1.rész Go skiing!

Sziasztok!!
Egy hete már hivatalosan is nyári szünet van! Juhéé... Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele de én ebben az egy hétben a nap 24 órájából körülbelül 12 órát azzal töltöttem, hogy feküdtem az ágyamban és nem igazán csináltam semmit. Azon kívül, hogy elmentem a moziba és végig sírtam a The Fault In Our Stars-t. Nektek hogy telik a várva várt szünet?
Na, de térjünk a lényegre. Meghoztam az első részt, kérlek titeket miután elolvastátok írjátok le a véleményeteket! Köszönöm!!

Lots Of Love: Bori

- El, Julie! Gyertek le a nappaliba!- kiabált fel anya. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, telefonomat becsúsztattam a zsebembe és kiléptem a folyosóra. Levágtattam a lépcsőn és a nappali felé vettem az irányt. Julie már rég lent lehetett.

- Mit akartok? - kérdeztem flegmán.

- Légy szíves ne beszélj így velünk!- beszéltek velem addig én is így fogok veletek, tehát jobb, hogyha megbarátkoztok vele!
- Addig amíg ti is ilyen hangnemben beszéltek velem, addig én is így fogok veletek, tehát jobb lesz ha megszokjátok!!- mondtam mire apa és anya is nagyot néztek. Soha nem voltam jóban a szüleimmel, talán azért mert soha nem voltam nekik elég jó.

- Tehát! Holnap indulunk síelni!- jelentette be apa.

- Hogy hova indulunk holnap?- kérdeztem vissza.

- Jól hallottad,síelni! Apád főnöke meghívott minket és azt mondta,hogy hozzuk el titeket is! Tudod,hogy ez fontos apád számára!- magyarázott anya. Hát persze! Ami anyával és apával kapcsolatos az mindig fontos,de amikor a nekem volt fotókiállításom akkor persze,hogy nekik pont valami nagyon halaszthatatlan dolguk akadt. Érdekes,hogy a 10 éves húgom ott tudott lenni.

 Julie nagyon örül annak, hogy megyünk annak ellenére, hogy fogalma nincsen, hogyan kell síelni.

- Apa én nem szeretnék menni!- nyavalyogtam.

- Kislányom engem ez per pillanat nem érdekel, hogy te akarsz-e menni vagy sem! – felelte apa. Azt gondoltam,hogy őt az nem érdekli,hogy én nem akarok menni.

- Egyáltalán miért az utazás előtt egy nappal kell szólnotok?- értetlenkedtem.

- Elizabeth, légy szíves és menjél pakolni!- parancsolt rám anya. Felbandukoltam a szobámba, kivettem a szekrényből a bőröndömet és elkezdtem pakolni. Pakolás közben zenét hallgattam és a szüleimmel való viszonyomon gondolkoztam. Nem akartam,hogy ilyen kapcsolatban legyek velük. Azt szerettem volna, ha anyuval majd kettesben eljárogatunk majd vásárolni, éjszakákat beszélgetünk a pasikról…csak valahogy ez nem jött össze. Miután befejeztem a pakolást már 23:30 volt, és másnap 4:45kor kellett kelnem,ezért lefeküdtem aludni.

4:45kor csöngött az ébresztő órám. Megnyomtam a szundi gombot,és amikor már majdnem visszaaludtam újra megszólalt. Eldöntöttem,hogy felkelek, mert ha nem teszem akkor anyáék lefognak cseszni,hogy miért nem vagyok képes felkelni. Felöltöztem,és lementem a konyhába inni egy kávét.

- Jó reggelt!- köszönt Julie.

- Jó reggelt!- mosolyogtam rá- Anyáék?

- Még pakolnak!- válaszolt Julie.

- Annyira bírom,hogy nekem kötelező volt még tegnap este bepakolnom, mert,hogy ma reggel korán indulunk,erre ők még mindig pakolnak!- bosszankodtam.

- Miért vagy ilyen El?

- Milyen Jul? – értetlenkedtem.

- Hát olyan hogy …hogy semmihez soha nincsen kedved,mindenhez egyből flegmán állsz hozzá…- magyarázott Julie.

- Jaj hugi,te ezt még nem értheted! Ez olyan…kamasz dolog. Úgy érzem,hogy senki sem áll mellettem. – mondtam és a bele ittam a kávémba.

- Elizabeth!- kiáltott fel Julie. Még sohasem hívott így- Ide figyelj rám!- mutatott a szemébe mire felnevettem- Én mindig itt leszek neked,és anyáék is melletted állnak még ha ezt nem mutatják ki akkor is.

- Ölelj meg!- kértem Julie-t aki vidáman oda futott hozzám és jó szorosan megölelt. Nagyon jól esett,hogy törődik velem- Köszönöm!

Nemsokára elindultunk a repülőtérre,és miután megérkeztünk rögtön mentünk is a géphez. Körülnéztem a kifutó pályákon és számomra érthetetlenné vált,hogy miért nem látok egyetlen nagyobb repülőt sem és hogy apáék, miért egy kis magángép felé tartanak. Ekkor rájöttem,hogy valószínűleg apám főnökének a magángépével megyünk. De tulajdon képen hova is megyünk síelni?

- Anya! Hova megyünk síelni?- tettem fel anyámnak a kérdést,még mielőtt felszálltunk volna a gépre.

- Svájcba!- felelte anyám úgy,mintha egy vadidegenhez beszélt volna. Felszálltunk a gépre ahol apa főnöke már várt ránk. Julie-val illedelmesen köszöntünk neki,majd leültünk és nemsokára fel is szálltunk. Apáék Mr. Adams-el beszélgettek, mi Julieval pedig zenét hallgattunk és beszélgettünk. Mikor leszálltunk a repülőről gyönyörű táj fogadott minket. Azonnal előkaptam a fényképezőgépem és csináltam pár képet.

- Elizabeth! Ne bámészkodj!- sürgetett apa.

- Jó jövök!- forgattam meg szemeimet, majd apáék után indultam. Miután kiértünk a repülőtérről beültünk egy taxiba,ami szállodánkhoz vitt minket.