2014. június 26., csütörtök

2.rész His eyes, his smile

Halihó!
Tudom, hogy ma nem hétfő van habár az időérzékem a nyári szünet alatt teljesen elveszett, mégis ma hoztam a második részt. Hétfőn a legjobb barátnőmmel és a tesójával(másik legjobb barátnőm) megyünk Sitkére, és így nem biztos, hogy tudtam volna részt hozni. Remélem nem bánjátok, hogy előbb hoztam a részt!
Nektek hogy telik a szünet? Kipihentétek már magatokat?
Lost Of Love:Bori



A szálloda kívül-belül meseszép volt. Julie-val bementünk a közös szobánkba és lepakoltunk. Nem telt el 10 perc és anyu már szólt,hogy készülődjünk,mert megyünk ki síelni. Gyorsan felöltöztünk és kimentünk a sípályára,ami szerencsére a szálloda ,mellett volt. Apáék már ott voltak és egy elég helyes fiúval beszélgettek. Fogalmam sem volt,hogy ő kicsoda.
- Á szia, El!- vett észre apa és adott egy puszit.
- Szia, apa!- köszöntem neki. Egy kicsit meglepett ez a puszis cucc….
- Be szeretném mutatni Parkert!Ő lesz Julie edzője! Parker ő itt a nagyobbik lányom Elizabeth!- mondta apám és kezet fogtunk Parkerrel.
- Örülök, hogy megismerhettelek!- szólalt meg Parker. Mély és egy kicsit rekedt hang…
- Úgy szintén!- mosolyogtam, miközben elengedtem a kezét. Már indultam volna a felvonókhoz, amikor Parker utánam szólt.
- Ne menjek veled?
- Nem szükséges! – válaszoltam és tovább mentem. Mikor felértem a sípálya tetejére felcsatoltam  a léceket és elindultam lefelé. Miközben száguldottam lefelé,eszembe jutottak a régi emlékek. Amikor apa megtanított síelni,majdnem minden évben elmentünk egy hétre síelni és akkor csak a család volt a fontos. Most meg… A pálya legvégén megpillantottam Parkert.
- Nem gondoltam,hogy ennyire jól síelsz!- mondta miközben segített lecsatolni a léceket.
- Ez most bók akart lenni?
- Valami olyasminek szántam, igen!- mondta miközben láttam,hogy egy nagyon kicsit elpirult…vagy lehet,hogy rosszul láttam és csak a szél kifújta az arcát.
- Parker megyünk?- bökte meg Julie Parker oldalát.
- Egy pillanat és megyek,addig melegíts be!- felelte Parker,majd oda fordult hozzám- Később találkozunk még?
- Természetesen!- pirultam el,majd bementem a szobánkba. Éppen a zuhanyzóból szálltam ki, amikor hallottam hogy nyitódik az ajó.
- Julie te vagy az?- szóltam ki a fürdőszobából. Mikor nem jött válasz magam köré tekertem a törülközőmet és kimentem. Parkerrel találtam magam szemben. Tisztára zavarba jöttem,de úgy láttam hogy ő is.
- Öö…én csak Julie sáljáért jöttem!- magyarázkodott.
- És megtaláltad?- mosolyodtam el azon,hogy mindketten milyen zavarban vagyunk.
- Azt hiszem igen!- tartott a kezében egy sálat.
- Ez az enyém!- mosolyodtam el még jobban.
- Ó Istenem,ez milyen gáz! Itt állsz előttem egy szál törülközőben én meg totálisan zavarban vagyok, és alig tudok egy értelmes mondatot elmotyogni. – hadarta gyorsan el Parker.
- Ha ez megnyugtat, én is nagyon zavarban vagyok- mondtam és Julie bőröndjéhez léptem-, tessék, itt van a sál!
- Ó köszi!- fogta meg a sálat. Kínos csendben álltunk egymással szemben, amikor Parker újra megszólalt- Azt hiszem én most megyek! Még találkozunk!
- Oké!- intettem és mikor már kint volt az ajtón ledőltem az ágyra. Azon gondolkodtam,hogy Parker hogy lehet ilyen helyes? Nem Elizabeth nem szerethetsz belé, hiszen még csak egy fél napja ismered.


2014. június 23., hétfő

1.rész Go skiing!

Sziasztok!!
Egy hete már hivatalosan is nyári szünet van! Juhéé... Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele de én ebben az egy hétben a nap 24 órájából körülbelül 12 órát azzal töltöttem, hogy feküdtem az ágyamban és nem igazán csináltam semmit. Azon kívül, hogy elmentem a moziba és végig sírtam a The Fault In Our Stars-t. Nektek hogy telik a várva várt szünet?
Na, de térjünk a lényegre. Meghoztam az első részt, kérlek titeket miután elolvastátok írjátok le a véleményeteket! Köszönöm!!

Lots Of Love: Bori





- El, Julie! Gyertek le a nappaliba!- kiabált fel anya. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, telefonomat becsúsztattam a zsebembe és kiléptem a folyosóra. Levágtattam a lépcsőn és a nappali felé vettem az irányt. Julie már rég lent lehetett.
- Mit akartok? - kérdeztem flegmán.
- Légy szíves ne beszélj így velünk!- beszéltek velem addig én is így fogok veletek, tehát jobb, hogyha megbarátkoztok vele!
- Addig amíg ti is ilyen hangnemben beszéltek velem, addig én is így fogok veletek, tehát jobb lesz ha megszokjátok!!- mondtam mire apa és anya is nagyot néztek. Soha nem voltam jóban a szüleimmel, talán azért mert soha nem voltam nekik elég jó.
- Tehát! Holnap indulunk síelni!- jelentette be apa.
- Hogy hova indulunk holnap?- kérdeztem vissza.
- Jól hallottad,síelni! Apád főnöke meghívott minket és azt mondta,hogy hozzuk el titeket is! Tudod,hogy ez fontos apád számára!- magyarázott anya. Hát persze! Ami anyával és apával kapcsolatos az mindig fontos,de amikor a nekem volt fotókiállításom akkor persze,hogy nekik pont valami nagyon halaszthatatlan dolguk akadt. Érdekes,hogy a 10 éves húgom ott tudott lenni.
 Julie nagyon örül annak, hogy megyünk annak ellenére, hogy fogalma nincsen, hogyan kell síelni.
- Apa én nem szeretnék menni!- nyavalyogtam.
- Kislányom engem ez per pillanat nem érdekel, hogy te akarsz-e menni vagy sem! – felelte apa. Azt gondoltam,hogy őt az nem érdekli,hogy én nem akarok menni.
- Egyáltalán miért az utazás előtt egy nappal kell szólnotok?- értetlenkedtem.
- Elizabeth, légy szíves és menjél pakolni!- parancsolt rám anya. Felbandukoltam a szobámba, kivettem a szekrényből a bőröndömet és elkezdtem pakolni. Pakolás közben zenét hallgattam és a szüleimmel való viszonyomon gondolkoztam. Nem akartam,hogy ilyen kapcsolatban legyek velük. Azt szerettem volna, ha anyuval majd kettesben eljárogatunk majd vásárolni, éjszakákat beszélgetünk a pasikról…csak valahogy ez nem jött össze. Miután befejeztem a pakolást már 23:30 volt, és másnap 4:45kor kellett kelnem,ezért lefeküdtem aludni.
4:45kor csöngött az ébresztő órám. Megnyomtam a szundi gombot,és amikor már majdnem visszaaludtam újra megszólalt. Eldöntöttem,hogy felkelek, mert ha nem teszem akkor anyáék lefognak cseszni,hogy miért nem vagyok képes felkelni. Felöltöztem,és lementem a konyhába inni egy kávét.
- Jó reggelt!- köszönt Julie.
- Jó reggelt!- mosolyogtam rá- Anyáék?
- Még pakolnak!- válaszolt Julie.
- Annyira bírom,hogy nekem kötelező volt még tegnap este bepakolnom, mert,hogy ma reggel korán indulunk,erre ők még mindig pakolnak!- bosszankodtam.
- Miért vagy ilyen El?
- Milyen Jul? – értetlenkedtem.
- Hát olyan hogy …hogy semmihez soha nincsen kedved,mindenhez egyből flegmán állsz hozzá…- magyarázott Julie.
- Jaj hugi,te ezt még nem értheted! Ez olyan…kamasz dolog. Úgy érzem,hogy senki sem áll mellettem. – mondtam és a bele ittam a kávémba.
- Elizabeth!- kiáltott fel Julie. Még sohasem hívott így- Ide figyelj rám!- mutatott a szemébe mire felnevettem- Én mindig itt leszek neked,és anyáék is melletted állnak még ha ezt nem mutatják ki akkor is.
- Ölelj meg!- kértem Julie-t aki vidáman oda futott hozzám és jó szorosan megölelt. Nagyon jól esett,hogy törődik velem- Köszönöm!
Nemsokára elindultunk a repülőtérre,és miután megérkeztünk rögtön mentünk is a géphez. Körülnéztem a kifutó pályákon és számomra érthetetlenné vált,hogy miért nem látok egyetlen nagyobb repülőt sem és hogy apáék, miért egy kis magángép felé tartanak. Ekkor rájöttem,hogy valószínűleg apám főnökének a magángépével megyünk. De tulajdon képen hova is megyünk síelni?
- Anya! Hova megyünk síelni?- tettem fel anyámnak a kérdést,még mielőtt felszálltunk volna a gépre.
- Svájcba!- felelte anyám úgy,mintha egy vadidegenhez beszélt volna. Felszálltunk a gépre ahol apa főnöke már várt ránk. Julie-val illedelmesen köszöntünk neki,majd leültünk és nemsokára fel is szálltunk. Apáék Mr. Adams-el beszélgettek, mi Julieval pedig zenét hallgattunk és beszélgettünk. Mikor leszálltunk a repülőről gyönyörű táj fogadott minket. Azonnal előkaptam a fényképezőgépem és csináltam pár képet.
- Elizabeth! Ne bámészkodj!- sürgetett apa.
- Jó jövök!- forgattam meg szemeimet, majd apáék után indultam. Miután kiértünk a repülőtérről beültünk egy taxiba,ami szállodánkhoz vitt minket.

2014. június 19., csütörtök

Prológus

Sziasztok!
Kissé fáradtan, ugyanis a nyári szünetben még nem igazán pihentem semmit de meghoztam a prológust! Remélem ti azért már úgy nagyjából kipihentétek az utolsó hetek fáradalmait, akinek viszont még suli lenne annak KITARTÁS!! A prológusról annyit szeretnék, hogy direkt nem írtam hosszúra, nem akartam a történetből kivenni egy rész, csak egy olyan prológust szerettem volna, hogy miután elolvastátok érdekeljen titeket a történetem. 
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok a történetről, így miután elolvastátok a kis bevezetőt kérlek írjátok le a véleményeteket!  Az első fejezetet hétfőn hozom!

Lots of love: Bori
                                                   

                                                           - Elizabeth Smith -

Soha nem hittem volna, hogy egyszer lesz egy olyan ember,aki úgy szeret, ahogy vagyok és bármit megtenne azért,hogy boldog legyek…de Ő ilyen volt. Amikor megismerkedtünk nem gondoltam volna, hogy ebből bármi is lehet, de bebizonyította, hogy igenis tud szeretni, és bármi áron megóvott volna mindentől. Ő volt az, akire egész életemben vártam. Csak sajnos nem tartott túl sokáig, vagy még talán el sem kezdődött….

2014. június 16., hétfő

Hi Everybody!!

Halihó!
Nekem ez az első blogom, így egy kicsit tartok attól hogy milyen lesz, vagy hogy  fog e nektek tetszeni! Írtam már több történetet is, de még egyiket sem csináltam meg blog formájában. Az elején nem igazán tartottam jó ötletnek, hogy nekem legyen egy blogom azonban a legjobb barátnőm addig piszkált ezzel a bloggal, hogy most itt vagyok! Gondolkodtam, hogy fanfiction legyen e, de a végül úgy döntöttem hogy abból már sok van így ez csak egy sima sztori lesz. Tulajdonképpen most hogy van már egy blogom nagyon boldog vagyok!
A prológust csütörtökön hozom és frissíteni pedig hétfőnként fogok! Addig is élvezzétek a nyári szünet kezdetét!
Remélem tetszeni fog a történetem!!
Lots of love: Bori