Tudom, hogy ma nem hétfő van habár az időérzékem a nyári szünet alatt teljesen elveszett, mégis ma hoztam a második részt. Hétfőn a legjobb barátnőmmel és a tesójával(másik legjobb barátnőm) megyünk Sitkére, és így nem biztos, hogy tudtam volna részt hozni. Remélem nem bánjátok, hogy előbb hoztam a részt!
Nektek hogy telik a szünet? Kipihentétek már magatokat?
Lost Of Love:Bori
A szálloda kívül-belül
meseszép volt. Julie-val bementünk a közös
szobánkba és lepakoltunk. Nem telt el 10 perc és anyu már szólt,hogy
készülődjünk,mert megyünk ki síelni. Gyorsan felöltöztünk és kimentünk a
sípályára,ami szerencsére a szálloda ,mellett volt. Apáék már ott voltak és egy
elég helyes fiúval beszélgettek. Fogalmam sem volt,hogy ő kicsoda.
- Á szia, El!- vett észre apa
és adott egy puszit.
- Szia, apa!- köszöntem neki.
Egy kicsit meglepett ez a puszis cucc….
- Be szeretném mutatni
Parkert!Ő lesz Julie edzője! Parker ő itt a nagyobbik lányom Elizabeth!- mondta apám és kezet fogtunk Parkerrel.
- Örülök, hogy
megismerhettelek!- szólalt meg Parker. Mély és egy kicsit rekedt hang…
- Úgy szintén!- mosolyogtam,
miközben elengedtem a kezét. Már indultam volna a felvonókhoz, amikor Parker
utánam szólt.
- Ne menjek veled?
- Nem szükséges! –
válaszoltam és tovább mentem. Mikor felértem a sípálya tetejére
felcsatoltam a léceket és elindultam
lefelé. Miközben száguldottam lefelé,eszembe jutottak a régi emlékek. Amikor
apa megtanított síelni,majdnem minden évben elmentünk egy hétre síelni és akkor
csak a család volt a fontos. Most meg… A pálya legvégén megpillantottam
Parkert.
- Nem gondoltam,hogy ennyire
jól síelsz!- mondta miközben segített lecsatolni a léceket.
- Ez most bók akart lenni?
- Valami olyasminek szántam,
igen!- mondta miközben láttam,hogy egy nagyon kicsit elpirult…vagy lehet,hogy
rosszul láttam és csak a szél kifújta az arcát.
- Parker megyünk?- bökte meg
Julie Parker oldalát.
- Egy pillanat és
megyek,addig melegíts be!- felelte Parker,majd oda fordult hozzám- Később
találkozunk még?
- Természetesen!- pirultam
el,majd bementem a szobánkba. Éppen a zuhanyzóból szálltam ki, amikor hallottam
hogy nyitódik az ajó.
- Julie te vagy az?- szóltam
ki a fürdőszobából. Mikor nem jött válasz magam köré tekertem a törülközőmet és
kimentem. Parkerrel találtam magam szemben. Tisztára zavarba jöttem,de úgy
láttam hogy ő is.
- Öö…én csak Julie sáljáért
jöttem!- magyarázkodott.
- És megtaláltad?- mosolyodtam
el azon,hogy mindketten milyen zavarban vagyunk.
- Azt hiszem igen!- tartott a
kezében egy sálat.
- Ez az enyém!- mosolyodtam
el még jobban.
- Ó Istenem,ez milyen gáz!
Itt állsz előttem egy szál törülközőben én meg totálisan zavarban vagyok, és
alig tudok egy értelmes mondatot elmotyogni. – hadarta gyorsan el Parker.
- Ha ez megnyugtat, én is
nagyon zavarban vagyok- mondtam és Julie bőröndjéhez léptem-, tessék, itt van a
sál!
- Ó köszi!- fogta meg a
sálat. Kínos csendben álltunk egymással szemben, amikor Parker újra megszólalt-
Azt hiszem én most megyek! Még találkozunk!
- Oké!- intettem és mikor már
kint volt az ajtón ledőltem az ágyra. Azon gondolkodtam,hogy Parker hogy lehet
ilyen helyes? Nem Elizabeth nem szerethetsz belé,
hiszen még csak egy fél napja ismered.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése