Sziasztok!!
Eljött ez a nap is amikor felrakom az utolsó részt, azaz az epilógust a blogra. Egyáltalán nem érzem jónak, az előző részekhez képest egyszerűen....nem tudom rendessen befejezni. Írok majd egy kis búcsút, de nagyon nem szeretnék szomorkodni ugyanis tegnap megnyílt az új blogom, amit már ide is kiratam!! Remélem azért tetszeni fog nektek az epilógus!!
Lots Of Love: Bori
P.S.: Csináltam egy Ask.fm-et aki szeretne kérdéseket feltenni az nyugodtan megteheti!! http://ask.fm/Kiss_Bori
Sietve próbálok összepakolni ugyanis a gép négy óra múlva indul Svájcba, de mi még mindig itthon vagyunk. Parker a konyhában csinálja a reggelit a gyerekenek, így ő nem tud segíteni a pakolásban tehát egyedül kell megoldjam. Benyitok Jade szobájába és amikor meglátom az a rendetlenséget kedvem lenne rögtön ki is fordulni a szobából.
- Jadeeee, gyere fel a szobádba és pakolj össze légy szíves!- kiabálok le a konyhába. Hallom ahogy 9 éves kislányom felcsörtet a lépcsőn majd belép a szobájába. Megáll előttem és nagy szemekkel néz rám.
- Muszáj össze pakolnom?- kérdezi mire elnevetem magam.
- Sajnos kicsim, igen!
Magára hagyom Jade-et, had pakoljon nyugodtan és benyitok Benji szobájába. Kivételesen rend volt, igaz a bőröndje tárva nyitva állt még és a ruhák sem voltak benne szépen össze hajtva. Kiléptem a szobából és a konyha felé vettem az irányt.
- Milyen csajról beszélgettek?- értem be a konyhába és pont meghallottam a beszélgetés végét.
- Semmi anyu, semmi!- rázta a fejét mosolyogva Benji mire nekem is mosolyra húzódott a szám. Parker magához húzott és lágyan megcsókolt.
- Te aggódó anyuka!- nevetett mire mellkasába ütöttem.
- Igen is aggódok, hogy a fiam milyen lányokkal barátkozik- feletem mire Parkerből még jobban kitört a nevetés.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek!- bújtam oda hozzá.
Mire elindultunk már tényleg igazán késésben voltunk, a repülőtéren is futnunk kellett hogy elérjük a gépet. Gyorsan megkerestük a helyünket Benji Jade mellett foglalt helyet, én meg Parker mellett ültem. Az út, az egész gyorsan elment szinte végig beszélgettük Parkerrel. Sem Benji-nek sem Jade-nek nem mondtuk el, hogy Benji-nek nem én vagyok az anyukája, mindkettőnk jobbnak látta ha ez köztünk marad. Akik tudják, hogy nem én vagyok Benji vérszerinti anyja mind azt mondják, hogy egyáltalán nem látszik ez, úgy nevelem mintha a saját fiam lenne. Szerintem ez teljes mértékben igaz, minden szülői értekezleten ott voltam, mindig ott álltam mellette és amikor csak kérte leültem vele tanulni, vagy csak beszélgetni. Most, hogy már 19 éves az ember azt hinné ez már nem így van....pedig de, így van és én ettől nagyon boldog vagyok.
Miután leszálltunk a gépről, a szálloda felé vettük az irányt. Parker foglalta a szállást, így fogalmam nem volt hogy milyen helyre jövünk, de amikor megláttam a szállodát az emlékek újra feltörtek bennem. Annak a szállodának a bejárata előtt álltunk, ahol Parkerrel találkoztunk.
- Hogy tetszik, gyönyörűm?- lépett mellém Parker és derekamra fonta kezét.
- Köszönöm!- adtam neki egy csókot. Elfoglaltuk a szobáinkat, majd indultunk a pályákhoz. Egyszerűen fantasztikus délutánt töltöttünk el, így négyesben. Készítettünk egy csomó képet, és elhatároztuk Jade-el, hogy otthon csinálunk majd egy családi albumot. Este Parker szó szerint utasított arra, hogy csinosan öltözködjek fel. Miután mind kettőnk elkészült, elindultunk vacsorázni.
- És mi lesz a gyerekekkel?- kérdezősködtem.
- Most csak kettesben leszünk, ha nem baj!- bazsalygott és kezeit rákulcsolta az enyémekre. Mikor megérkeztünk egy hangulatos kis étteremhez, Parker illedelmessen kihúzta előttem a széket majd ő is leült. Megrendeltük a vacsorát majd Parker töltött mindkettőnknek egy pohár pezsgőt.
- Mire iszunk?- érdeklődtem.
- Elfelejtetted, mi??
- Mit kellett volna elfelejtenem?
- 10 éve találkoztuk először. Itt Svájba, abban a szállodában és azon a sípályán!- mosolygott és rögtön eszembe jutott minden- Sajnos abba az étterembe ahol először randiztunk, nem volt hely!
- Tényleg! Úristen, teljesen kiment a fejemből!
- Semmi baj, gyönyörűm!- simított végig az arcomon. Aztán koccintottunk és folytatódott tovább az este. Egyszerűen még így 10 év után sem tudtam vele betelni...a csókjával, a hangjával, az érintésével.
- Mrs. Brooks!- nevetett Parker- Most már tényleg az enyém vagy!
- Örökké a tied!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése