Itt is volnék az új résszel, amiről csak annyit szeretnék mondani, hogy remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Ezen a részen kívül már csak három részt terveztem, plusz az epilógust de már elkezdtem írni az új blogomat, amit nem sokára ki is rakok!
Köszönöm szépen, hogy a múltkori résznél bejelöltétek hogy tetszett, ez nekem nagyon sokat jelent és tényleg NAGYON KÖSZÖNÖM!!
Lots Of Love: Bori
P.S.: Már csak 2 hét van hátra az őszi szünetig, addig is kitartást!!:)
Parkerrel elhatároztuk, hogy anyáéknak is megmutatjuk Benjit, és elmondunk nekik mindent. Remegő kezekkel tolom magam előtt a babakocsit, benne a most már fiamnak mondható kis csöppséggel. Parker észreveszi, mennyire izgulok a családommal való találkozástól, így megállítja a babakocsit és szembefordít magával.
- Minden rendben lesz. Hidd
el, meg fogják érteni!- fogja kezei közé az arcomat, majd egy lágy csókot lehel
ajkaimra. Bólintottam, mire kezeit rákulcsolta az én kezeimre és így haladtunk
tovább. Mikor már láttam a házunkat, egyre lassabban kezdtem menni. Parker
észrevette a lassított tempót, rám nézett és látta az arckifejezésemből mire
gondolok, majd jól ki röhögött. Az ajtó elé érve Parker a szabad kezével
csöngetett be, ugyanis én még mindig szorítottam másik kezét. Nem sokára nyílt
is az ajtó, és nem mással találtam magam szembe, mint apával, akinek szemei
tágra nyíltak a meglepettségtől.
- Sziasztok!- köszöntött
bennünket, és elállt az ajtóból hogy beljebb tudjunk menni. Levettem a cipőmet,
majd Benjit kiemeltem a babakocsiból.
- Ki az apa?- hallatszott
Julie hangja a nappaliból.
- Én volnék!- léptem be a
nappaliba és szembe találtam magam anyával és a húgommal. Julie rögtön
odaszaladt hozzám és agyon ölelgetett, anya pedig adott két puszit.
- Nem is mondtad, hogy
hazajössz!- felelte anya.
- Igen, tudom nem volt
betervezve, de most nem ezért jöttünk!
Anyáék már kezdték sejteni
mit is keres egy gyerek a kezembe, de mielőtt még elkezdtek volna kombinálni
Parker megszólalt.
- Ő itt Benji, az én
vérszerinti fiam. Az édesanyja ott hagyta nálam tíz hónappal ezelőtt, és eddig
tulajdonképpen egyedül neveltem anyukám segítségével, most viszont El úgy
döntött, hogy ő szívesen felneveli velem Benjit.
Szívem egyre hevesebben vert,
izgultam anyáék vajon mit gondolnak erről.
- Elizabeth , hiszen még csak 18 éves vagy, nem készültél fel
arra, hogy anya légy! - szólalt fel legelőször anya. Tudtam, hogy ezt fogják
mondani, de be akartam nekik bizonyítani, hogy nincs igazuk.
- Én meg úgy gondolom, hogy
azért van némi tapasztalatom, elég sokat vigyáztam Juliera.
- Rendben, és hol fogtok
élni?- szállt be a beszélgetésbe apa is.
- Úgy gondoltuk veszünk egy
kis házat a közelben- mondta teljesen nyugodt hangon Parker, majd bíztatás
képen rám mosolygott.
- És mi lesz El állásával?Az
volt álmaid munkája kislányom!- tett fel egy újabb kérdést anya.
- Majd beszélek Adammel,
hátha tud valami megoldást találni, ha meg nem akkor maradok itt Londonban és
folytatom nála a munkát!- feleltem egyszerűen, mire anya és apa összenéztek.
- Ha tényleg így gondoljátok,
akkor mi nem fogunk az utatokba állni!- válaszoltam apa, majd folytatta-, De ha
bármi van, segítség kell, azonnal szóljatok!
- Rendben, úgy lesz Mr.
Smith!- bólogatott Parker. Még egy kicsit maradtunk, elhoztam pár ruhámat, majd
elindultunk Parkerék háza felé.
- Egész jól fogadták!- hozta
fel újból a témát Parker.
- Hát, végül is fogadhatták
volna rosszabbul is!- nevettem majd közelebb mentem Parkerhez és megcsókoltam.
Csókunk azonban nem tartott túl sokáig mert kisfiunk sírásával megszakította
azt. Felemeltem a hordozóból és ringatni kezdtem az ölembe.
- Jól áll a kezedben a
gyerek, El!- mondta Parker és egy huncut mosoly hagyta el a száját- Már csak
úgy néznétek ki jobban, ha a bal gyűrűsujjadon viselnél egy gyűrűt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése