Mit is mondjak? Pontosan egy hét múlva újra be kell ülni az iskolapadba, amitől én őszintén szólva sikítófrászt kapok. Remélem, jól telt nektek ez a két hónap, és sok felejthetetlen élményben volt részetek. Hamar elment mi?
A részel egészen meg vagyok elégedve, remélem nektek is tetszeni fog!! Köszönöm, hogy itt vagytok velem nagyon szeretlek Titeket!
Lots Of Love:Bori
*Parker szemszöge*
Reggel mikor felébredtem El
még aludt. Olyan édes volt, ahogy oldalára fordulva magához szorított és halkan
szuszogott. Önző vagyok, igen tudom, de nem hagyhat itt. Szükségem van a
mosolyára, a csókjára, arra, hogy itt legyen mellettem. Gondolatmenetemet El,
szakította meg.
- Ha nézel, akkor nem tudok
aludni!- mondta még mindig csukott szemmel. Elmosolyodtam kijelentésén, majd
arcára apró puszikat adtam. Kinyitotta gyönyörű szemeit, és elmosolyodott.
Ajkai megtalálták enyéimet, és hevesen csókcsatába kezdtünk.
*Elizabeth szemszöge*
Parker fölém kerekedett,
karjait vállam mellett támasztotta meg, és egy percre sem váltunk el egymástól.
Fordítottam helyzetünkön, így most már nálam volt az irányítás. Csípőjére
ültem, míg ő egyik kezével pólóm alá nyúlt másikkal meg támasztotta magát. Újra
és újra megcsókolt és már pólóm majdnem bekerült a szoba egyik sarkába, amikor
Julie megjelent az ajtóban. Azonnal szétrebbentünk egymástól, és Juliera
néztünk, aki egyik kezével befogta a szemét.
- Csak akartam szólni, hogy
van lent reggeli!- mondta és szegény annyira zavarban volt.
- Köszi, de most már
elveheted a kezedet a szemed elől!- nevetek fel kislányosan és most már én
zavarban vagyok. Parker vállába fúrom arcomat, aki jót nevet rajtam miközben
hajamba puszil. Julie el is tűnik, én meg elindulok a fürdőszobába lezuhanyozni
meg átöltözni. Gyors csókot nyomok Parker ajkaira és indultam zuhanyozni.
Kivételesen elég gyorsan végeztem, mivel tudtam, hogy a szobámban ott vár rám a
barátom. Miután Parker is letusolt lementünk reggelizni…igen reggelizni
délelőtt 11:30-kor.
- Ne haragudj El, de haza
kell mennem apa ma jön haza és ilyenkor anya kitakarít meg minden és muszáj
segítenem neki!- fogta két keze közé Parker az arcomat és mélyen a szemembe
nézett.
- Semmi baj, majd beszélünk
telefonon!- mosolygok fel rá, ugyanis egy fél fejjel tuti magasabb nálam amit
imádok. Lehajol hozzám és megcsókol.Csókja most nem heves, inkább
lágy és olyan érzésem van mintha már tudná miként döntöttem. Parker lassan
felemelt a földről és körbefordult velem. Lerakott majd még egy csókot adott
ajkaimra és már indult is. A kapuból még visszaintett, aztán beszállt az
autójába majd eltűnt. A nappali felé vettem az irányt, ahol anya éppen tv-t
nézett. Leültem mellé a kanapéra és csak néztem ki a fejemből.
- Nagyon szereted igaz?-
nézett rám anya. Pár percbe beletelt mire válaszoltam.
- Hát persze, hogy nagyon
szeretem!- válaszoltam és abban a pillanatban azt éreztem én vagyok a világ
legboldogabb embere.
- Látszik rajta, hogy ő is
odáig van érted. A mozdulataiból én azt veszem észre, hogy ha tehetné,
mindentől megvédene!- mosolygott rám anyu, és én amolyan „köszönöm” képen
megöleltem őt. Örülök, hogy kezdünk jóban lenni egymással, így minden egy
kicsit könnyebb és jobb. A nap további részében nem csinálok különösebben
semmit, fekszem az ágyon és zenét hallgatok. Aztán estefelé Parker felhív, hogy
menjek át hozzájuk, mert a szülei most nincsenek otthon.
- Én szívesen átmegyek
hozzátok, de…. hol laktok?- nevettem fel, és elképzeltem, hogy a vonal másik
végén Parker is mosolyog. Lediktálta a címet, majd elkezdtem készülődni. Nem
öltöztem ki, felvettem egy kényelmes nadrágot meg egy pólót, hozzá illő
kardigánnal és cipővel.
Egész hamar megtaláltam
Parker-ék házát, azt hittem szükségem lesz a GPS-em segítségére. Leparkoltam a
ház előtt és a bejárat felé vettem az irányt. A bejárati ajtóhoz érve,
becsöngettem majd Parker gyönyörű szemeivel találtam magam szemben. Nyakába
ugrottam és mohón faltam ajkait. Felkapott, lábával becsapta az ajtót aztán már
csak azt éreztem, hogy valami puhára érkezem. Elváltunk egymástól, alsó ajkamba
haraptam és újból megcsókoltam.
- Megőrjítesz!- motyogta
csókunkba Parker.
- Az a célom!- mosolyodtam
el, és felültem a kanapén. Ezek szerint a nappaliban vagyunk.
- Körbevezetlek!- kulcsolta
össze kezeinket Parker és elindultunk az emeletre. Először a szobáját mutatta
meg, aztán haladtunk tovább a folyosón. Volt egy szoba aminek ajtajára a Benji név volt írva.
- Ez kinek a szobája?- kíváncsiskodtam.
Parker megfordult, először a szoba ajtajára nézett majd rám.
- Ez a szoba a……