sem az, hogy lehet nincs is ma járat Londonba. Muszáj volt őt látnom, és muszáj volt neki elmondanom, hogy mennyire szeretem, és hogy szívesen felnevelem vele Benjit.

13.rész Truly, madly,deeply

Sziasztok!
Nem szeretnék hosszas monológba kezdeni, csak annyit hogy remélem veletek minden rendben és hogy tetszeni fog a rész!
Lots Of Love: Bori
P.S.: Kitartás a sulihoz!!

*Parker szemszöge*

Miután megírtam a levelet, lerobogtam a lépcsőn, anya értetlenül nézett rám, amivel most egyáltalán nem foglalkoztam, bepattantam a kocsimba és El-ék háza felé vettem az irányt. Útközben eszembe jutott amikor először megláttam, amikor egy szál törölközőben állt előttem, az első csók….és még el sem ment. De nem csókolhatom meg, nem ölelhetem magamhoz, mert tudom, hogy ez neki, talán a legnehezebb. Leparkolok a ház előtt, erőt veszek magamon és becsöngetek.
- Jó Napot!- köszöntöm El anyukáját, aki mosolyogva nyit nekem ajtót.

- Szervusz, Parker!- köszönt és beinvitál-, El-t keresed? Alszik.

- Az, az igazság hogy csak ezt szerettem volna neki átadni, de az is jó ha Mrs. Smith berakja a bőröndjébe- feleltem miközben a levelet magam előtt lóbáltam.

- Rendben, berakom. És nyugodtan szólíts Jade-nek!- mosolygott rám és lerakta a levelet az asztalra.

- Köszönöm, de azt hiszem, megyek is!- mondtam és az ajtó felé vettem az irányt.

- Nem várod meg, míg El felébred?- kérdezte és mosolyom azonnal lehervadt az arcomról. Hát persze, hogy meg szeretném várni amíg felébred, de ha most itt maradok nem csak a saját helyzetemet de az övét is megnehezíteném.

- Azt hiszem inkább haza megyek!- felelem.

- Ne haragudj, hogy így megkérdezem, de minden rendben van köztetek?- kérdezi egy kicsit aggódva. Most mit mondjak, hogy már nem vagyunk együtt vagy hazudjak, hogy igen minden rendben van, csak most azért nem várom meg, mert sietek?

- Szakítottunk- sütöttem le szemeimet- De lehet, hogy így könnyebb.

- Sajnálom!- mosolygott rám Mrs.Smith, azaz Jade, de most még bíztató mosolya sem segít. Hiányzik. Nagyon hiányzik.

*2 hónappal később*

Mit is mondjak? Ülök a csendes szobában, Benji végre elaludt, és várok. Két hónapja csak várok. Arra, hogy El felhív esetleg ír egy üzenetet. De semmi. Az sem biztos, hogy megkapta a levelet. Lehet elveszett a repülőn vagy… lehet, hogy Mrs.Smith oda sem adta neki. Ez a sok lehet… csak tudnám, mi lehet most vele.Pedig abban a levélben mindent leírtam, hogy mennyire őrülten szeretem...

*Elizabeth szemszöge*

Párizs gyönyörű hely. Ez alatt a két hónap alatt Párizs minden kis zugát bejártam, és szeretném azt mondani hogy lassan az otthonommá válik de ez nem lenne igaz. Nagyon sokat gondolok Londonra, anyáékra, a régi munkahelyemre és Parkerre. Nem egyszer volt olyan, hogy már a hívás gombon volt a kezem, hogy felhívom őt de aztán mindig gyorsan elkaptam a kezem. Sokszor azt mondogattam magamnak, hogy ha most felhívom akkor sokkal nehezebb lesz.

Fáradtan esek haza a munkából és éppen egy mosást készülök berakni. A kedvenc kabátom zsebeit ürítem ki amikor egy levélre bukkanok ezzel a felirattal:

                                                                   Gyönyörűmnek!

12.rész Goodbye London!

Sziasztoook!
Milyen volt az első hetetek az iskolában? Remélem a tanárok még nem szadiztak szét titeket. Nekem az első két napom nagyon jó volt, aztán kezdődtek a problémák. Minden tanárnak más időpont jó, a felvételi előkészítő egy időben van a zenekari próbákkal, ilyen könyv nem érkezett meg....tehát már most hulla fáradt vagyok.
Úgy döntöttem, inkább hétvégén hoznám nektek az új részeket, nekem így sokkal könnyebb lenne, remélem megértitek! Az új részről annyit szeretnék mondani, hogy nem igazán vagyok megelégedve vele, rövid is lett meg nem történik benne igazán semmi különös! Azért remélem nektek tetszeni fog!
Lots Of Love: Bori
P.S.: Pihenjetek a hétvégén sokat, és kitartás az iskolához nem sokára őszi szünet!:)

Parker utánam kiáltott de nem foglalkoztam vele, hanem beültem a kocsimba és elhajtottam. Mire haza értem szememről a festék teljesen elmosódott, és még mindig bőgtem. Összeszedtem magam, és bementem a házba. Anya és apa aggódva néztek rám mikor megláttak.

- Kicsim, mi a baj?- jött oda hozzám anya és megölelt. Válaszom csak egy fejrázás volt, kitéptem magam anya kezei közül és felrohantam a szobámba. Ledőltem az ágyra és csak zokogtam. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy elengedtem?

* Parker szemszöge*

Nem hittem el amit El mondott. Egyszerűen az agyam nem tudta felfogni, azt hogy ő most szakítani akar velem. Fogalmam nincs, mit kéne csináljak, most akartam neki elmondani Benjit is de így….Ledőltem az ágyra és gondolkodtam. Megvan! Lábaim magától keltek életre az íróasztalom felé vettem az irányt, kerestem egy papírt meg egy tollat és írni kezdtem.

* Elizabeth szemszöge*

Az egész szombati napomat szinte csak a szobámba töltöttem, néha lementem a konyhába enni valamit vagy kimentem a mosdóba. Egy dolgot éreztem csak a szomorúságon kívül: a hiányt. Parker hiányát. De tudom, hogy így lesz mind a kettőnknek a legkönnyebb.

Vasárnap kora reggel van, egy kicsit jobban érzem magam, de csak pont annyira, hogy anyáék elengedjenek. Megiszom a kávémat és még egyszer ellenőrzöm mindent elraktam e. Miután nagy nehezen levonszolom a bőröndömet anyáék már lent vártak. Apa segített berakni a bőröndöket a kocsiba, aztán én még vettem egy utolsó pillantást a házra, felvettem a kabátomat és már indultunk is. A repülőtér felé tartó út most sokkal rövidebbnek bizonyult, mint máskor. Túl hamar ott voltunk, és túl hamar eljött a búcsú ideje. Először anyáéktól köszöntem el, akik nagyon takarni akarták könnyes szemüket, ami nem igazán sikerült nekik.

- Prücsök, vigyázz magadra meg anyáékra is rendben?- guggoltam le Juliehoz. Könny gyűlt a szemébe, és szorosan magához ölelt. Letöröltem a könnycseppeket az arcáról és egy puszit nyomtam rá. Felálltam, és akkor döbbentem rá, hogy ő nincs itt. Miért is jött volna el?

Elindultam a gép irányába még egy utolsót intettem anyáéknak aztán beléptem a géphez vezető ajtón. Elfoglaltam a helyemet, ami szerencsére az ablak mellett volt és nem sokára indult a gép. Az ablakból néztem, ahogyan London egyre kisebb lesz, a gép meg egyre magasabban repül. Viszlát London!

11.rész Without you

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, amiért ilyen nagyon későn hozom nektek az új részt, de már ez az első nap is rohanás volt. Vegyes érzelmekkel írok most, ugyan is hivatalosan is elkezdődött az iskola. Egyik szemem sír, mert mostantól elkezdődik a monoton életem és ez az utolsó évem azok az emberek között akiket nagyon szeretek, a másik szemem meg nevet mert végre nem unom magam szét itthon hanem a barátaimmal lehetek! Nektek milyen volt az első napotok?
A rész egy kicsit rövidre sikeredett, amit sajnálok, de már most alig van időm a részeket írni. Nem ígérhetem, hogy minden hétfőn fogok részt hozni, lehet inkább hétvégente fogok frissíteni. Remélem megértitek, és hogy tetszeni fog az új rész!
Lots Of Love: Bori
P.S.: Sikeres tanévet kívánok mindenkinek!!

- Ez a szoba a……öhm néha itt szokott aludni anyu tesójának a gyereke, és így csináltunk neki egy szobát- válaszolta, de valamiért nem akartam neki elhinni.

- Értem- válaszoltam egyszerűen, majd lementünk a földszintre. Az este további része nagyon jól telt. Rendeltünk kaját, amit egymás mellett ülve a nappaliban elfogyasztottunk. Miután befejeztük, Parker berakott egy filmet, de egyikünk se figyelt rá igazán.

- Döntöttem, az állással kapcsolatban- bukott ki belőlem, egyszerűen már nem tudtam magamban tartani előtte.

- Hallgatlak, édes!- húzott az ölébe, és magával szembe fordított. Szeretem, amikor nem mindig El-nek szólít. Összeszedtem gondolataimat és kimondtam.

- Elmegyek!

*Parker szemszöge*

Tudtam, hogy el fog menni. De nem tarthatom vissza őt, hiszen ha szeretem, már pedig igen is nagyon szeretem, támogatnom kell mindenben. Kijelentésére a válaszom csak egy csók volt, ő máris megértette mit szeretnék ezzel mondani. Elhúzódott tőlem, kis kezei közé vette az arcomat és homlokát az enyémnek döntötte.

- Mindennél jobban szeretlek!- szólaltam meg először én. Arcára kiült a meglepettség majd a boldogság.

- Ezt mond légy szíves még egyszer- suttogta ajkaimra.

- Mindennél jobban szeretlek Elizabeth Smith!- teljesítettem kérését, ami belőle egy hatalmas mosolyt váltott ki.

- Én is mindennél jobban szeretlek Parker Hayes!- mondta és megcsókolt. Rosszul érzem magam amiatt, hogy nem mondom el neki a kis titkomat, de egyszerűen annyira félek tőle mit fog hozzá szólni, hogy azt elmondani nem tudom. Igen, gyáva vagyok, tudom…

*Elizabeth szemszöge*

 Teltek a napok, anyáéknak is elmondtam hogyan döntöttem végül, igaz Julie egy kicsit sírt, de megnyugtattam őt hogy amikor csak tudok haza jövök, meg hogy majd ők is meg fognak látogatni Párizsban.

Chris kifejezetten örült amikor elmondtam neki, hogy elvállalom az állást, de mondta ha nem tetszene a munka hozzá bármikor vissza jöhetek dolgozni.

Két nap múlva indulok Párizsba, de előtte még mondanom kell valamit Parkernek. Hiába mondta, hogy ő itt fog engem várni nem tehetem ezt vele. Nem azért mert nem bízom benne, hanem azért hogy mind kettőnknek könnyebb legyen. Leparkolok Parkerék háza előtt és mielőtt még nagyon eláznék, berohanok a kapun majd hosszasan nyomom a csengőt. Parker nyit ajtót, és amikor meglát azonnal lehajol és megcsókol. Elhúzódtam tőle, egyszerűen nem tudtam vele ezt megtenni.

- Beszélnünk kell!- válaszolom, mire ő egyre értetlenebbül néz rám.

- Rendben, de menjünk be!- mondta és derekamra téve kezét a nappaliba vezetett. Leültünk a kanapéra szembe fordultam vele és mélyen a szemébe néztem.

- Nem tehetem meg veled ezt Parker!- nyögöm ki és már szemeimben a könny összegyűlt és egyre homályosabban kezdek látni.

- Nem értelek El, kérlek magyarázd el nekem!- fogta meg a kezemet és közelebb vont magához.

- Azt, hogy én most elmegyek Párizsba és kitudja mikor találkozunk újra. Nem tarthatlak téged egy ketrecben….hogy amíg én nem vagyok itthon te csak engem szeress….- kezdtem bele de közbe vágott.

- El, én nem AKAROK mást szeretni, csakis téged!- válaszolt.

- Nem tehetem ezt veled!- most már patakokban folyik a könnyem- Véget kell ennek vetnem, sajnálom!

- Szakítani akarsz?- kérdezte és elengedte a kezemet. Megszólalni nem bírtam, így csak bólogattam. Lassan felálltam és az ajtó felé vettem az irányt. Parker utánam kapott, és ajkait az enyémekre nyomta. Vissza csókoltam, de mire észbe kaptam el húzódtam.

- Sajnálom!- feleltem és kiléptem az ajtón.

10.rész I really love you....

Sziasztook! :)
Mit is mondjak? Pontosan egy hét múlva újra be kell ülni az iskolapadba, amitől én őszintén szólva sikítófrászt kapok. Remélem, jól telt nektek ez a két hónap, és sok felejthetetlen élményben volt részetek. Hamar elment mi? 
A részel egészen meg vagyok elégedve, remélem nektek is tetszeni fog!! Köszönöm, hogy itt vagytok velem nagyon szeretlek Titeket!
Lots Of Love:Bori

*Parker szemszöge*

Reggel mikor felébredtem El még aludt. Olyan édes volt, ahogy oldalára fordulva magához szorított és halkan szuszogott. Önző vagyok, igen tudom, de nem hagyhat itt. Szükségem van a mosolyára, a csókjára, arra, hogy itt legyen mellettem. Gondolatmenetemet El, szakította meg.

- Ha nézel, akkor nem tudok aludni!- mondta még mindig csukott szemmel. Elmosolyodtam kijelentésén, majd arcára apró puszikat adtam. Kinyitotta gyönyörű szemeit, és elmosolyodott. Ajkai megtalálták enyéimet, és hevesen csókcsatába kezdtünk.

*Elizabeth szemszöge*

Parker fölém kerekedett, karjait vállam mellett támasztotta meg, és egy percre sem váltunk el egymástól. Fordítottam helyzetünkön, így most már nálam volt az irányítás. Csípőjére ültem, míg ő egyik kezével pólóm alá nyúlt másikkal meg támasztotta magát. Újra és újra megcsókolt és már pólóm majdnem bekerült a szoba egyik sarkába, amikor Julie megjelent az ajtóban. Azonnal szétrebbentünk egymástól, és Juliera néztünk, aki egyik kezével befogta a szemét.

- Csak akartam szólni, hogy van lent reggeli!- mondta és szegény annyira zavarban volt.

- Köszi, de most már elveheted a kezedet a szemed elől!- nevetek fel kislányosan és most már én zavarban vagyok. Parker vállába fúrom arcomat, aki jót nevet rajtam miközben hajamba puszil. Julie el is tűnik, én meg elindulok a fürdőszobába lezuhanyozni meg átöltözni. Gyors csókot nyomok Parker ajkaira és indultam zuhanyozni. Kivételesen elég gyorsan végeztem, mivel tudtam, hogy a szobámban ott vár rám a barátom. Miután Parker is letusolt lementünk reggelizni…igen reggelizni délelőtt 11:30-kor.

- Ne haragudj El, de haza kell mennem apa ma jön haza és ilyenkor anya kitakarít meg minden és muszáj segítenem neki!- fogta két keze közé Parker az arcomat és mélyen a szemembe nézett.

- Semmi baj, majd beszélünk telefonon!- mosolygok fel rá, ugyanis egy fél fejjel tuti magasabb nálam amit imádok. Lehajol hozzám és megcsókol.Csókja most nem heves, inkább lágy és olyan érzésem van mintha már tudná miként döntöttem. Parker lassan felemelt a földről és körbefordult velem. Lerakott majd még egy csókot adott ajkaimra és már indult is. A kapuból még visszaintett, aztán beszállt az autójába majd eltűnt. A nappali felé vettem az irányt, ahol anya éppen tv-t nézett. Leültem mellé a kanapéra és csak néztem ki a fejemből.

- Nagyon szereted igaz?- nézett rám anya. Pár percbe beletelt mire válaszoltam.

- Hát persze, hogy nagyon szeretem!- válaszoltam és abban a pillanatban azt éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere.

- Látszik rajta, hogy ő is odáig van érted. A mozdulataiból én azt veszem észre, hogy ha tehetné, mindentől megvédene!- mosolygott rám anyu, és én amolyan „köszönöm” képen megöleltem őt. Örülök, hogy kezdünk jóban lenni egymással, így minden egy kicsit könnyebb és jobb. A nap további részében nem csinálok különösebben semmit, fekszem az ágyon és zenét hallgatok. Aztán estefelé Parker felhív, hogy menjek át hozzájuk, mert a szülei most nincsenek otthon.

- Én szívesen átmegyek hozzátok, de…. hol laktok?- nevettem fel, és elképzeltem, hogy a vonal másik végén Parker is mosolyog. Lediktálta a címet, majd elkezdtem készülődni. Nem öltöztem ki, felvettem egy kényelmes nadrágot meg egy pólót, hozzá illő kardigánnal és cipővel.

Egész hamar megtaláltam Parker-ék házát, azt hittem szükségem lesz a GPS-em segítségére. Leparkoltam a ház előtt és a bejárat felé vettem az irányt. A bejárati ajtóhoz érve, becsöngettem majd Parker gyönyörű szemeivel találtam magam szemben. Nyakába ugrottam és mohón faltam ajkait. Felkapott, lábával becsapta az ajtót aztán már csak azt éreztem, hogy valami puhára érkezem. Elváltunk egymástól, alsó ajkamba haraptam és újból megcsókoltam.

- Megőrjítesz!- motyogta csókunkba Parker.

- Az a célom!- mosolyodtam el, és felültem a kanapén. Ezek szerint a nappaliban vagyunk.

- Körbevezetlek!- kulcsolta össze kezeinket Parker és elindultunk az emeletre. Először a szobáját mutatta meg, aztán haladtunk tovább a folyosón. Volt egy szoba aminek ajtajára a Benji név volt írva.

- Ez kinek a szobája?- kíváncsiskodtam. Parker megfordult, először a szoba ajtajára nézett majd rám.

- Ez a szoba a……

9.rész Difficult decisions

Hey-ho!
Előre is bocsánatot szeretnék kérni, ha bármilyen elírás vagy helyesírási hiba van benne, elég kába vagyok ma, ugyanis hajnali négykor estem haza. Mert nekem ugye hajnalig kell buliznom a Szigeten!!:)
Már csak két hét van a nyárból, bele se merek gondolni milyen lesz Szeptember elsején belépni az iskola kapuján. Előre is szólok, miután elkezdődik az iskola, nem biztos hogy minden héten fogok tudni részt hozni, de minden tőlem telhetőt meg fogok tenni! 
Élvezzétek ki még ezt a két hetet, remélem tetszeni fog az új rész!!
Lots Of Love:Bori

Reggel Benji sírására ébredtem. Átmentem a szobájába és próbáltam újból elaltatni őt, ami kivételesen elég hamar sikerült. Vissza már nem tudtam aludni, egyfolytában az járt a fejemben, hogy El el fog menni Párizsba és itt fog hagyni. Lementem a nappaliba és szétterültem a kanapén. Halkra bekapcsoltam a tv-t, nehogy anya vagy Benji felébredjenek. Apának tegnap este el kellett utaznia, így most csak hárman vagyunk a házban. Nem tudom mennyi ideig feküdhettem a kanapén, csak arra lettem figyelmes, hogy anya Benjivel a kezében jön le.

- Jó reggelt!- köszöntöttem őket és átvettem anya kezéből a fiamat.

- Neked is! Mióta vagy fent?- kérdezte anya miközben kiment a konyhába reggelit készíteni.

- Egy-két órája már biztosan- feleltem kérdésére. Ölembe vettem Benjit és játszani kezdtem vele. Reggeli után elindultam El-hez. Feszülten csöngettem be.

*Elizabeth szemszöge*

Korán reggel arra ébredtem, hogy anyáék megjöttek. Na, de jó most már csak ők hiányoztak. Semmi kedvem nem volt azt hallgatni, hogy ők milyen jól mulattak, meg itt jártak, ott jártak. Mikor lementem, hogy köszöntsem őket (azért ilyen bunkó nem vagyok) éppen Juliet ölelgették. Mikor megláttak, mindketten odajöttek hozzám és engem is megöleltek. Miután elengedtek igencsak furán nézhettem rájuk amolyan: „Mi történt veletek?”fejjel. A nappali felé intettek, hogy menjek oda. Leültem az egyik fotelba és árgus szemekkel figyeltem őket.

- Ma még megszólaltok?- kérdeztem tőlük.

- Szeretnénk veled jobb kapcsolatban lenni El. – bökte ki apa. Jobb kapcsolatban velem? Mi történt ezekkel a nyaralásuk alatt?

-  Ezt pontosan hogy értitek?- kérdeztem vissza.

- Úgy, hogy szeretnénk, ha nem lenne ilyen rossz a viszonyunk egymással. Több időt töltenénk együtt…- magyarázta apa. Őszintén már nekem is többször eszembe jutott, hogy meg kéne velük beszélni a dolgokat, de még soha nem volt erőm hozzá, de örültem, hogy ők kezdeményeztek.

­­- És apa ezt csak te szeretnéd, vagy anya is? Mert ő erről még nem mondott semmit- érdeklődtem, mert anya úgy ült apa mellet a kanapén, mint akit nem érdekel ez az egész.

- Mindketten szeretnénk!- szólalt meg anya. Most először éreztem, hogy mind a ketten őszintén beszélnek.

- Ha tényleg így gondoljátok, akkor… én próbálok változtatni. De ehhez nem csak én, kellek!-- magyaráztam miközben csengettek.

- Ki az?- kérdezte apa.

- Parker- kiabáltam neki vissza, mert én már az ajtóban álltam. Kinyitottam azt, és Parker gyönyörű szemeivel találtam magam szembe. Közelebb lépett hozzám, és ajkait enyémekre tapasztotta. Elvesztem csókjában, a külvilág teljesen megszűnt körülöttem és csak arra gondoltam, hogy nem hagyhatom őt itt. Elváltunk egymástól, kezeinket egymáséra kulcsolta és úgy mentünk be a nappaliba.

- Szervusz Parker!- köszöntötte apa kézfogással Parkert.

- Mrs. és Mr. Smith!- viszonozta a köszöntést Parker. Mindenkit leültettem a nappaliba, Julie és Parker értették miért, szüleim viszont árgus szemekkel figyeltek.

- Van egy bejelenteni valóm…- kezdtem bele, de apa rögtön bele is szólt.

- Ugye nem vagy terhes?- nézett rám ijedt szemekkel. Rá néztem Parkerre, aki lesütött szemekkel mosolygott.

- Nem, apa nem vagyok terhes!- nevettem, és újból összeszedtem gondolataimat.

- Tehát…pénteken Chris felajánlott egy állást a Diornál, ami Párizsban lenne!- mondtam mire a szüleim, legfőbbképpen anya, szemei elkerekedett.

- De...meddig kell döntened Kicsim?- érdeklődött apa. Soha nem hívott még kicsimnek, és ez most nagyon jól esett.

- Szerdáig. Nem tudom, hogy kéne döntenem…- kezdtem bele, de éreztem ahogy arcomat könnyek érintik. Parker azonnal felállt és átölelt. Szorosan hozzá bújtam, arcomat pedig vállába temettem miközben Ő a hátamat simogatta. Egy pár percig álltunk így, míg egy kicsit sikerült megnyugodjak.

- Ugye tudod, Drágám hogy mi mindenben támogatunk téged!- jött oda hozzám anya és megsimította az arcomat.Válaszul csak bólogattam. Ezután Parkerrel felvonultunk a szobámba és letelepedtünk az ágyamra. Nagyon sokat beszélgettünk, elmondta, hogy ha úgy döntök, hogy elvállalom az állást ő itthon fog rám várni. Mivel már nagyon késő volt, én meg nem akartam, hogy Parker haza menjen, így ma nálam aludt. És nem a vendégszobában! Miután bebújtunk a takaró alá, Parker szorosan magához vont és lágy csókot adott ajkaimra.

- Szeretlek!- mosolyodott el.

- Én is!- válaszoltam és még jobban hozzá bújtam. Lehet egy kicsit korai a döntés, de azt hiszem eldöntöttem…

8.rész Paris,Dior,Problems

Sziasztok! :)
Tudom, elég sokat késtem, az igazság az hogy én sem teljesen így terveztem. De itt vagyok, és hozom nektek az új részt! 
Mit is mondhatnék még? Hamarosan vége a nyárnak, és bármilyen unalmasra is sikeredett ez a nyaram, azért voltak felejtethetetlen élményeim. Az iskolát csak azért várom mert végre találkozhatok a barátaimmal, akikkel már több mint,2 hónapja nem találkoztam és már nagyon-nagyon hiányoznak. Semmi kedvem hajnalban felkelni, ahogy gondolom nektek sem, ezért ebben a két hétben ajánlom, hogy dél előtt senki ne keljen fel! :)
Nem is húzom tovább a szót, köszönöm, hogy velem vagytok és SZERETLEK TITEKET nagyon!!
Lots Of Love: Bori

*Elizabeth szemszöge*

Benéztem Juliehoz, aki az ágyán ülve magazinokat olvasgatott.

- Azt hittem már rég alszom!- mentem be hozzá és lehuppantam az ágyára.

- Dehogyis! Nem akartalak zavarni titeket a romantikázásban- mosolygott Julie majd letette a magazint, amit éppen olvasott.

- Aranyos vagy!

- Tudooom!- felelte és hosszan megnyújtotta az ó betűt. Megint eszembe jutott az állás Párizsban. Valakinek muszáj volt elmondanom, egyszerűen már nem tudtam magamban tartani.

- Állást kaptam a Dior-nál!- böktem ki, mire Julie majdnem lefordult az ágyról.

- Hogy mi?- kérdezett vissza kikerekedett szemekkel.

- Chris ma mondta. Szerdáig el kell döntenem mit akarok- közöltem.

- De hát El, ez fantasztikus! Mindig is erről álmodoztál, hogy egyszer a Diro-nál fogsz dolgozni….- kezdett áradozni Julie de a szavába vágtam.

- A munka az Párizsban lenne- feleltem. Julie szemei elkerekedtek és nem igazán tudta felfogni az elmúlt egy percben történteket. Láttam, hogy szemei könnybe lábadtak és meredt maga elé. Közelebb másztam hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Vállamra hajtotta fejét, majd hangosan felzokogott. Pár perc elhúzódott mellőlem és megtörölte kisírt szemeit.

- Parker tudja már?- tette fel a kérdést.

- Nem volt erőm neki elmondani. Szerettem volna ha te tudod meg először- feleltem kérdésére. Rosszul éreztem magam amiért Parkernek nem mondtam erről semmit. Miután Julienak sikerült egy kicsit megnyugodnia, én visszamentem a szobámba és kezembe vettem a telefonomat. Megkerestem Parker nevét és tárcsáztam azt. Két csörgés után felvette.

- Szia El!- suttogott bele a telefonba.

- Szia!- rekedtes hangon szólok bele én is a telefonba. A háttérből hallom, hogy mögötte becsapódik az ajtó.

- Baj van?- kérdezi most már sokkal hangosabban mint az elején. Hosszú percekig hallgatok, nem merem neki elmondani, azt fogja gondolni ha elmegyek Párizsba, hogy önző vagyok és csak magamra gondolok.

- Kaptam egy állás ajánlatot a Diornál- kezdtem belea kis mondandómba. Mikor minden részletet elmeséltem Parkernek, hatalmas kő esett le a szívemről. Ugyan még nem mondott semmit, mit is gondol erről az egészről még is úgy éreztem, most már nincs eltitkolni valóm előle.

- Én mindenben támogatlak El- ennyi? Mindenben támogat?

- Tehát, ha én kiköltöznék Párizsba te jönnél velem?- tettem fel a kérdést.

- Hát persze, hogy mennék veled…de sajnos nem lehet!- felelte mire én teljesen lesokkolódtam. Nem lehet. De vajon miért?

- Jobb lenne ezt személyesen megbeszélni, nem?- vetettem fel az ötlete, tulajdonképpen az én hibám, miért kellett ezt pont telefonon közölnöm vele?- Holnap gyere át délelőtt.

- Jó rendben. Jó éjt!- ezennel le is rakta.

* Parker szemszöge*

Miután leraktuk El-el a telefont, nagyon rosszul éreztem magam. Persze, hogy elmennék vele Párizsba, akár a Föld másik végébe is vele tartanák, hiszen mindennél jobban szeretem őt, de nem hagyhatom itt a fiamat.El kell neki mondanom, mielőtt végelegesen elveszítem őt.

7.rész Everything is all right

Sziasztok!

Bocsánat, hogy ilyen későn hozom a részt, tudom nem ezt szoktátok meg tőlem. A következő részről annyit szeretnék, hogy most másfél hétre elutaztam, így nem biztos hogy tudom jövő hét hétfőn hozni a következő részt. De mindent megpróbálok megtenni az ügy érdekében, de ha mégsem sikerülni akkor vagy jövő hét szerdán vagy csütörtökön feltöltöm a részt! Remélem nem olyan nagy baj! 

Amint látjátok a kinézeten egy kicsit változtattam, még majd egy úgy fejléc is tervben van. 

Nem is beszélek többet, remélem tetszik a rész és évezitek a nyarat, amiből már igazán kevés van:(

Lots Of Love: Bori

Reggel háromszor nyomtam ki az ébresztő órámat és próbáltam vissza aludni, ugyanis az éjjel iszonyat rosszul aludtam, majd amikor leesett, hogy nem véletlenül cseng gyorsan kipattantam az ágyból. Sikerül nagyon elaludnom, Julie is már lent várt rám.

- Bocsi, bocsi tudom nagy késésben vagyunk. Itt a kocsi kulcs, pakolj be egy perc és megyek!- dobtam le Julienak a kulcsot én berohantam a fürdőszobába. 10 perc múlva Julie már a suli kapuján futott be én meg indultam dolgozni. Csak most ne legyen nagy dugó, könyörgöm! Úgy látszik az Égiek meghallgattak, mert sikeresen beértem ugyan késtem 8 percet, de azt ráfogtam arra, hogy nem működött a lift, így gyalog kellett felsétáljak. Három nagyon kemény fotózáson voltam túl, amikor a főnököm behívott az irodájába.

- Hello, El!- köszöntött két puszival Chris a főnököm. Szerencsére jóban vagyunk, Chris nagyon jó fej minden szempontból.

- Szia Chris!- üdvözöltem én is.

- Van egy ajánlatom a számodra!- kezdett bele a mondani valójába, miközben töltött nekem egy pohár vizet.

- Köszönöm! És mi lenne az?- érdeklődtem.

- Egy állás a Dior-nál!- jelentette ki Chris olyan egyszerűséggel, mintha csak azt mondta volna, hogy szia. Egy állás a Dior-nál? Hiszen ez tulajdonképpen a legnagyobb álmom.

- Mi? De hát az…- kezdtem bele a mondatomba, de Chris nem hagyta, hogy befejezzem.

- Igen, az Párizsban van!

- Chris, köszönöm a lehetőséget, de nem hagyhatom itt a családomat. Igen anyáékkal nem vagyok jóban, de attól még igen is szeretem őket és nehéz lenne itt hagyni anyát is meg apát is. Julienak meg nagy szüksége van rám, és még Parker is itt van!- soroltam az érveket, hogy miért nem tudok menni.

- Parker?- kérdezett vissza Chris.

- Igen, a barátom! Nem rég jöttünk össze!- világosítottam fel.

- Figyelj El, azért egy ideje dolgozunk már együtt, és folyamatosan figyelem a munkáidat, amik egyszerűen fantasztikusak! Szerintem nem csak mint fotós, de mint modell is megállnád a helyed a Dior-nál!- próbált meggyőzni Chris egyre nagyobb sikerrel.

- Na jó azért a modell az túlzás…meddig kell visszajelezni?- kérdeztem.

- Jövő hét szerda!- felelte és egy pillanatra megszédültem, hogy van a döntésre négy napom.

- Jó, akkor átgondolom! Majd még beszélünk, és köszönöm!- mondtam majd elhagytam Chris irodáját. 16:00- ra ott voltam Julie-ért az iskolánál gyorsan bevásároltunk, majd Juliet haza dobtam.

- Hova mész?- kérdezte miközben kiszállta a kocsiból.

- Parkerrel találkozom, vigyázz magadra, nemsokára jövök!- válaszoltam és már ott sem voltam. Egyáltalán nem voltam késésben, de jobban szeretek inkább egy kicsit előbb oda érni valahová, mint hogy elkéssek. Miután leparkoltam a Hyde Park előtti parkolóban, kiszálltam a kocsimból és a bejárat felé indultam. Nem messze a bejárattól megpillantottam Parkert, aki egy padon ülve a telefonját nyomkodta. Pár másodpercig álltam és csak figyeltem őt, aztán észrevette, hogy figyelem. Szemembe nézett azokkal a gyönyörű szemeivel és elmosolyodott. Mosolyát látván az én ajkaim és felfelé görbültek és oda mentem hozzá. Már majdnem elértem őt, amikor a szívem egyre hevesebben kezdett verni. Felállt a padról és oda lépett hozzám. Először csak álltunk egymással szemben és néztük egymást, aztán Parker hirtelen magához húzott és hevesen csókolni kezdett. Miután haza jöttünk a síelésből valami nem volt jó. Valami ami miatt sokat voltam szomorú. Valakinek a hiánya. Parker hiánya.

Pár perc múlva elváltunk egymástól és leültünk a padra.

- Szeretnék még egyszer bocsánatot kérni amiatt, hogy nem hívtalak!- kezdte megint a mentegetőzést, de nekem már nem volt szükségem rá, hiszem már tegnap este meggyőzött. Mielőtt azonban folytathatta volna mondani valóját, én gyorsan lecsaptam ajkaira és nem hagytam, hogy tovább beszéljen. Ha jól érzékeltem belemosolygott csókunkba és még jobban magához húzott. Miután újból elváltunk egymástól tovább beszélgettünk.

- Nincs kedved átjönni hozzánk? Julie is biztos nagyon örülne neked!- ajánlottam fel, de láttam Parkeren, hogy nem nagyon tetszik neki az ötletem.

- Az, az igazság, hogy későre jár…- nézett az órájára, aztán pedig rám. Biztos nagyon szomorú fejet vághattam, mert Parker elmosolyodott és megrázta a fejét- Na jó, talán még sincs olyan késő…

Mivel mind a ketten külön kocsival jöttünk, megadtam Parkernek a címet, és indultunk is. Én előbb értem haza, a kerülő utak segítségével, amiket Parker valószínűleg nem ismer. Beszaladtam a házba és gyorsan feltettem egy kis tésztát főni, hátha Parker is éhes. Miközben szűrtem le a tésztát csengettek.

- Julie, nyisd ki az ajtót!- kiabáltam fel az emeletre. Hallottam ahogy Julie lesiet a lépcsőn, kinyitja az ajtót majd felsikít. Először egy kicsit megijedtem azt hittem Julie elesett vagy valami, de amikor Parker megjelent Julie-val a nyakában széles mosolyra húzódott a szám. Odajöttek hozzám, Parker közelebb vont magához és nyomott egy kisebb csókot a számra. A tészta elkészült és leültünk vacsorázni. Vacsora közben egy kicsit úgy éreztem magam mint egy igazi család. Az apuka szerepében Parker, az anyukájáéban én, a gyerek szerepében pedig Julie. Miután magunkba tömtünk három tányér tésztát letelepedtünk a nappaliba. Julie egy ideig nézte a tv-t, majd amikor már annyira fáradt lett, hogy majdnem lebukfencezett a kanapéról, felállt,mind a kettőnktől két-két puszival búcsúzott és felment a szobájába. Mi is még egy ideig beszélgettünk, majd Parker is haza indult.

- Örülök, hogy minden rendben van köztünk!- húzott magához Parker, és annyira belemerültünk egymásba, hogy észre sem vettük, hogy a szomszéd néni minket bámul. Ugyanis kint álltunk a kapuban… Először oda pillantottunk a nénire aki fejét rázva vissza ment a házba, majd elröhögtük magunkat.

- Holnap hívlak!- ígérte meg Parker.

- Rendben…- csak még egy csókot. Parker mintha gondolat olvasó lenne, teljesítette vágyamat.

- Jó éjszakát, Gyönyörűm!- simította meg az arcomat, majd a kocsijához lépett.

- Jó éjszakát!- köszöntem el és bementem a házba.

*Parker szemszöge*

Hazafelé menet azon gondolkoztam, hogyan tudnám ezt az egész dolgot elmondani El-nek. Biztos, hogy nem fogadná túl jól, ha ezt most csak így hirtelen a nyakába zúdítanám, de anya is már evvel nyaggat három napja, hogy muszáj, neki elmondjam.

Leparkoltam a ház elé, majd mielőtt még bementem volna háromszor lassan kifújtam a levegőt. Kipattantam a kocsiból és a bejárat felé vettem az irányt. Beléptem és meghallottam Benji sírását. Azonnal felvágtattam a szobájába és átvettem anyától a kis csöppséget.

- Shhh- próbáltam nyugtatgatni elég kevés eséllyel.

- Fáj megint a hasa, megyek melegítek neki egy kis teát- közölte anya és már kint is volt a szobából. Fogalmam sem volt mit kéne csinálnom egy 10 hónapos gyerekkel. Próbáltam sétálni vele vagy leülni sehogy sem volt jó. Aztán amikor anya meghozta a cumit benne a langyos teával, Benji sírása is csillapodott, egészen addig, amíg meg nem unta a cumit. Kivittem a szobából és a folyosón sétáltunk, aztán eszembe jutott egy jó ötlet. Le-felmentünk a lépcsőn, ami megnyugtatta Benjit. Mikor már huszadjára mentem le meg fel a lépcsőn Benji elhallgatott és elaludt. Felvittem a szobájába és lassan beraktam a kis ágyikójába. Lementem anyuhoz a konyhába, aki éppen keresztrejtvényt fejtett az asztalnál.

- Sikerült elaltatnom!- ültem oda mellé.

- Akkor jó. Parker, tudod, hogy csak jót akarok neked, miért nem mondod el neki?- hagyta abba a rejtvényfejtést anya és rám nézett. Már megint ezzel jön.

- Mert nem fogadná jól, tudom! Nem ronthatom el neki is az életét, azért mert én egyszer felelőtlen voltam. Nem tudnám vele ezt megtenni, érted anya? Mert szeretem- mondtam és kezdtem egy kicsit mérges lenni, ezért felálltam az asztaltól és inkább fel alá járkáltam.

- Tudom, hogy szereted, de gondolj bele. Egy „anyukával”- rakta idéző jelbe anya- sokkal könnyebb lenne neked is. Ő is biztosan szeret téged, meg fogja érteni.

- Mit mondjak neki? Hogy: Hello El, képzeld, van egy 10 hónapos gyerekem?

6.rész Why didn't call me?

Sziasztok!
Az előző részek szerintem sokkal jobban sikerültek, mint ez  nem is vagyok vele megelégedve. Saját hibám volt, hogy a kitalált történetet egy kicsit átalakítottam így a végére teljesen belezavarodtam tulajdonképpen a saját történetembe. Ezért a továbbiakban igyekszem majd jobban teljesíteni. Remélem jól telik a szünetetek és meglesztek elégedve a résszel!
Lots Of Love: Bori

Teltek a napok és Parkerrel minden nagyon jól alakult, addig a pillanatig, míg el nem érkezett az a nap, amikor haza kellett mennünk. Nem akarok Parker nélkül haza menni Londonba, félek attól, hogy ennek az álomnak egyszer csak vége szakad. Miközben én Parkertől búcsúzkodom, apáék pakolják be a taxiba a csomagokat.

- Vigyázz magadra El! Egy hét múlva találkozunk Londonba! Ahogy hazaértetek hívj, vagy írj sms-t!!- ígértette meg velem Parker, majd megfogta a kezemet.

- Te is nagyon vigyázz magadra!- bújtam egészen közel hozzá. Felemelte fejemet és hosszasan megcsókolt.

- El, indulunk!- figyelmeztetett anya.

- Jövök! 1 hét múlva találkozunk!- csókoltam meg utoljára… Elengedtük egymás kezét, Parker egyhelyben állt én meg elindultam a taxi felé. Mielőtt még beszálltam volna még egyszer visszanéztem Parkerre és dobtam neki egy puszit. Beszálltam a taxiba, ami azonnal el is indult. Az ablakon keresztül még integettünk egymásnak aztán már nem láttam Parkert. A repülő út megint gyorsan eltelt, főleg úgy hogy egész végig Parkeren járt az eszem. Szeretném azt hinni, hogy fel fog hívni miután hazaért, de ennek sajnos elég kevés az esélye. Lehet, hogy a számára csak egy kaland voltam.

*Parker szemszöge*

Miután a taxi kifordult a szálloda parkolójából, akkor bizonyosodtam meg arról, hogy elment. Felmentem a szobámba, ahol azon kezdtem el gondolkodni miért szerettem belé ilyen könnyen. Nem lett volna szabad. De egyszerűen nem tudtam parancsolni saját magamnak és az érzéseimnek sem. Muszáj volt valakinek elmondanom, mennyire beleszerettem Elizabeth-be. Mivel az összes haverom tuti kiröhögne, ezért anyát választottam.

- Szia anyu!- szóltam bele a telefonba.

- Kisfiam! Rég beszéltünk! Mi újság nálad?- érdeklődött anyu. Azt szerettem benne, hogy elfogadta hogy felnőttem és nem nyaggatott minden egyes percben, hogy jól vagyok-e.

- Minden oké… vagyis nem igazán.- válaszoltam miközben leültem egy székre.

- Mi a baj?- tette fel anyu a kérdést.

- Van…azaz volt egy lány akibe teljesen beleszerettem. – kezdtem el mesélni, de ahogy eszembe jutott El azonnal elmosolyodtam.

- Hogy érted hogy volt?- kérdezett vissza anya. Elmeséltem neki az elejétől fogva mindent. Azt amikor először találkoztunk, amikor néztem ahogyan lesiklik a sípályán, amikor egy szál törülközőben állt előttem. Mindent. – De ő is Londonban lakik nem?

- De!

- Hát akkor mi a baj? - tette fel anya a kérdést. - Tudtok majd találkozni, ha te is haza jössz.

- Én attól féltem leginkább, hogy te meg apa nem fogtok örülni ennek az egésznek.- vallottam be.

- Én nagyon örülök, hogy végre van egy olyan lány, aki tényleg érdekel téged. –mondta anya és éreztem a hangján, hogy mosolyog.

- Benji hogy van?- kérdeztem.

- Hiányzol neki nagyon. Egyébként jól van.- adott helyzet jelentést anya. Jaj de jó, hogy minden rendben van. Amikor ide jöttem és ott hagytam őket Londonba egy kicsit féltem attól, hogy új lesz neki a helyzet, hogy nem vagyok otthon.

- Jól van akkor, viszont anyu nekem most mennem kell dolgozni. Vigyázzatok magatokra, majd beszélünk! Szia!- tettem le a telefont. Kicsit jobban érzem magam, hogy elmondtam anyának a dolgokat és nem akadt ki.

*Elizabeth szemszöge*

 Otthon miután gyorsan kidobáltam mindent a bőröndömből azonnal hívtam Parkert. Legalább egy órán keresztül beszéltünk, aztán amikor vége szakadt a beszélgetésünknek neki álltam egy kicsit dolgozni. Képeket szerkesztettem és portfóliókat állítottam össze. Éppen az egyik férfi modellem képeit nézegettem, amikor Julie jött be a szobámba. Lehuppant az ágyamra és nézett. Engem. Mikor már meguntam, hogy bámul oda fordultam hozzá.

- Mit szeretnél Julie?- kérdeztem és lefeküdtem mellé az ágyra.

- El jössz velem a vidámparkba?- kérdezte Julie.

- El. –mondtam mire Julie kezdett már megörülni folytattam- De nem ma. Mondjuk a hétvégén. Mit szólsz?

- Háát végül is úgy is jó- egyezett bele Julie. Aztán valószínűleg elaludhattam az én kényelmes kis ágyikómban, mert arra ébredtem másnap reggel (!) hogy az arcomat az ablakon beáradó nap cirógatja.

Levonszoltam a konyhába, ahol elég nagy meglepetés várt. A hűtő ajtaján egy kis cetli állt ezzel a felirattal:

„3 hétre elutaztunk! Vigyázzatok magatokra! Anya, apa”

Egy pillanatra muszáj volt leülnöm, ugyanis olyan szintem ment fel bennem a pumpa, hogy azon gondolkodtam neki dobok valamit a hűtőnek. Mikor egy kicsit sikerült lenyugodjak Julie jött be a konyhába.

- Jó reggelt, El!- köszöntött két puszival.

- Hello, hugi!- válaszoltam elég bambán, ugyanis most átfutott az agyamon, hogy 3 hétig én vigyázok Julie-ra.

- Anyáék?- kérdezett rá, miközben a müzlis polchoz sétált. Oda mentem hozzá és a kezébe nyomtam a kis cetlit. Miután elolvasta láttam az arcán, hogy ő is eléggé megdöbbent. Rám nézett, és körülbelül ugyanaz volt a reakciója, mint nekem. Igaz, Julie még kicsi, jó azért annyira nem 12 éves, de már ő is érti az ilyen dolgokat. Tudja, hogy ez a 3 hét nekem most nagyon nehéz lesz,  hiszen a munkám mellett Julie- t kell suliba vinni és el is hozni onnan, emellett valamivel etetni is kéne őt, tehát az elkövetkezendő 3 hétben hosszú napjaim lesznek az tuti.

Mióta haza jöttünk a síelésből eltelt több mint egy hét, és Parker még mindig nem hívott. Kicsit csalódott voltam, mivel egyszer beszéltünk csak és az is nagyon rövidre sikeredett. Anyáék sem hívtak, mi van velünk, vagy csak amiatt, hogy Julie jól van e. Egyébként pont ezt vártam tőlük.

Péntek este van és csörög a telefonom. Nem hiszem el, hogy még este is zavarni kell az embert! Ránéztem a kijelzőre és a szívem egyre hevesebben kezdett el verni.

- Szia!- szólt bele rekedtes hangon Parker.

- Szia Parker!- próbáltam elrejteni a mosolyomat, hogy egy kicsit érezze haragszom rá amiért nem hívott, de nem sikerült.

- Ne haragudj El, hogy nem hívtalak, csak most nagyon összejött minden- mentegetőzött, amit én el is hittem neki.

- Értem. Semmi gond!

- Esetleg nem tudunk valamikor találkozni? Meg kéne beszélnünk néhány dolgot!- kérdezte és teljesen igaza van, mert most én sem tudom igazán hogy állunk. 2 hete elvileg még jártunk.

- Neked mikor lenne jó?

- Mondjuk holnap? Meddig dolgozol?- érdeklődött.

- Négyig, de el kell mennem Julie-ért a suliba. A 18:00 az jó?- gondoltam végig gyorsan a napomat.

- Nekem az teljesen jó. Akkor holnap 18:00 Hyde Park?

- Igen, most viszont ne haragudj, de mennem kell, nagyon fáradt vagyok!- mentettem magam ki ebből a kissé kínos beszélgetésből.

- Jó éjszakát és álmodj szépeket Elizabeth!- köszönt el és hangjában éreztem, hogy mosolyog.

5.rész Amazing night with Parker

Sziasztok!

Most nem nagyon tudok mit mondani így a rész elején, remélem jól telik a nyaratok és nincs nagyon melegetek ebben a 32 fokban! Nem teljesen vagyok meg elégedve ezzel a résszel, nem igazán tudom megindokolni miért egyszerűen nem érzem jónak. Remélem azért nektek tetszeni fog!!
Lots Of Love: Bori

Annyira lenyűgözött minket az, hogy újra láthatjuk egymást (délután óta) hogy csak álltunk egymással szemben. A végén Parker szólalt meg.

- Gyönyörű vagy!- dicsért meg majd adott két puszit.

- Köszönöm! Te is nagyon jól nézel ki…- egy kicsit zavarba jöttem Parker láttán, annyira jól nézett ki abban az ingben és abban a zakóban.

- Indulhatunk?- mosolygott rám, majd megfogta a kabátomat és rám segítette.

- Menjünk! Szia, Julie!- és már kint is voltunk az ajtón. Kimentünk a parkolóba, ahol Parker BMW-je állt. Miután illedelmesen kinyitotta nekem a kocsi ajtaját elindultunk valamerre. Parker nem említette merre akar menni így gondoltam rákérdezek, hogy hová is megyünk.

- Merre megyünk?- szegeztem rá a tekintetem. Fejét felém fordította és elmosolyodott. Azok a gödröcskék megőrjítenek!

- Az legyen meglepetés!- mondta és visszaemelte a tekintetét az útra. Az úton elmesélte, hogy a síoktatás mellett egy gördeszka boltban dolgozik és versenyekre is jár. Aztán szóba került az én munkám is. Azt mondta, hogy ha lesz, majd valamikor gördeszka versenye menjek nyugodtan fotózni. Még egyéb dolgokról is dumáltunk például, kiderült az is hogy ő is Londonban lakik, meg hogy nagyon aranyosnak tartja Julie-t. Egyszer csak lassult a kocsi és megálltunk egy étterem előtt. Parker kiugrott a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót. Amint kiszálltam megpillantottam egy csodaszép éttermet. Bementünk és leültünk a számunkra lefoglalt helyre. Megrendeltük az ételeket és tovább beszélgettünk.

- Parker ez a hely gyönyörű!- ámuldoztam még mindig.

- Örülök, hogy tetszik! Az, az igazság hogy még soha nem jártam itt csak a múltkor az étterem mellett mentem el és megtetszett. – mondta és rám mosolygott, amit természetesen viszonoztam. Míg a megrendelt ételünket ettük nagyon sok minden szóba került. Nagyon jól éreztem magam, és egyetlen olyan pillanat sem volt amikor az a bizonyos kínos csend bekövetkezett volna. Az eddigi barátaim közül amikor randiztunk akkor általában mindig kínosan éreztem magam. De Parkerrel teljesen más volt, vele határok nélkül tudok beszélgetni.

Még egy ideig beszélgettünk aztán elindultunk vissza a szálloda felé. Mikor Parker leparkolt a bejárat előtt kiszállt a kocsiból és elkísért az ajtóig.

- Köszönöm ezt az estét, nagyon jól éreztem magam!

- Nem, én köszönöm! Én is igazán jól éreztem magam!- mondta miközben óvatosan szembe fordított magával. Gyönyörű zöldeskék szemében az én szemem elveszett, és csak arra eszméltem fel, hogy ajkai az én ajkaimat érintik. Csókja egyszerűen tökéletes volt. Mikor Parker egy kicsit hátrébb húzódott én rögtön ajkai után kaptam, mire ő bele mosolygott a csókunkba. Lassan mind a kettőnknek elfogyott a levegője így el kellett válnunk egymástól.

- Csodálatos vagy!- rázta a fejét miközben adott még egy csókot- Egy napja ismerlek és máris teljesen kész vagyok tőled!

- Ez kölcsönös!- vigyorogtam rá.

- Lassan mennünk kéne, későre jár!- simította meg a hátamat Parker. Látta rajtam, hogy vágyom a csókjára így újból közelebb hajolt és megcsókolt. Egyszerűen nem tudok betelni vele.

- Na jó most már tényleg megyek!- adtam meg magam.

- Rendben. Jó éjszakát!- mondta és adott még egy utolsó csókot.

- Jó éjt, holnap találkozunk!- köszöntem el és bementem az ajtón.

Felmentem a szobánkba, ahol Julie már tűkön ülve várt. Mikor meglátott rögtön letámadott.

- Na? Mi volt? Hogy sikerült? Merre voltatok?- bombázott a kérdéseivel, én meg megszólalni nem bírtam annyira boldog voltam. Mosolyogva ráztam a fejemet, és úgy éreztem muszáj leülnöm, mielőtt elájulok. Julie az arcomat fürkészte.

- Megcsókolt!- nyögtem ki végül. Julienak is kellett egy perc, hogy felfogja mit is mondtam.

- Hogy mi?- értetlenkedett, de amikor újból elismételtem egyszerre kiáltottunk fel- Ááááá!

- Julie, én olyan boldog vagyok!- áradoztam. Magamban még egyszer újból visszagondoltam az estére. Parkerre, az étteremre, a csókra…

- Hát nővérkém lehetsz is!- ölelt meg Julie.

Novella

Heyho!
Hoztam nektek egy novellát, amit nem én, hanem a legjobb barátnőm írt. Úgy gondoltam, hogy muszáj kiraknom és megosztani veletek. Kérlek titeket, miután elolvastátok írjátok le a véleményeteket, nem csak a barátnőmnek hanem nekem is sokat jelentene! Köszönöm!!:)
Lots Of Love: Bori

Pillanat

       Annyiszor eszembe jut ennek  szónak a jelentése mostanában. Talán van olyan dolog ami csak abban a pillanatban jó. Lehet , hogy szeretnénk érezni azt az érzést amit ABBAN a pillanatban éreztünk, de valószínűleg ez képtelenség.

       Nem élhetünk abban a pillanatban ami már elmúlt. És,hogy miért?? A válasz számomra egyszerű. Muszáj azt remélnünk,azzal bíztatnunk magunkat,hogy lesz szebb pillanat. Ha abban a pillanatban maradnánk talán elszalasztanánk a következő pillanatot. A pillanatok teszik érdekessé az életet. Vannak jó és igen,vannak rossz pillanatok, de ezek meghatározzák az életünket. Hiszem,hogy a pillanatoknak köszönhetjük a boldogságunkat. Illetve a pillanatokat szidhatjuk a szomorúságunkért. Mindenkinek az életében vannak nagy pillanatok , amiket soha- soha nem felejt el. Elmesélhetném a sajátomat ,de lehet,hogy most az egyszer ezt meg kell tartanom magamnak. Hiszem,hogy a pillanatok segítenek , hogy jó emberek legyünk. Talán a csodás pillanataink meg szeretnék mutatni,hogy milyen jó lehet nekünk. A  rossz pillanataink pedig azt szeretnék mutatni ,hogy soha ne adjuk fel, mert mindig lesz jobb. És a rossz pillanatok tanítanak meg,hogy tartsunk ki vagy épp adjuk fel.

        Nem szabad azt sem elfelejtenünk,hogy nem kellenek mindenáron pillanatok. A lényeg,hogy maguktól jöjjenek és akkor igazán nagyon boldoggá tesznek abban a pillanatban. És vigyázat !!! Csak abban a pillanatban. Mert ha már elmúlt a varázsa csak egy szép emlék lesz.

4.rész The best sister in the world

Halihó!
Nem szeretnék hosszú monológot mondani így a rész elején, csak annyit szerettem volna hogy remélem jól telik a szünet nektek is. Úgy érzem ez a rész most egészen hosszúra ám egy kicsit unalmasra sikeredett. A múlt héten elfelejtettem megköszönni Lana R -nek ezt a gyönyörű fejlécet, ami remélem nektek is nagyon tetszik!
Lots Of Love:Bori

- Am… örömmel, persze!- mosolyodtam el és örömömben legszívesebben beleugrottam volna a hóba.

- Azt hiszem, én most megyek!- mondta és közelebb hajolt, majd adott egy puszit-, Jó éjt El!

- Jó éjt Parker!- bementem a szobánkba ahol Julie azonnal letámadott.

- Na?- érdeklődött. Julie vajon miről beszélhet?

- Mi, na?- kérdeztem vissza. Eléggé hülye fejet vághattam mivel Julie rácsapott a homlokára.

- Megcsókolt?

- Hogy mi? Dehogyis!!- hitetlenkedtem. Már hogy csókolt volna meg?- Julie, még csak egy napja ismerjük egymást! Az sem biztos, hogy tetszek neki!

- Honnan tudod? Láttam, ám hogy néztetek egymásra! – győzködött Julie.

- Hagyjuk ezt most jó? Aludjunk, mert nagyon fáradt vagyok!- zártam le a témát.

- Rendben, de erre holnap még visszatérünk!- adta fel Julie és bebújt az ágyba- Jó éjt!

.- Álmodj szépeket!- és Julie körülbelül 5 perc múlva már aludhatott is, mert csak az egyenletes szuszogását hallottam. Nem tudtam elaludni, igazság szerint nem is voltam álmos csak valahogy le kellett koptatnom Juliét. Elkezdtem gondolkozni azon, hogy most mi is történik velem? Eljövök síelni, úgy eddig semmi kedvem nem volt hozzá, erre találkozok egy olyan fiúval, aki teljes mértékben elbűvöl. Eddig nekem nem volt szükségem egyetlen fiúra sem, de most úgy érzem, hogy Parkerre igen is szükségem van.

Másnap reggel egész korán keltem. Fél 9 körül lementünk reggelizni, majd kimentünk a sípályához ahol már Parker várt minket.

- Sziasztok!- mosolygott és adott nekem két puszit. Azonnal zavarba jöttem, zavaromat pedig széles mosoly váltotta fel, ugyanis végig futott az agyamon, hogy valószínű ő is komolyan gondolja a dolgokat.

- Mit tanulunk ma Parker?- nyaggatta Julie, Parker leguggolt hozzá.

- Egy pillanat és jövök Julie, addig rendelj egy kakaót a büfében - mondta Parker, mire Julie szaladt is a büféhez. Parker visszafordult hozzám- Ugye a ma este még áll?

- Igen!- vágtam rá.

- 19:00-re ott vagyok a szállodánál érted!- kacsintott egyet aztán már ment is tovább. Hu azok a gyönyörű zöldes kék szemek…

Csak most vettem észre, hogy amikor mosolyog akkor az arcán szép gödröcskék jelennek meg.

Egész délelőtt síeltem, délután pedig úgy gondoltam, hogy lemegyek a szálloda medencéjéhez. Kellemes érzés volt a hidegből egy jó meleg fürdőbe beülni. Egy darabig egy medencében ücsörögtem, aztán átmentem az úszómedencébe. Nagyon jó volt egy kicsit ellazulni. Mikor kimásztam a medencéből már fél 6 volt. Az ijedségtől, hogy másfél óra múlva randim van Parkerrel majdnem elcsúsztam a medence szélénél. Gyorsan felrohantam a szobánkba, ahol Julie értetlenül nézett rám, miért is járkálok ide-oda a szobában, mint egy őrült. Berohantam a fürdőbe ahol megmostam a hajamat, aztán jöhetett a ruhakérdés.

- El? Hova sietsz ennyire?- érdeklődött az ágyon fekve, tv-t nézve Julie.

- Randim van Parkerrel, és nincs egy normális ruhám sem…- kezdtem el hisztizni mire Julie a szavamba vágott.

- Segíthetek?

- Aha!- durcáztam be, mire Julie óvatosan oldalba lökött, majd odament a szekrény elé és elkezdett a ruhák között matatni. Egyszer csak előkapott egy fekete fehér pánt nélküli ruhát.

- Na ez hogy tetszik?- húzogatta a szemöldökét Julie a ruha mögül. Egy pánt nélküli, fekete fehér ruhát emelt ki Julie.

- Nem is tudom. Amikor megvettem akkor nagyon tetszett de most nem tudom, hogy hogyan állna rajtam…..- néztem először a ruhára majd magamra.

- Csak próbáld fel, szerintem remekül állna- nyomta a kezembe a ruhát és betuszkolt a fürdőbe. Pár percen belül kilibbentem a fürdőből egyenesen Julie elé, aki amikor meglátott majdnem leborult az ágyról.

- Ez valami eszméletlenül szép rajtad El! – dicsért meg és megigazította rajtam a ruhát. Annyira aranyos volt, ahogyan ott sürgött forgott körülöttem.

- Tuti? Biztos, hogy jól áll?- kérdeztem miközben a tükörben nézegettem magam.

- Igen, nagyon szép vagy ebben a ruhában!- bíztatott Julie.

- Jó akkor már csak a haj, meg a cipőt kell kiválasztani és mindezekre van…fél óránk!- néztem rá az órámra és abban a pillanatban majdnem szívrohamot kaptam.

- Mind a kettőt könnyen megtudjuk oldani. Gyorsan csinálok valami szép hajat, aztán kiválasztjuk a megfelelő cipőt. Rendben?- nyugtatott meg az én drága húgocskám. Annyira szeretem őt!

- Köszönöm szépen!- öleltem meg Juliet aki azonnal leültetett egy székre és elkezdte a hajamat csinálni. Nem sok időbe tellett mire Julie olyan gyönyörű kontyot csinált, hogy elállt a lélegzetem. Már csak a cipő hiányzott amit nagyon gyorsan ki tudtam választani. Még bementem a fürdőbe egy utolsó pillantást vetni magamra amikor kopogtak az ajtón. Nem voltam benne biztos, hogy Parker az, de amikor meghallottam a mély és rekedtes hangját azonnal tudtam, hogy ő az. Hangját meghallva kiléptem a fürdőszobából és Parkerrel találtam szembe magam.

3.rész It will be a boring night...or not?

Sziasztoook!
Itt vagyok újból, újult erővel hozom nektek az új részt! Remélem nektek is sikerült kipihenni magatokat ebben a 3 vagy már tényleg nem tudom hány hétben! Gondolom már sokan elmentetek nyaralni, vagy még sokan csak most fogtok. Hogyha van kedvetek nyugodtan leírhatjátok komiba hol nyaraltatok vagy hol fogtok, szívesen fogadom a nyaraláson szerzett élményeket! Igyekszem majd én is szólni, hogy mikor nem tudok részt hozni, bár eddig még semmi sem biztos csak az, hogy én Augusztus 17-én megyek a Szigetreee!
Remélem tetszeni fog a rész, miután elolvastátok kérlek titeket írjátok le a véleményeteket komiba, nagyon sokat jelentene nekem a visszajelzésetek! 
Lots Of Love:Bori

P.S.:Hallottátok már Ed Sheeran X című albumát? Szerintem fantasztikus, bírom a kis vöröst! ;)

Este apa főnökével kellett vacsoráznunk, amin én végig untam magam, egészen addig, míg Parker be nem toppant.

- Jó estét Mrs. és Mr. Smith! Mr. Adams! Sziasztok, lányok!- köszönt mindenkinek, majd helyet foglalt mellettem. Ez mit keres itt? Nem mintha nem bánnám!

- Te mit keresel itt?- suttogtam oda neki.

- Apád főnöke hívott meg!

- Értem!- bólintottam, és próbáltam nem Parker gyönyörű szemére és dús hajára koncentrálni. Alighogy megettem a vacsorám, Julie meglátott egy zongorát és elkezdett azzal nyaggatni, hogy adjunk elő valamit.

- Julie, szerintem ez nem olyan jó ötlet!- próbáltam lebeszélni kisebb-nagyobb eséllyel.

- Szerintem semmi baj nem lenne abból,ha adnátok egy kis koncertet!- bíztatott minket Mr. Adams.

Ezt nem hiszem el! Én nem fogom magam leégetni csomó ember előtt főleg nem Parker előtt.

- Jaj,hagyjuk már! Hiszen El nem is tud énekelni!- nevetett fel anya, amire felment bennem a pumpa. Igenis bebizonyítom neki,hogy tudok énekelni!

- Gyere Julie, menjünk énekelni!- álltam fel és a zongorához mentem. Julie gyorsan beült a zongora mögé,és már el is kezdtem énekelni a Little Mix- től a Turn Your Face című számot. Egyszerűen imádtam ezt a számot. Amikor befejeztük az egész étterem állva tapsolt. Az asztalunk körül is mindenki állt és tapsolt,sőt láttam, ahogy anya a szemeit törölgeti.

- Nekem miért nem mondta még senki, hogy El ilyen gyönyörűen tud énekelni, és hogy Julie- val ilyen jók?- dicsért meg minket Mr. Adams.

- Eddig én otthon mindig hamiskásnak hallottam.

- Az igazság az, hogy csak otthon Julie leül, a zongorához én meg néha éneklek hozzá!- ismertettem a helyzetet.

- Sophia, David csodálatos lányaitok vannak!- bólogatott Mr. Adams.

- Szerintem is gyönyörű szép volt!- szólalt fel hirtelen Parker. A vacsora további része valahogy így nézett ki: én Parkerrel beszélgettem, Julie a szalvétára rajzolt(amit meg is mutatott és valami elképesztően szép lett)apáék pedig bájcsevejt folytattak Mr.

Adamszel. Parkerrel nagyon sokat megtudtunk egymásról, például azt hogy ő is Londonban él és egy pékségben dolgozik,télen pedig síoktató. Mikor visszamentünk a szállodához anyáék bementek a szobájukban Julieval, mi még egy kicsit kint maradtunk. Néztük a csillagos eget és azon tűnődtem vajon Parker meg fog-e szólalni vagy csak a jéghidegben álldogálunk és élvezzük egymás és a csillagok társaságát, amikor egyszer csak megszólalt:

- Esetleg holnap este van kedved eljönni velem valahova?- tette fel a kérdést miközben mellém állt… szorosan mellém.