Epilógus - I never expected I'll find a boy, who loves me more than his life

Sziasztok!!
Eljött ez a nap is amikor felrakom az utolsó részt, azaz az epilógust a blogra. Egyáltalán nem érzem jónak, az előző részekhez képest egyszerűen....nem tudom rendessen befejezni. Írok majd egy kis búcsút, de nagyon nem szeretnék szomorkodni ugyanis tegnap megnyílt az új blogom, amit már ide is kiratam!! Remélem azért tetszeni fog nektek az epilógus!!
Lots Of Love: Bori

P.S.: Csináltam egy Ask.fm-et aki szeretne kérdéseket feltenni az nyugodtan megteheti!! http://ask.fm/Kiss_Bori




Sietve próbálok összepakolni ugyanis a gép négy óra múlva indul Svájcba, de mi még mindig itthon vagyunk. Parker a konyhában csinálja a reggelit a gyerekenek, így ő nem tud segíteni a pakolásban tehát egyedül kell megoldjam. Benyitok Jade szobájába és amikor meglátom az a rendetlenséget kedvem lenne rögtön ki is fordulni a szobából.
- Jadeeee, gyere fel a szobádba és pakolj össze légy szíves!- kiabálok le a konyhába. Hallom ahogy 9 éves kislányom felcsörtet a lépcsőn majd belép a szobájába.  Megáll előttem és nagy szemekkel néz rám.
- Muszáj össze pakolnom?- kérdezi mire elnevetem magam.
- Sajnos kicsim, igen!
Magára hagyom Jade-et, had pakoljon nyugodtan és benyitok Benji szobájába. Kivételesen rend volt, igaz a bőröndje tárva nyitva állt még és a ruhák sem voltak benne szépen össze hajtva. Kiléptem a szobából és a konyha felé vettem az irányt.
- Milyen csajról beszélgettek?- értem be a konyhába és pont meghallottam a beszélgetés végét.
- Semmi anyu, semmi!- rázta a fejét mosolyogva Benji mire nekem is mosolyra húzódott a szám. Parker magához húzott és lágyan megcsókolt.
- Te aggódó anyuka!- nevetett mire mellkasába ütöttem.
- Igen is aggódok, hogy a fiam milyen lányokkal barátkozik- feletem mire Parkerből még jobban kitört a nevetés.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek!- bújtam oda hozzá.
Mire elindultunk már tényleg igazán késésben voltunk, a repülőtéren is futnunk kellett hogy elérjük a gépet. Gyorsan megkerestük a helyünket Benji Jade mellett foglalt helyet, én meg Parker mellett ültem. Az út, az egész gyorsan elment szinte végig beszélgettük Parkerrel. Sem Benji-nek sem Jade-nek nem mondtuk el, hogy Benji-nek nem én vagyok az anyukája, mindkettőnk jobbnak látta ha ez köztünk marad. Akik tudják, hogy nem én vagyok Benji vérszerinti anyja mind azt mondják, hogy egyáltalán nem látszik ez, úgy nevelem mintha a saját fiam lenne. Szerintem ez teljes mértékben igaz, minden szülői értekezleten ott voltam, mindig ott álltam mellette és amikor csak kérte leültem vele tanulni, vagy csak beszélgetni. Most, hogy már 19 éves az ember azt hinné ez már nem így van....pedig de, így van és én ettől nagyon boldog vagyok.
Miután leszálltunk a gépről, a szálloda felé vettük az irányt. Parker foglalta a szállást, így fogalmam nem volt hogy milyen helyre jövünk, de amikor megláttam a szállodát az emlékek újra feltörtek bennem. Annak a szállodának a bejárata előtt álltunk, ahol Parkerrel találkoztunk.
- Hogy tetszik, gyönyörűm?- lépett mellém Parker és derekamra fonta kezét.
- Köszönöm!- adtam neki egy csókot. Elfoglaltuk a szobáinkat, majd indultunk a pályákhoz. Egyszerűen fantasztikus délutánt töltöttünk el, így négyesben. Készítettünk egy csomó képet, és elhatároztuk Jade-el, hogy otthon csinálunk majd egy családi albumot. Este Parker szó szerint utasított arra, hogy csinosan öltözködjek fel. Miután mind kettőnk elkészült, elindultunk vacsorázni.
- És mi lesz a gyerekekkel?- kérdezősködtem.
- Most csak kettesben leszünk, ha nem baj!- bazsalygott és kezeit rákulcsolta az enyémekre. Mikor megérkeztünk egy hangulatos kis étteremhez, Parker illedelmessen kihúzta előttem a széket majd ő is leült. Megrendeltük a vacsorát majd Parker töltött mindkettőnknek egy pohár pezsgőt.
- Mire iszunk?- érdeklődtem.
- Elfelejtetted, mi??
- Mit kellett volna elfelejtenem?
- 10 éve találkoztuk először. Itt Svájba, abban a szállodában és azon a sípályán!- mosolygott és rögtön eszembe jutott minden- Sajnos abba az étterembe ahol először randiztunk, nem volt hely!
- Tényleg! Úristen, teljesen kiment a fejemből!
- Semmi baj, gyönyörűm!- simított végig az arcomon. Aztán koccintottunk és folytatódott tovább az este. Egyszerűen még így 10 év után sem tudtam vele betelni...a csókjával, a hangjával, az érintésével.
- Mrs. Brooks!- nevetett Parker- Most már tényleg az enyém vagy!
- Örökké a tied!!

Új blog!

Sziasztook!
Tegnap este elkészült az új blogom, amit ha a linkre kattintotok meg is találtok! Remélem tetszeni fog nektek a történetem, és majd olvasni is fogjátok!!
http://needianewfamilyornot.blogspot.hu/

Lots Of Love: Bori

19.rész A big day

Sziasztok!
Nem igazán tudom, mit kéne most mondjak....az előző részhez még annyit, hogy legalább 10-szer visszaolvastam és egyáltalán nem tetszik, borzalmas rész lett. Nehéz volt nagyon megírni azt a részt, sőt ezt is nagyon nehéz volt és szerintem az epilógust is nehéz lesz majd megírni. Ezt a blogot már egyáltalán nem érzem a magaménak...
Jövő hét csütörtökön felrakom az új blogomra a prológust, amit természetesen ide is ki fogok rakni! Azért remélem, hogy nektek tetszeni fog az új rész és a következő blogomat is olvasni fogjátok!
Lots Of Love: Bori

Az esküvő napján

 

 

 

Reggel iszonyatos fej fájással ébredtem, tudtam én hogy tegnap túl sok koktélt ittam. Parker nem fekszik mellettem, biztos ő is éppen józanodik valamelyik haverjánál. Anyuék tegnap szerveztek nekem egy amolyan lány búcsú féleséget, miszerint nem mehetek úgy férjhez hogy nem volt lány búcsúm. Lassan leballagok a konyhába, főzök magamnak egy kávét és már készülök leülni a kanapéra amikor hallom, hogy Benji felsír. Kávémat lerakom a dohányzó asztalra és Benji szobája felé veszem az irányt. Kiveszem az ágyából, és vállamra fektetve csitítgatom. Benji egy hónapja lett 1 éves így már elég nehéz ahhoz, hogy csak simán így a vállamra vegyem. Miután megnyugodott újból a nappali felé veszem az irányt, csak most már Benji is velem tartott. A lépcsőnél felveszem, azonban amikor már leértünk az emeletről lerakom, hogy had szaladgáljon a házban. Leülök a kanapéra és csak ülök.Elgondolkozok az elmúlt egy és fél éven, minden egyes pillanatok újból átélek. Azt amikor először találkoztunk, az első randit....vagy azt amikor először találkoztam Benjivel. És ma össze fogunk házasodni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem mennyire elment az idő. Gyorsan előkotortam a telefonomat és megnéztem mennyi az idő...12:00. Jó, tehát van kevesebb mint két órám arra, hogy elkészüljek. Gyorsan felhívtam a legjobb barátnőmet, Amandat, hogy jöjjön ide segíteni. Megfogtam Benjit, gyorsan megetettem majd felvittem a szobájába játszani egy kicsit, amíg anyuék nem jönnek érte. Foggalmam nem volt, hogy kéne elkezdenem a készülődést, de szerencsére Amanda elég gyorsan ide ért így segített a készülődésben.
- Milyen hajat szeretnél?- tette fel a kérdést, amire a válaszom csak egy fejrázás volt.- Rendben, akkor bízd rám magad, összehozok neked valamit!
Amanda, olyan frizurát készített nekem, röpke 15 perc alatt, hogy még szerintem egy fodrász is megirigyelné.
- Köszönöm szépen!- öleltem meg, majd még jobban szemügyre vettem a hajamat. - Kérhetek még egy segítséget?
- Persze!
- Megcsinálnád nekem a sminket is?- kérdeztem, miközben össze szedtem Benji homijait.
- Juj, igen igen!- örvendezett, mikor valaki csöngetett- Kit várunk még?
- Csak anyuék azok, elviszik Benjit hogy nyugodtan tudjunk készülődni. Majd anyu fogja oda hozni a templomhoz, apu meg jön értünk- feleltem és kinyitottam az ajtót.
- Sziasztok!- köszöntöttem őket.
- Sziasztok!
Felkaptam Benjit, apu kezébe nyomtam a táskáját, amibe bele pakoltam mindent amire szükség lehet, majd adtam egy puszit a fiamnak.
- Nem sokára találkozunk!- mondtam és megsimítottam Benji arcát, majd átadtam anyunak. Miután apuék elmentek, Amandával elkezdtük megcsinálni a sminket, aztán mivel már nem nagyon volt időnk mind a ketten elkezdtünk öltözködni. A mennyasszonyi ruhámat már hónapokkal ez előtt megvettem, egyszerűen nem tudtam ott hagyni a boltban. A ruha egyáltalán nem kihívó vagy giccses, hanem teljesen olyan mint én. Mikor sikerült magamra húzni a ruhát, kiléptem a szobából és lementem a lépcsőn, ahol igaz majdnem elestem a magassarkúmban és a földig érő ruhámban. Mikor Amanda meglátott és a szája elé kapta a kezét.
- El...Úristen gyönyörű vagy!- áradozott, majd óvatosan megölelt. Apu megérkezett értünk, segített beszállni az autóba és már indultunk is a templom felé. Minnél közelebb értünk a templomhoz és ahhoz, hogy Parker felesége legyek annál jobban izgultam. Apa lassított, és megálltunk a templom előtt. Amanda segített kiszállni a kocsiból, bíztatóan rám mosolygott és a kezembe nyomta a csokromat.
- Bent találkozunk!- kacsintott rám és beszaladt a templomba. Apa belém karolt és rám nézett.
- Késszen állsz?- kérdezte.
- Azt hiszem igen!- bólogattam majd elindultunk. Beléptünk a templom ajtaján és felcsendült a zene. A templom egyáltalán nem volt nagy, de Parkerrel egyikőnk sem akart olyan esküvőt ahol olyanok is jelen vannak akikkel életünk során maximum egyszer találkoztunk. Lassan haladtunk végig a templomon egészen Parkerig. Mikor oda értem hozzá egymásra mosolyogtunk és megfogtuk egymás kezét. A pap elmondta a szokásos beszédét amiből nekem nem sok maradt meg, csak annyi amikor azt mondta hogy:" Ezennel házastársaknak nyílvánítalak titeket!" majd Parkerrel megcsókoltuk egymást. Mind a kettőnk belemerült a csókba, csak azt lehetett hallani hogy mögöttünk mindenki tapsol és füttyög. Miután elválltunk egymástól elindultunk kifele a templomból, ahol a vendégek rizst dobáltak ránk. Parkerrel újból megcsókoltuk egymást, és én csak arra gondoltam hogy ettől a pillanattól kezdve vár ránk egy új élet. Parker, én és Benji!

18.rész You are my life

Sziasztook!
Mit szóltok ahhoz, hogy már csak kevesebb mint egy hét és őszi szünet?? Én személy szerint már nagyon várom, hogy végre egy kicsit pihenhessek, és délutánonként nem kell azon aggódnom, hogy másnap miből írunk dolgozatot vagy miből felelünk!
Már csak 1 rész és egy epilógus van hátra, és tulajdonképen ezért is volt nehéz számomra megírni ezt a részt. Ebben és az elkövetkezendő részben lesz egy kis idő ugrás, így gondoltam a legjobbnak! Remélem tetszeni fog a rész!!
Lots Of Love: Bori

Pár hónap múlva

 

 

 

Végre most már a kocsimban ülök, és haza felé tartok. Parker elvileg már otthon van, legalábbis üzenetében azt írta, hogy siet haza. Benjit lepasszoltuk anyuéknak már elég rég voltunk Parkerrel úgy igazán kettesben, és már szerintem mind a kettőnk nagyon fáradt volt. Szükségem van most már egy kis nyugira. Leparkolok a házunk előtt és laptop táskával a vállamon a kezemben pedig legalább három teli zacskóval indulok be a házba. Nagyon szeretek itt élni, minden nap úgy ébredek fel Parker mellett hogy boldog vagyok és ez legfőbbképpen neki köszönhető. Lerúgom a cipőmet a zacskókat pedig a konyhába rakom le.

- Megjöttem!- kiáltottam el magam de semmi. Ezek szerint még nem ért haza. Pedig már reménykedtem, hogy valami finom vacsorával vár, és minnél több időt tölthetünk kettesben. De nem.Felmentem az emeletre és a szobánk felé vettem az irányt. Amint beléptem a szobába szemem megakadt egy csokor rózsán. Oda léptem az író aszalhoz és egy levelet találtam a rózsa mellett. Szám széles mosolyra húzódott, majd elkezdtem olvasni a levelet.

Drága El!

Amikor beléptél az ajtón és elkiáltottad magad, hogy megjöttél és én nem voltam otthon csalódott voltál, igaz? Tudom, hogy az voltál de most nincs semmi okod arra hogy csalódott légy, ugyanis én már voltam otthon és csináltam egy kis vacsit, de csak akkor egyél belőle, ha nagyon éhes vagy!!

Kérlek téged, hogy öltözz valami nagyon csinibe és 19:30-kor jönni fog érted egy taxi, az majd elhoz téged ide hozzám!!

Szeretlek, és már nagyon várom hogy találkozzunk!

Parker

Miután elolvastam a levelet még nagyobb mosolyra húzódott a szám. Volt még másfél órám arra hogy elkészüljek, így gyorsan lezuhanyoztam és elkezdtem készülődni. Egy elegáns fekete ruhát vettem fel, aminek a mellkasa csipkés volt. Hajamat copfba fogtam, és egy kis halvány sminket csináltam magamnak. Pontosan fél 8-kor csöngetett a taxis, és már indultunk is. Londonon belül maradtunk de foggalmam sem volt merre járhatunk. Aztán a taxis egyszer csak leparkolt egy park előtt, ahol eddigi életem során még soha nem jártam. Kisegített a kocsiból, amit meg is köszöntem és már ott sem volt. És most merre induljak el? Tettem fel magamban a kérdést, végül úgy döntötte hogy elindulok a park bejáratához. Mikor beléptem a parkba és megláttam, hogy mi fogad elállt a lélegzetem. Minden fáról lapionok és füzérek lógtak le. Aztán megláttam Parkert, aki éppen a zenészekkel beszélgetett de amikor meglátott rögtön oda szaladt hozzám. Nagyon elegáns volt, zakó és fehér ing. Még nem láttam őt így kiöltözve, pedig azért már egy ideje együtt élünk. Közel lépett hozzám, ajkait pedig enyémekre tapasztotta. Miután elváltunk egy kicsit eltolt magától, hogy teljesen szemügyre tudjon venni.
- Gyönyörű vagy!- mért végig mégegyszer.
- Köszönöm- feleltem és elindultunk egy kis asztalka felé ami nagyon szépen meg volt terítve. Leültünk a kis asztalkához, majd egy pincér kihozta a vacsoránkat. Egész este az a zenekar zenélt akikkel Parker akkor beszélt amikor én megérkeztem.
- Köszönöm ezt az estét, egyszerűen csodálatos volt!- ámuldoztam, majd Parker felkért egy táncra. Tánc közben sokszor váltottunk egy rövid csókot, vagy Parker felemelt és megpörgetett a levegőben.
- Tudod, miért vagyunk ma itt?- kérdezte, mire megráztam a fejem. Elmosolyodott majd az egyik zsebében kezdett el kotorászni és miután megtalálta a kis dobozt amit keresett le térdelt elém.
- Elizabeth Smith, hozzám jössz feleségül?- tette fel a kérdést. Szám elé kaptam a kezem, és bele telt vagy két percbe mire felfogtam mit is kérdezett tőlem előbb Parker. Szélesen elmosolyodtam, és már könnyeim is folytak a boldogságtól.
- Igen, igen, igen!- válaszoltam és Parker nyakába ugrottam, majd megcsókoltam. Ráhúzta a bal gyűrűs ujjamra a gyűrűt és újból megcsókolt.
- El sem tudod hinni, mennyire boldoggá teszel!- rázta a fejt, és szerintem még ő sem fogta fel mi is történt ebben az öt percben. De, eltudom hinni mennyire boldoggá teszem, hiszen ő is ugyan olyan boldoggá tesz engem, mint én őt. Most már nem tudnék nélküle élni...és szerintem ez jó.


17.rész Is it a real family?

Sziasztok!
Itt is volnék az új résszel, amiről csak annyit szeretnék mondani, hogy remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Ezen a részen kívül már csak három részt terveztem, plusz az epilógust de már elkezdtem írni az új blogomat, amit nem sokára ki is rakok! 
Köszönöm szépen, hogy a múltkori résznél bejelöltétek hogy tetszett, ez nekem nagyon sokat jelent és tényleg NAGYON KÖSZÖNÖM!!

Lots Of Love: Bori

P.S.: Már csak 2 hét van hátra az őszi szünetig, addig is kitartást!!:)

Parkerrel elhatároztuk, hogy anyáéknak is megmutatjuk Benjit, és elmondunk nekik mindent. Remegő kezekkel tolom magam előtt a babakocsit, benne a most már fiamnak mondható kis csöppséggel. Parker észreveszi, mennyire izgulok a családommal való találkozástól, így megállítja a babakocsit és szembefordít magával.

- Minden rendben lesz. Hidd el, meg fogják érteni!- fogja kezei közé az arcomat, majd egy lágy csókot lehel ajkaimra. Bólintottam, mire kezeit rákulcsolta az én kezeimre és így haladtunk tovább. Mikor már láttam a házunkat, egyre lassabban kezdtem menni. Parker észrevette a lassított tempót, rám nézett és látta az arckifejezésemből mire gondolok, majd jól ki röhögött. Az ajtó elé érve Parker a szabad kezével csöngetett be, ugyanis én még mindig szorítottam másik kezét. Nem sokára nyílt is az ajtó, és nem mással találtam magam szembe, mint apával, akinek szemei tágra nyíltak a meglepettségtől.

- Sziasztok!- köszöntött bennünket, és elállt az ajtóból hogy beljebb tudjunk menni. Levettem a cipőmet, majd Benjit kiemeltem a babakocsiból.

- Ki az apa?- hallatszott Julie hangja a nappaliból.

- Én volnék!- léptem be a nappaliba és szembe találtam magam anyával és a húgommal. Julie rögtön odaszaladt hozzám és agyon ölelgetett, anya pedig adott két puszit.

- Nem is mondtad, hogy hazajössz!- felelte anya.

- Igen, tudom nem volt betervezve, de most nem ezért jöttünk!

Anyáék már kezdték sejteni mit is keres egy gyerek a kezembe, de mielőtt még elkezdtek volna kombinálni Parker megszólalt.

- Ő itt Benji, az én vérszerinti fiam. Az édesanyja ott hagyta nálam tíz hónappal ezelőtt, és eddig tulajdonképpen egyedül neveltem anyukám segítségével, most viszont El úgy döntött, hogy ő szívesen felneveli velem Benjit.

Szívem egyre hevesebben vert, izgultam anyáék vajon mit gondolnak erről.

- Elizabeth, hiszen még csak 18 éves vagy, nem készültél fel arra, hogy anya légy! - szólalt fel legelőször anya. Tudtam, hogy ezt fogják mondani, de be akartam nekik bizonyítani, hogy nincs igazuk.

- Én meg úgy gondolom, hogy azért van némi tapasztalatom, elég sokat vigyáztam Juliera.

- Rendben, és hol fogtok élni?- szállt be a beszélgetésbe apa is.

- Úgy gondoltuk veszünk egy kis házat a közelben- mondta teljesen nyugodt hangon Parker, majd bíztatás képen rám mosolygott.

- És mi lesz El állásával?Az volt álmaid munkája kislányom!- tett fel egy újabb kérdést anya.

- Majd beszélek Adammel, hátha tud valami megoldást találni, ha meg nem akkor maradok itt Londonban és folytatom nála a munkát!- feleltem egyszerűen, mire anya és apa összenéztek.

- Ha tényleg így gondoljátok, akkor mi nem fogunk az utatokba állni!- válaszoltam apa, majd folytatta-, De ha bármi van, segítség kell, azonnal szóljatok!

- Rendben, úgy lesz Mr. Smith!- bólogatott Parker. Még egy kicsit maradtunk, elhoztam pár ruhámat, majd elindultunk Parkerék háza felé.

- Egész jól fogadták!- hozta fel újból a témát Parker.

- Hát, végül is fogadhatták volna rosszabbul is!- nevettem majd közelebb mentem Parkerhez és megcsókoltam. Csókunk azonban nem tartott túl sokáig mert kisfiunk sírásával megszakította azt. Felemeltem a hordozóból és ringatni kezdtem az ölembe.

- Jól áll a kezedben a gyerek, El!- mondta Parker és egy huncut mosoly hagyta el a száját- Már csak úgy néznétek ki jobban, ha a bal gyűrűsujjadon viselnél egy gyűrűt!

16.rész We are a family

Sziasztok!
Egy nappal korábban érkezik az új rész, mivel a péntek az újból bizonytalan. Lehet lenne rá alkalmam felrakni, de én inkább biztosra megyek, semmiképpen nem szeretném azt, hogy várjátok a részt én meg nem tudom nektek hozni. Remélem tetszeni fog az új rész!!
Lots Of Love: Bori

P.S.: Kérlek titeket, jelöljétek be hogy tetszett e a rész vagy sem! Ez nekem sokat jelentene!!! Köszönöm!!

Elváltunk egymástól, majd bementünk a házba. A konyhában Parker anyukája éppen valamit főzött.

- Jó Napot Mrs. Hayes!- köszöntöttem.

- El! Olyan jó hogy itt vagy!- mosolygott rám kedvesen. Parker felvezetett a szobájába, ahol, mint mindig most is rend volt. Leült az ágyra, én meg bele ültem az ölébe.

- Elolvastad a levelemet?- tette fel a kérdést, miközben az egyik hajtincsemmel játszadozott.

- Igen, el- bólogattam. Aztán beállt köztünk a csend. Mikor már nem bírtam magamban tartani a dolgokat, megszólaltam:- Fel szeretném veled nevelni Benjit!

Parker szemei a meglepetéségtől kikerekedtek, majd miután kezdte fel fogni mit is mondtam mosolyra húzódott a szája.

- Tényleg képes lennél erre? Nem tartasz egy hazug állatnak?- aggodalmaskodott, mire jól kiröhögtem.

- Tényleg komolyan gondolom- válaszoltam egyszerűen- Az elején haragudtam, hogy nem mondtad el, de aztán jobban átgondoltam a dolgokat, és rájöttem, hogy ha én lettem volna ilyen helyzetbe nekem sem lett volna erőm elmondani!

Parker amolyan megnyugvás képen kifújta a levegőt, mire közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Parker letért nyakamra és azt kezdte el csókolgatni, miközben én a hajába túrtam. Lassan döntött el az ágyon, majd felém kerekedett és lágy csókot hintett ajkaimra. Aztán a nyakamra… majd a mellkasomra… ezután pedig a hasamra. Fordítottam helyzetünkön, és ráültem Parker csípőjére. Lehúztam pólóját, ami a szoba egyik sarkába landolt miközben levert valamit, ami mind kettőnkből nevetést váltott ki, azonban nem nevethettem, sokáig mert Parker újból megcsókolt. Elhúzódtam tőle és kezeimet végig húztam kockás hasán. Parker már nagyon nem bírt magával, ő is lehúzta a pólómat, nyakamhoz hajolt és éreztem, hogy kiszívja azt. Hátát markolásztam, miközben ő mocskos dolgokat suttogott a fülembe, aminek hatására előjött belőlem az a bizonyos állat.

- Hú valaki nagyon bevadult!- nevetett Parker, mire erősen ledöntöttem az ágyra és rámásztam.

- Kuss!- csókoltam meg, és éreztem, ahogyan a nadrágom is lekerül a földre…

Reggel Parker lágy csókjaira ébredtem.

- Jó reggelt Gyönyörűm!- szólított és újabb csókot hintett ajkaimra.

- Neked is!- mondtam és felültem az ágyon, de a lepedő lecsúszott mellkasomról felfedve Parker előtt a melleimet. Gyorsan húztam vissza azt mire Parker felröhögött.

- Ne takargasd már úgy is láttam!- mosolygott pimaszul- Inkább öltözz fel, adok egy pólót meg egy boxert!

Miután felöltöztem elindultunk reggelizni. Mikor kiértünk a folyosóra és elhaladtunk Benji szobája előtt megtorpantam.

- Szeretném látni őt!- mondtam Parkernek mire mosolyra húzódott a szája és halkan benyitott a szobába. A szoba halványkékre volt kifestve, benne egy kicsi ágy egy pelenkázó és sok-sok játék. A kiságy mellé léptem, amiben Benji még édesen aludt. Csak néztem azt a kis csöppséget miközben oda bújtam Parker mellé.

- Hasonlít rád- mondtam mire megcsókolt.

- Fel kéne most már kelteni őt!- simította meg az arcomat és közelebb lépett az ágyhoz. Lassan kiemelte a kis manót az ágyából, aki egyből elkezdett üvölteni ezzel kifejezte nem tetszését. Parker a vállára vette és nyugtatgatni kezdte. Nem sokára Benji is megnyugodott Parker pedig felém nyújtotta.

- Fogd meg!- kérte. Óvatosan átvettem tőle a kicsit és leültem vele az egyik hinta ágyba, ami a szobában volt elhelyezve. Parker oda guggolt mellénk miközben én Benjit ringattam, aki ezt láthatólag nagyon élvezte, mert arcán megjelent egy nagy mosoly.

- Úgy látom, tetszik neki az új anyukája!- felelte Parker mire egymásra néztünk és mind a ketten szélesen elmosolyodtunk. Most már egy igazi család vagyunk.