2014. augusztus 25., hétfő

10.rész I really love you....

Sziasztook! :)
Mit is mondjak? Pontosan egy hét múlva újra be kell ülni az iskolapadba, amitől én őszintén szólva sikítófrászt kapok. Remélem, jól telt nektek ez a két hónap, és sok felejthetetlen élményben volt részetek. Hamar elment mi? 
A részel egészen meg vagyok elégedve, remélem nektek is tetszeni fog!! Köszönöm, hogy itt vagytok velem nagyon szeretlek Titeket!
Lots Of Love:Bori


*Parker szemszöge*
Reggel mikor felébredtem El még aludt. Olyan édes volt, ahogy oldalára fordulva magához szorított és halkan szuszogott. Önző vagyok, igen tudom, de nem hagyhat itt. Szükségem van a mosolyára, a csókjára, arra, hogy itt legyen mellettem. Gondolatmenetemet El, szakította meg.
- Ha nézel, akkor nem tudok aludni!- mondta még mindig csukott szemmel. Elmosolyodtam kijelentésén, majd arcára apró puszikat adtam. Kinyitotta gyönyörű szemeit, és elmosolyodott. Ajkai megtalálták enyéimet, és hevesen csókcsatába kezdtünk.
*Elizabeth szemszöge*
Parker fölém kerekedett, karjait vállam mellett támasztotta meg, és egy percre sem váltunk el egymástól. Fordítottam helyzetünkön, így most már nálam volt az irányítás. Csípőjére ültem, míg ő egyik kezével pólóm alá nyúlt másikkal meg támasztotta magát. Újra és újra megcsókolt és már pólóm majdnem bekerült a szoba egyik sarkába, amikor Julie megjelent az ajtóban. Azonnal szétrebbentünk egymástól, és Juliera néztünk, aki egyik kezével befogta a szemét.
- Csak akartam szólni, hogy van lent reggeli!- mondta és szegény annyira zavarban volt.
- Köszi, de most már elveheted a kezedet a szemed elől!- nevetek fel kislányosan és most már én zavarban vagyok. Parker vállába fúrom arcomat, aki jót nevet rajtam miközben hajamba puszil. Julie el is tűnik, én meg elindulok a fürdőszobába lezuhanyozni meg átöltözni. Gyors csókot nyomok Parker ajkaira és indultam zuhanyozni. Kivételesen elég gyorsan végeztem, mivel tudtam, hogy a szobámban ott vár rám a barátom. Miután Parker is letusolt lementünk reggelizni…igen reggelizni délelőtt 11:30-kor.
- Ne haragudj El, de haza kell mennem apa ma jön haza és ilyenkor anya kitakarít meg minden és muszáj segítenem neki!- fogta két keze közé Parker az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
- Semmi baj, majd beszélünk telefonon!- mosolygok fel rá, ugyanis egy fél fejjel tuti magasabb nálam amit imádok. Lehajol hozzám és megcsókol.Csókja most nem heves, inkább lágy és olyan érzésem van mintha már tudná miként döntöttem. Parker lassan felemelt a földről és körbefordult velem. Lerakott majd még egy csókot adott ajkaimra és már indult is. A kapuból még visszaintett, aztán beszállt az autójába majd eltűnt. A nappali felé vettem az irányt, ahol anya éppen tv-t nézett. Leültem mellé a kanapéra és csak néztem ki a fejemből.
- Nagyon szereted igaz?- nézett rám anya. Pár percbe beletelt mire válaszoltam.
- Hát persze, hogy nagyon szeretem!- válaszoltam és abban a pillanatban azt éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere.
- Látszik rajta, hogy ő is odáig van érted. A mozdulataiból én azt veszem észre, hogy ha tehetné, mindentől megvédene!- mosolygott rám anyu, és én amolyan „köszönöm” képen megöleltem őt. Örülök, hogy kezdünk jóban lenni egymással, így minden egy kicsit könnyebb és jobb. A nap további részében nem csinálok különösebben semmit, fekszem az ágyon és zenét hallgatok. Aztán estefelé Parker felhív, hogy menjek át hozzájuk, mert a szülei most nincsenek otthon.
- Én szívesen átmegyek hozzátok, de…. hol laktok?- nevettem fel, és elképzeltem, hogy a vonal másik végén Parker is mosolyog. Lediktálta a címet, majd elkezdtem készülődni. Nem öltöztem ki, felvettem egy kényelmes nadrágot meg egy pólót, hozzá illő kardigánnal és cipővel.
Egész hamar megtaláltam Parker-ék házát, azt hittem szükségem lesz a GPS-em segítségére. Leparkoltam a ház előtt és a bejárat felé vettem az irányt. A bejárati ajtóhoz érve, becsöngettem majd Parker gyönyörű szemeivel találtam magam szemben. Nyakába ugrottam és mohón faltam ajkait. Felkapott, lábával becsapta az ajtót aztán már csak azt éreztem, hogy valami puhára érkezem. Elváltunk egymástól, alsó ajkamba haraptam és újból megcsókoltam.
- Megőrjítesz!- motyogta csókunkba Parker.
- Az a célom!- mosolyodtam el, és felültem a kanapén. Ezek szerint a nappaliban vagyunk.
- Körbevezetlek!- kulcsolta össze kezeinket Parker és elindultunk az emeletre. Először a szobáját mutatta meg, aztán haladtunk tovább a folyosón. Volt egy szoba aminek ajtajára a Benji név volt írva.
- Ez kinek a szobája?- kíváncsiskodtam. Parker megfordult, először a szoba ajtajára nézett majd rám.
- Ez a szoba a……

2014. augusztus 18., hétfő

9.rész Difficult decisions

Hey-ho!
Előre is bocsánatot szeretnék kérni, ha bármilyen elírás vagy helyesírási hiba van benne, elég kába vagyok ma, ugyanis hajnali négykor estem haza. Mert nekem ugye hajnalig kell buliznom a Szigeten!!:)
Már csak két hét van a nyárból, bele se merek gondolni milyen lesz Szeptember elsején belépni az iskola kapuján. Előre is szólok, miután elkezdődik az iskola, nem biztos hogy minden héten fogok tudni részt hozni, de minden tőlem telhetőt meg fogok tenni! 
Élvezzétek ki még ezt a két hetet, remélem tetszeni fog az új rész!!
Lots Of Love:Bori


Reggel Benji sírására ébredtem. Átmentem a szobájába és próbáltam újból elaltatni őt, ami kivételesen elég hamar sikerült. Vissza már nem tudtam aludni, egyfolytában az járt a fejemben, hogy El el fog menni Párizsba és itt fog hagyni. Lementem a nappaliba és szétterültem a kanapén. Halkra bekapcsoltam a tv-t, nehogy anya vagy Benji felébredjenek. Apának tegnap este el kellett utaznia, így most csak hárman vagyunk a házban. Nem tudom mennyi ideig feküdhettem a kanapén, csak arra lettem figyelmes, hogy anya Benjivel a kezében jön le.
- Jó reggelt!- köszöntöttem őket és átvettem anya kezéből a fiamat.
- Neked is! Mióta vagy fent?- kérdezte anya miközben kiment a konyhába reggelit készíteni.
- Egy-két órája már biztosan- feleltem kérdésére. Ölembe vettem Benjit és játszani kezdtem vele. Reggeli után elindultam El-hez. Feszülten csöngettem be.
*Elizabeth szemszöge*
Korán reggel arra ébredtem, hogy anyáék megjöttek. Na, de jó most már csak ők hiányoztak. Semmi kedvem nem volt azt hallgatni, hogy ők milyen jól mulattak, meg itt jártak, ott jártak. Mikor lementem, hogy köszöntsem őket (azért ilyen bunkó nem vagyok) éppen Juliet ölelgették. Mikor megláttak, mindketten odajöttek hozzám és engem is megöleltek. Miután elengedtek igencsak furán nézhettem rájuk amolyan: „Mi történt veletek?”fejjel. A nappali felé intettek, hogy menjek oda. Leültem az egyik fotelba és árgus szemekkel figyeltem őket.
- Ma még megszólaltok?- kérdeztem tőlük.
- Szeretnénk veled jobb kapcsolatban lenni El. – bökte ki apa. Jobb kapcsolatban velem? Mi történt ezekkel a nyaralásuk alatt?
-  Ezt pontosan hogy értitek?- kérdeztem vissza.
- Úgy, hogy szeretnénk, ha nem lenne ilyen rossz a viszonyunk egymással. Több időt töltenénk együtt…- magyarázta apa. Őszintén már nekem is többször eszembe jutott, hogy meg kéne velük beszélni a dolgokat, de még soha nem volt erőm hozzá, de örültem, hogy ők kezdeményeztek.
­­- És apa ezt csak te szeretnéd, vagy anya is? Mert ő erről még nem mondott semmit- érdeklődtem, mert anya úgy ült apa mellet a kanapén, mint akit nem érdekel ez az egész.
- Mindketten szeretnénk!- szólalt meg anya. Most először éreztem, hogy mind a ketten őszintén beszélnek.
- Ha tényleg így gondoljátok, akkor… én próbálok változtatni. De ehhez nem csak én, kellek!-- magyaráztam miközben csengettek.
- Ki az?- kérdezte apa.
- Parker- kiabáltam neki vissza, mert én már az ajtóban álltam. Kinyitottam azt, és Parker gyönyörű szemeivel találtam magam szembe. Közelebb lépett hozzám, és ajkait enyémekre tapasztotta. Elvesztem csókjában, a külvilág teljesen megszűnt körülöttem és csak arra gondoltam, hogy nem hagyhatom őt itt. Elváltunk egymástól, kezeinket egymáséra kulcsolta és úgy mentünk be a nappaliba.
- Szervusz Parker!- köszöntötte apa kézfogással Parkert.
- Mrs. és Mr. Smith!- viszonozta a köszöntést Parker. Mindenkit leültettem a nappaliba, Julie és Parker értették miért, szüleim viszont árgus szemekkel figyeltek.
- Van egy bejelenteni valóm…- kezdtem bele, de apa rögtön bele is szólt.
- Ugye nem vagy terhes?- nézett rám ijedt szemekkel. Rá néztem Parkerre, aki lesütött szemekkel mosolygott.
- Nem, apa nem vagyok terhes!- nevettem, és újból összeszedtem gondolataimat.
- Tehát…pénteken Chris felajánlott egy állást a Diornál, ami Párizsban lenne!- mondtam mire a szüleim, legfőbbképpen anya, szemei elkerekedett.
- De...meddig kell döntened Kicsim?- érdeklődött apa. Soha nem hívott még kicsimnek, és ez most nagyon jól esett.
- Szerdáig. Nem tudom, hogy kéne döntenem…- kezdtem bele, de éreztem ahogy arcomat könnyek érintik. Parker azonnal felállt és átölelt. Szorosan hozzá bújtam, arcomat pedig vállába temettem miközben Ő a hátamat simogatta. Egy pár percig álltunk így, míg egy kicsit sikerült megnyugodjak.
- Ugye tudod, Drágám hogy mi mindenben támogatunk téged!- jött oda hozzám anya és megsimította az arcomat.Válaszul csak bólogattam. Ezután Parkerrel felvonultunk a szobámba és letelepedtünk az ágyamra. Nagyon sokat beszélgettünk, elmondta, hogy ha úgy döntök, hogy elvállalom az állást ő itthon fog rám várni. Mivel már nagyon késő volt, én meg nem akartam, hogy Parker haza menjen, így ma nálam aludt. És nem a vendégszobában! Miután bebújtunk a takaró alá, Parker szorosan magához vont és lágy csókot adott ajkaimra.
- Szeretlek!- mosolyodott el.
- Én is!- válaszoltam és még jobban hozzá bújtam. Lehet egy kicsit korai a döntés, de azt hiszem eldöntöttem…



2014. augusztus 14., csütörtök

8.rész Paris,Dior,Problems

Sziasztok! :)
Tudom, elég sokat késtem, az igazság az hogy én sem teljesen így terveztem. De itt vagyok, és hozom nektek az új részt! 
Mit is mondhatnék még? Hamarosan vége a nyárnak, és bármilyen unalmasra is sikeredett ez a nyaram, azért voltak felejtethetetlen élményeim. Az iskolát csak azért várom mert végre találkozhatok a barátaimmal, akikkel már több mint,2 hónapja nem találkoztam és már nagyon-nagyon hiányoznak. Semmi kedvem hajnalban felkelni, ahogy gondolom nektek sem, ezért ebben a két hétben ajánlom, hogy dél előtt senki ne keljen fel! :)
Nem is húzom tovább a szót, köszönöm, hogy velem vagytok és SZERETLEK TITEKET nagyon!!
Lots Of Love: Bori



*Elizabeth szemszöge*
Benéztem Juliehoz, aki az ágyán ülve magazinokat olvasgatott.
- Azt hittem már rég alszom!- mentem be hozzá és lehuppantam az ágyára.
- Dehogyis! Nem akartalak zavarni titeket a romantikázásban- mosolygott Julie majd letette a magazint, amit éppen olvasott.
- Aranyos vagy!
- Tudooom!- felelte és hosszan megnyújtotta az ó betűt. Megint eszembe jutott az állás Párizsban. Valakinek muszáj volt elmondanom, egyszerűen már nem tudtam magamban tartani.
- Állást kaptam a Dior-nál!- böktem ki, mire Julie majdnem lefordult az ágyról.
- Hogy mi?- kérdezett vissza kikerekedett szemekkel.
- Chris ma mondta. Szerdáig el kell döntenem mit akarok- közöltem.
- De hát El, ez fantasztikus! Mindig is erről álmodoztál, hogy egyszer a Diro-nál fogsz dolgozni….- kezdett áradozni Julie de a szavába vágtam.
- A munka az Párizsban lenne- feleltem. Julie szemei elkerekedtek és nem igazán tudta felfogni az elmúlt egy percben történteket. Láttam, hogy szemei könnybe lábadtak és meredt maga elé. Közelebb másztam hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Vállamra hajtotta fejét, majd hangosan felzokogott. Pár perc elhúzódott mellőlem és megtörölte kisírt szemeit.
- Parker tudja már?- tette fel a kérdést.
- Nem volt erőm neki elmondani. Szerettem volna ha te tudod meg először- feleltem kérdésére. Rosszul éreztem magam amiért Parkernek nem mondtam erről semmit. Miután Julienak sikerült egy kicsit megnyugodnia, én visszamentem a szobámba és kezembe vettem a telefonomat. Megkerestem Parker nevét és tárcsáztam azt. Két csörgés után felvette.
- Szia El!- suttogott bele a telefonba.
- Szia!- rekedtes hangon szólok bele én is a telefonba. A háttérből hallom, hogy mögötte becsapódik az ajtó.
- Baj van?- kérdezi most már sokkal hangosabban mint az elején. Hosszú percekig hallgatok, nem merem neki elmondani, azt fogja gondolni ha elmegyek Párizsba, hogy önző vagyok és csak magamra gondolok.
- Kaptam egy állás ajánlatot a Diornál- kezdtem belea kis mondandómba. Mikor minden részletet elmeséltem Parkernek, hatalmas kő esett le a szívemről. Ugyan még nem mondott semmit, mit is gondol erről az egészről még is úgy éreztem, most már nincs eltitkolni valóm előle.
- Én mindenben támogatlak El- ennyi? Mindenben támogat?
- Tehát, ha én kiköltöznék Párizsba te jönnél velem?- tettem fel a kérdést.
- Hát persze, hogy mennék veled…de sajnos nem lehet!- felelte mire én teljesen lesokkolódtam. Nem lehet. De vajon miért?
- Jobb lenne ezt személyesen megbeszélni, nem?- vetettem fel az ötlete, tulajdonképpen az én hibám, miért kellett ezt pont telefonon közölnöm vele?- Holnap gyere át délelőtt.
- Jó rendben. Jó éjt!- ezennel le is rakta.
* Parker szemszöge*
Miután leraktuk El-el a telefont, nagyon rosszul éreztem magam. Persze, hogy elmennék vele Párizsba, akár a Föld másik végébe is vele tartanák, hiszen mindennél jobban szeretem őt, de nem hagyhatom itt a fiamat.El kell neki mondanom, mielőtt végelegesen elveszítem őt.




2014. augusztus 4., hétfő

7.rész Everything is all right

Sziasztok!
Bocsánat, hogy ilyen későn hozom a részt, tudom nem ezt szoktátok meg tőlem. A következő részről annyit szeretnék, hogy most másfél hétre elutaztam, így nem biztos hogy tudom jövő hét hétfőn hozni a következő részt. De mindent megpróbálok megtenni az ügy érdekében, de ha mégsem sikerülni akkor vagy jövő hét szerdán vagy csütörtökön feltöltöm a részt! Remélem nem olyan nagy baj! 
Amint látjátok a kinézeten egy kicsit változtattam, még majd egy úgy fejléc is tervben van. 
Nem is beszélek többet, remélem tetszik a rész és évezitek a nyarat, amiből már igazán kevés van:(
Lots Of Love: Bori


Reggel háromszor nyomtam ki az ébresztő órámat és próbáltam vissza aludni, ugyanis az éjjel iszonyat rosszul aludtam, majd amikor leesett, hogy nem véletlenül cseng gyorsan kipattantam az ágyból. Sikerül nagyon elaludnom, Julie is már lent várt rám.
- Bocsi, bocsi tudom nagy késésben vagyunk. Itt a kocsi kulcs, pakolj be egy perc és megyek!- dobtam le Julienak a kulcsot én berohantam a fürdőszobába. 10 perc múlva Julie már a suli kapuján futott be én meg indultam dolgozni. Csak most ne legyen nagy dugó, könyörgöm! Úgy látszik az Égiek meghallgattak, mert sikeresen beértem ugyan késtem 8 percet, de azt ráfogtam arra, hogy nem működött a lift, így gyalog kellett felsétáljak. Három nagyon kemény fotózáson voltam túl, amikor a főnököm behívott az irodájába.
- Hello, El!- köszöntött két puszival Chris a főnököm. Szerencsére jóban vagyunk, Chris nagyon jó fej minden szempontból.
- Szia Chris!- üdvözöltem én is.
- Van egy ajánlatom a számodra!- kezdett bele a mondani valójába, miközben töltött nekem egy pohár vizet.
- Köszönöm! És mi lenne az?- érdeklődtem.
- Egy állás a Dior-nál!- jelentette ki Chris olyan egyszerűséggel, mintha csak azt mondta volna, hogy szia. Egy állás a Dior-nál? Hiszen ez tulajdonképpen a legnagyobb álmom.
- Mi? De hát az…- kezdtem bele a mondatomba, de Chris nem hagyta, hogy befejezzem.
- Igen, az Párizsban van!
- Chris, köszönöm a lehetőséget, de nem hagyhatom itt a családomat. Igen anyáékkal nem vagyok jóban, de attól még igen is szeretem őket és nehéz lenne itt hagyni anyát is meg apát is. Julienak meg nagy szüksége van rám, és még Parker is itt van!- soroltam az érveket, hogy miért nem tudok menni.
- Parker?- kérdezett vissza Chris.
- Igen, a barátom! Nem rég jöttünk össze!- világosítottam fel.
- Figyelj El, azért egy ideje dolgozunk már együtt, és folyamatosan figyelem a munkáidat, amik egyszerűen fantasztikusak! Szerintem nem csak mint fotós, de mint modell is megállnád a helyed a Dior-nál!- próbált meggyőzni Chris egyre nagyobb sikerrel.
- Na jó azért a modell az túlzás…meddig kell visszajelezni?- kérdeztem.
- Jövő hét szerda!- felelte és egy pillanatra megszédültem, hogy van a döntésre négy napom.
- Jó, akkor átgondolom! Majd még beszélünk, és köszönöm!- mondtam majd elhagytam Chris irodáját. 16:00- ra ott voltam Julie-ért az iskolánál gyorsan bevásároltunk, majd Juliet haza dobtam.
- Hova mész?- kérdezte miközben kiszállta a kocsiból.
- Parkerrel találkozom, vigyázz magadra, nemsokára jövök!- válaszoltam és már ott sem voltam. Egyáltalán nem voltam késésben, de jobban szeretek inkább egy kicsit előbb oda érni valahová, mint hogy elkéssek. Miután leparkoltam a Hyde Park előtti parkolóban, kiszálltam a kocsimból és a bejárat felé indultam. Nem messze a bejárattól megpillantottam Parkert, aki egy padon ülve a telefonját nyomkodta. Pár másodpercig álltam és csak figyeltem őt, aztán észrevette, hogy figyelem. Szemembe nézett azokkal a gyönyörű szemeivel és elmosolyodott. Mosolyát látván az én ajkaim és felfelé görbültek és oda mentem hozzá. Már majdnem elértem őt, amikor a szívem egyre hevesebben kezdett verni. Felállt a padról és oda lépett hozzám. Először csak álltunk egymással szemben és néztük egymást, aztán Parker hirtelen magához húzott és hevesen csókolni kezdett. Miután haza jöttünk a síelésből valami nem volt jó. Valami ami miatt sokat voltam szomorú. Valakinek a hiánya. Parker hiánya.
Pár perc múlva elváltunk egymástól és leültünk a padra.
- Szeretnék még egyszer bocsánatot kérni amiatt, hogy nem hívtalak!- kezdte megint a mentegetőzést, de nekem már nem volt szükségem rá, hiszem már tegnap este meggyőzött. Mielőtt azonban folytathatta volna mondani valóját, én gyorsan lecsaptam ajkaira és nem hagytam, hogy tovább beszéljen. Ha jól érzékeltem belemosolygott csókunkba és még jobban magához húzott. Miután újból elváltunk egymástól tovább beszélgettünk.
- Nincs kedved átjönni hozzánk? Julie is biztos nagyon örülne neked!- ajánlottam fel, de láttam Parkeren, hogy nem nagyon tetszik neki az ötletem.
- Az, az igazság, hogy későre jár…- nézett az órájára, aztán pedig rám. Biztos nagyon szomorú fejet vághattam, mert Parker elmosolyodott és megrázta a fejét- Na jó, talán még sincs olyan késő…
Mivel mind a ketten külön kocsival jöttünk, megadtam Parkernek a címet, és indultunk is. Én előbb értem haza, a kerülő utak segítségével, amiket Parker valószínűleg nem ismer. Beszaladtam a házba és gyorsan feltettem egy kis tésztát főni, hátha Parker is éhes. Miközben szűrtem le a tésztát csengettek.
- Julie, nyisd ki az ajtót!- kiabáltam fel az emeletre. Hallottam ahogy Julie lesiet a lépcsőn, kinyitja az ajtót majd felsikít. Először egy kicsit megijedtem azt hittem Julie elesett vagy valami, de amikor Parker megjelent Julie-val a nyakában széles mosolyra húzódott a szám. Odajöttek hozzám, Parker közelebb vont magához és nyomott egy kisebb csókot a számra. A tészta elkészült és leültünk vacsorázni. Vacsora közben egy kicsit úgy éreztem magam mint egy igazi család. Az apuka szerepében Parker, az anyukájáéban én, a gyerek szerepében pedig Julie. Miután magunkba tömtünk három tányér tésztát letelepedtünk a nappaliba. Julie egy ideig nézte a tv-t, majd amikor már annyira fáradt lett, hogy majdnem lebukfencezett a kanapéról, felállt,mind a kettőnktől két-két puszival búcsúzott és felment a szobájába. Mi is még egy ideig beszélgettünk, majd Parker is haza indult.
- Örülök, hogy minden rendben van köztünk!- húzott magához Parker, és annyira belemerültünk egymásba, hogy észre sem vettük, hogy a szomszéd néni minket bámul. Ugyanis kint álltunk a kapuban… Először oda pillantottunk a nénire aki fejét rázva vissza ment a házba, majd elröhögtük magunkat.
- Holnap hívlak!- ígérte meg Parker.
- Rendben…- csak még egy csókot. Parker mintha gondolat olvasó lenne, teljesítette vágyamat.
- Jó éjszakát, Gyönyörűm!- simította meg az arcomat, majd a kocsijához lépett.
- Jó éjszakát!- köszöntem el és bementem a házba.
*Parker szemszöge*
Hazafelé menet azon gondolkoztam, hogyan tudnám ezt az egész dolgot elmondani El-nek. Biztos, hogy nem fogadná túl jól, ha ezt most csak így hirtelen a nyakába zúdítanám, de anya is már evvel nyaggat három napja, hogy muszáj, neki elmondjam.
Leparkoltam a ház elé, majd mielőtt még bementem volna háromszor lassan kifújtam a levegőt. Kipattantam a kocsiból és a bejárat felé vettem az irányt. Beléptem és meghallottam Benji sírását. Azonnal felvágtattam a szobájába és átvettem anyától a kis csöppséget.
- Shhh- próbáltam nyugtatgatni elég kevés eséllyel.
- Fáj megint a hasa, megyek melegítek neki egy kis teát- közölte anya és már kint is volt a szobából. Fogalmam sem volt mit kéne csinálnom egy 10 hónapos gyerekkel. Próbáltam sétálni vele vagy leülni sehogy sem volt jó. Aztán amikor anya meghozta a cumit benne a langyos teával, Benji sírása is csillapodott, egészen addig, amíg meg nem unta a cumit. Kivittem a szobából és a folyosón sétáltunk, aztán eszembe jutott egy jó ötlet. Le-felmentünk a lépcsőn, ami megnyugtatta Benjit. Mikor már huszadjára mentem le meg fel a lépcsőn Benji elhallgatott és elaludt. Felvittem a szobájába és lassan beraktam a kis ágyikójába. Lementem anyuhoz a konyhába, aki éppen keresztrejtvényt fejtett az asztalnál.
- Sikerült elaltatnom!- ültem oda mellé.
- Akkor jó. Parker, tudod, hogy csak jót akarok neked, miért nem mondod el neki?- hagyta abba a rejtvényfejtést anya és rám nézett. Már megint ezzel jön.
- Mert nem fogadná jól, tudom! Nem ronthatom el neki is az életét, azért mert én egyszer felelőtlen voltam. Nem tudnám vele ezt megtenni, érted anya? Mert szeretem- mondtam és kezdtem egy kicsit mérges lenni, ezért felálltam az asztaltól és inkább fel alá járkáltam.
- Tudom, hogy szereted, de gondolj bele. Egy „anyukával”- rakta idéző jelbe anya- sokkal könnyebb lenne neked is. Ő is biztosan szeret téged, meg fogja érteni.

- Mit mondjak neki? Hogy: Hello El, képzeld, van egy 10 hónapos gyerekem?