Tudom, hogy ma nem hétfő van habár az időérzékem a nyári szünet alatt teljesen elveszett, mégis ma hoztam a második részt. Hétfőn a legjobb barátnőmmel és a tesójával(másik legjobb barátnőm) megyünk Sitkére, és így nem biztos, hogy tudtam volna részt hozni. Remélem nem bánjátok, hogy előbb hoztam a részt!
Nektek hogy telik a szünet? Kipihentétek már magatokat?
Lost Of Love:Bori
A szálloda kívül-belül
meseszép volt. Julie-val bementünk a közös
szobánkba és lepakoltunk. Nem telt el 10 perc és anyu már szólt,hogy
készülődjünk,mert megyünk ki síelni. Gyorsan felöltöztünk és kimentünk a
sípályára,ami szerencsére a szálloda ,mellett volt. Apáék már ott voltak és egy
elég helyes fiúval beszélgettek. Fogalmam sem volt,hogy ő kicsoda.
- Á szia, El!- vett észre apa
és adott egy puszit.
- Szia, apa!- köszöntem neki.
Egy kicsit meglepett ez a puszis cucc….
- Be szeretném mutatni
Parkert!Ő lesz Julie edzője! Parker ő itt a nagyobbik lányom Elizabeth!- mondta apám és kezet fogtunk Parkerrel.
- Örülök, hogy
megismerhettelek!- szólalt meg Parker. Mély és egy kicsit rekedt hang…
- Úgy szintén!- mosolyogtam,
miközben elengedtem a kezét. Már indultam volna a felvonókhoz, amikor Parker
utánam szólt.
- Ne menjek veled?
- Nem szükséges! –
válaszoltam és tovább mentem. Mikor felértem a sípálya tetejére
felcsatoltam a léceket és elindultam
lefelé. Miközben száguldottam lefelé,eszembe jutottak a régi emlékek. Amikor
apa megtanított síelni,majdnem minden évben elmentünk egy hétre síelni és akkor
csak a család volt a fontos. Most meg… A pálya legvégén megpillantottam
Parkert.
- Nem gondoltam,hogy ennyire
jól síelsz!- mondta miközben segített lecsatolni a léceket.
- Ez most bók akart lenni?
- Valami olyasminek szántam,
igen!- mondta miközben láttam,hogy egy nagyon kicsit elpirult…vagy lehet,hogy
rosszul láttam és csak a szél kifújta az arcát.
- Parker megyünk?- bökte meg
Julie Parker oldalát.
- Egy pillanat és
megyek,addig melegíts be!- felelte Parker,majd oda fordult hozzám- Később
találkozunk még?
- Természetesen!- pirultam
el,majd bementem a szobánkba. Éppen a zuhanyzóból szálltam ki, amikor hallottam
hogy nyitódik az ajó.
- Julie te vagy az?- szóltam
ki a fürdőszobából. Mikor nem jött válasz magam köré tekertem a törülközőmet és
kimentem. Parkerrel találtam magam szemben. Tisztára zavarba jöttem,de úgy
láttam hogy ő is.
- Öö…én csak Julie sáljáért
jöttem!- magyarázkodott.
- És megtaláltad?- mosolyodtam
el azon,hogy mindketten milyen zavarban vagyunk.
- Azt hiszem igen!- tartott a
kezében egy sálat.
- Ez az enyém!- mosolyodtam
el még jobban.
- Ó Istenem,ez milyen gáz!
Itt állsz előttem egy szál törülközőben én meg totálisan zavarban vagyok, és
alig tudok egy értelmes mondatot elmotyogni. – hadarta gyorsan el Parker.
- Ha ez megnyugtat, én is
nagyon zavarban vagyok- mondtam és Julie bőröndjéhez léptem-, tessék, itt van a
sál!
- Ó köszi!- fogta meg a
sálat. Kínos csendben álltunk egymással szemben, amikor Parker újra megszólalt-
Azt hiszem én most megyek! Még találkozunk!
- Oké!- intettem és mikor már
kint volt az ajtón ledőltem az ágyra. Azon gondolkodtam,hogy Parker hogy lehet
ilyen helyes? Nem Elizabeth nem szerethetsz belé,
hiszen még csak egy fél napja ismered.