Mit szóltok ahhoz, hogy már csak kevesebb mint egy hét és őszi szünet?? Én személy szerint már nagyon várom, hogy végre egy kicsit pihenhessek, és délutánonként nem kell azon aggódnom, hogy másnap miből írunk dolgozatot vagy miből felelünk!
Már csak 1 rész és egy epilógus van hátra, és tulajdonképen ezért is volt nehéz számomra megírni ezt a részt. Ebben és az elkövetkezendő részben lesz egy kis idő ugrás, így gondoltam a legjobbnak! Remélem tetszeni fog a rész!!
Lots Of Love: Bori
Pár hónap múlva
Végre most már a kocsimban ülök, és haza felé tartok. Parker elvileg már otthon van, legalábbis üzenetében azt írta, hogy siet haza. Benjit lepasszoltuk anyuéknak már elég rég voltunk Parkerrel úgy igazán kettesben, és már szerintem mind a kettőnk nagyon fáradt volt. Szükségem van most már egy kis nyugira. Leparkolok a házunk előtt és laptop táskával a vállamon a kezemben pedig legalább három teli zacskóval indulok be a házba. Nagyon szeretek itt élni, minden nap úgy ébredek fel Parker mellett hogy boldog vagyok és ez legfőbbképpen neki köszönhető. Lerúgom a cipőmet a zacskókat pedig a konyhába rakom le.
- Megjöttem!- kiáltottam el magam de semmi. Ezek szerint még nem ért haza. Pedig már reménykedtem, hogy valami finom vacsorával vár, és minnél több időt tölthetünk kettesben. De nem.Felmentem az emeletre és a szobánk felé vettem az irányt. Amint beléptem a szobába szemem megakadt egy csokor rózsán. Oda léptem az író aszalhoz és egy levelet találtam a rózsa mellett. Szám széles mosolyra húzódott, majd elkezdtem olvasni a levelet.
Drága El!
Amikor beléptél az ajtón és elkiáltottad magad, hogy megjöttél és én nem voltam otthon csalódott voltál, igaz? Tudom, hogy az voltál de most nincs semmi okod arra hogy csalódott légy, ugyanis én már voltam otthon és csináltam egy kis vacsit, de csak akkor egyél belőle, ha nagyon éhes vagy!!
Kérlek téged, hogy öltözz valami nagyon csinibe és 19:30-kor jönni fog érted egy taxi, az majd elhoz téged ide hozzám!!
Szeretlek, és már nagyon várom hogy találkozzunk!
Parker
Miután elolvastam a levelet még nagyobb mosolyra húzódott a szám. Volt még másfél órám arra hogy elkészüljek, így gyorsan lezuhanyoztam és elkezdtem készülődni. Egy elegáns fekete ruhát vettem fel, aminek a mellkasa csipkés volt. Hajamat copfba fogtam, és egy kis halvány sminket csináltam magamnak. Pontosan fél 8-kor csöngetett a taxis, és már indultunk is. Londonon belül maradtunk de foggalmam sem volt merre járhatunk. Aztán a taxis egyszer csak leparkolt egy park előtt, ahol eddigi életem során még soha nem jártam. Kisegített a kocsiból, amit meg is köszöntem és már ott sem volt. És most merre induljak el? Tettem fel magamban a kérdést, végül úgy döntötte hogy elindulok a park bejáratához. Mikor beléptem a parkba és megláttam, hogy mi fogad elállt a lélegzetem. Minden fáról lapionok és füzérek lógtak le. Aztán megláttam Parkert, aki éppen a zenészekkel beszélgetett de amikor meglátott rögtön oda szaladt hozzám. Nagyon elegáns volt, zakó és fehér ing. Még nem láttam őt így kiöltözve, pedig azért már egy ideje együtt élünk. Közel lépett hozzám, ajkait pedig enyémekre tapasztotta. Miután elváltunk egy kicsit eltolt magától, hogy teljesen szemügyre tudjon venni.
- Gyönyörű vagy!- mért végig mégegyszer.
- Köszönöm- feleltem és elindultunk egy kis asztalka felé ami nagyon szépen meg volt terítve. Leültünk a kis asztalkához, majd egy pincér kihozta a vacsoránkat. Egész este az a zenekar zenélt akikkel Parker akkor beszélt amikor én megérkeztem.
- Köszönöm ezt az estét, egyszerűen csodálatos volt!- ámuldoztam, majd Parker felkért egy táncra. Tánc közben sokszor váltottunk egy rövid csókot, vagy Parker felemelt és megpörgetett a levegőben.
- Tudod, miért vagyunk ma itt?- kérdezte, mire megráztam a fejem. Elmosolyodott majd az egyik zsebében kezdett el kotorászni és miután megtalálta a kis dobozt amit keresett le térdelt elém.
- Elizabeth Smith, hozzám jössz feleségül?- tette fel a kérdést. Szám elé kaptam a kezem, és bele telt vagy két percbe mire felfogtam mit is kérdezett tőlem előbb Parker. Szélesen elmosolyodtam, és már könnyeim is folytak a boldogságtól.
- Igen, igen, igen!- válaszoltam és Parker nyakába ugrottam, majd megcsókoltam. Ráhúzta a bal gyűrűs ujjamra a gyűrűt és újból megcsókolt.
- El sem tudod hinni, mennyire boldoggá teszel!- rázta a fejt, és szerintem még ő sem fogta fel mi is történt ebben az öt percben. De, eltudom hinni mennyire boldoggá teszem, hiszen ő is ugyan olyan boldoggá tesz engem, mint én őt. Most már nem tudnék nélküle élni...és szerintem ez jó.
- Gyönyörű vagy!- mért végig mégegyszer.
- Köszönöm- feleltem és elindultunk egy kis asztalka felé ami nagyon szépen meg volt terítve. Leültünk a kis asztalkához, majd egy pincér kihozta a vacsoránkat. Egész este az a zenekar zenélt akikkel Parker akkor beszélt amikor én megérkeztem.
- Köszönöm ezt az estét, egyszerűen csodálatos volt!- ámuldoztam, majd Parker felkért egy táncra. Tánc közben sokszor váltottunk egy rövid csókot, vagy Parker felemelt és megpörgetett a levegőben.
- Tudod, miért vagyunk ma itt?- kérdezte, mire megráztam a fejem. Elmosolyodott majd az egyik zsebében kezdett el kotorászni és miután megtalálta a kis dobozt amit keresett le térdelt elém.
- Elizabeth Smith, hozzám jössz feleségül?- tette fel a kérdést. Szám elé kaptam a kezem, és bele telt vagy két percbe mire felfogtam mit is kérdezett tőlem előbb Parker. Szélesen elmosolyodtam, és már könnyeim is folytak a boldogságtól.
- Igen, igen, igen!- válaszoltam és Parker nyakába ugrottam, majd megcsókoltam. Ráhúzta a bal gyűrűs ujjamra a gyűrűt és újból megcsókolt.
- El sem tudod hinni, mennyire boldoggá teszel!- rázta a fejt, és szerintem még ő sem fogta fel mi is történt ebben az öt percben. De, eltudom hinni mennyire boldoggá teszem, hiszen ő is ugyan olyan boldoggá tesz engem, mint én őt. Most már nem tudnék nélküle élni...és szerintem ez jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése