Nem igazán tudom, mit kéne most mondjak....az előző részhez még annyit, hogy legalább 10-szer visszaolvastam és egyáltalán nem tetszik, borzalmas rész lett. Nehéz volt nagyon megírni azt a részt, sőt ezt is nagyon nehéz volt és szerintem az epilógust is nehéz lesz majd megírni. Ezt a blogot már egyáltalán nem érzem a magaménak...
Jövő hét csütörtökön felrakom az új blogomra a prológust, amit természetesen ide is ki fogok rakni! Azért remélem, hogy nektek tetszeni fog az új rész és a következő blogomat is olvasni fogjátok!
Lots Of Love: Bori
Az esküvő napján
Reggel iszonyatos fej fájással ébredtem, tudtam én hogy tegnap túl sok koktélt ittam. Parker nem fekszik mellettem, biztos ő is éppen józanodik valamelyik haverjánál. Anyuék tegnap szerveztek nekem egy amolyan lány búcsú féleséget, miszerint nem mehetek úgy férjhez hogy nem volt lány búcsúm. Lassan leballagok a konyhába, főzök magamnak egy kávét és már készülök leülni a kanapéra amikor hallom, hogy Benji felsír. Kávémat lerakom a dohányzó asztalra és Benji szobája felé veszem az irányt. Kiveszem az ágyából, és vállamra fektetve csitítgatom. Benji egy hónapja lett 1 éves így már elég nehéz ahhoz, hogy csak simán így a vállamra vegyem. Miután megnyugodott újból a nappali felé veszem az irányt, csak most már Benji is velem tartott. A lépcsőnél felveszem, azonban amikor már leértünk az emeletről lerakom, hogy had szaladgáljon a házban. Leülök a kanapéra és csak ülök.Elgondolkozok az elmúlt egy és fél éven, minden egyes pillanatok újból átélek. Azt amikor először találkoztunk, az első randit....vagy azt amikor először találkoztam Benjivel. És ma össze fogunk házasodni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem mennyire elment az idő. Gyorsan előkotortam a telefonomat és megnéztem mennyi az idő...12:00. Jó, tehát van kevesebb mint két órám arra, hogy elkészüljek. Gyorsan felhívtam a legjobb barátnőmet, Amandat, hogy jöjjön ide segíteni. Megfogtam Benjit, gyorsan megetettem majd felvittem a szobájába játszani egy kicsit, amíg anyuék nem jönnek érte. Foggalmam nem volt, hogy kéne elkezdenem a készülődést, de szerencsére Amanda elég gyorsan ide ért így segített a készülődésben.
- Milyen hajat szeretnél?- tette fel a kérdést, amire a válaszom csak egy fejrázás volt.- Rendben, akkor bízd rám magad, összehozok neked valamit!
Amanda, olyan frizurát készített nekem, röpke 15 perc alatt, hogy még szerintem egy fodrász is megirigyelné.
- Köszönöm szépen!- öleltem meg, majd még jobban szemügyre vettem a hajamat. - Kérhetek még egy segítséget?
- Persze!
- Megcsinálnád nekem a sminket is?- kérdeztem, miközben össze szedtem Benji homijait.
- Juj, igen igen!- örvendezett, mikor valaki csöngetett- Kit várunk még?
- Csak anyuék azok, elviszik Benjit hogy nyugodtan tudjunk készülődni. Majd anyu fogja oda hozni a templomhoz, apu meg jön értünk- feleltem és kinyitottam az ajtót.
- Sziasztok!- köszöntöttem őket.
- Sziasztok!
Felkaptam Benjit, apu kezébe nyomtam a táskáját, amibe bele pakoltam mindent amire szükség lehet, majd adtam egy puszit a fiamnak.
- Nem sokára találkozunk!- mondtam és megsimítottam Benji arcát, majd átadtam anyunak. Miután apuék elmentek, Amandával elkezdtük megcsinálni a sminket, aztán mivel már nem nagyon volt időnk mind a ketten elkezdtünk öltözködni. A mennyasszonyi ruhámat már hónapokkal ez előtt megvettem, egyszerűen nem tudtam ott hagyni a boltban. A ruha egyáltalán nem kihívó vagy giccses, hanem teljesen olyan mint én. Mikor sikerült magamra húzni a ruhát, kiléptem a szobából és lementem a lépcsőn, ahol igaz majdnem elestem a magassarkúmban és a földig érő ruhámban. Mikor Amanda meglátott és a szája elé kapta a kezét.
- El...Úristen gyönyörű vagy!- áradozott, majd óvatosan megölelt. Apu megérkezett értünk, segített beszállni az autóba és már indultunk is a templom felé. Minnél közelebb értünk a templomhoz és ahhoz, hogy Parker felesége legyek annál jobban izgultam. Apa lassított, és megálltunk a templom előtt. Amanda segített kiszállni a kocsiból, bíztatóan rám mosolygott és a kezembe nyomta a csokromat.
- Bent találkozunk!- kacsintott rám és beszaladt a templomba. Apa belém karolt és rám nézett.
- Késszen állsz?- kérdezte.
- Azt hiszem igen!- bólogattam majd elindultunk. Beléptünk a templom ajtaján és felcsendült a zene. A templom egyáltalán nem volt nagy, de Parkerrel egyikőnk sem akart olyan esküvőt ahol olyanok is jelen vannak akikkel életünk során maximum egyszer találkoztunk. Lassan haladtunk végig a templomon egészen Parkerig. Mikor oda értem hozzá egymásra mosolyogtunk és megfogtuk egymás kezét. A pap elmondta a szokásos beszédét amiből nekem nem sok maradt meg, csak annyi amikor azt mondta hogy:" Ezennel házastársaknak nyílvánítalak titeket!" majd Parkerrel megcsókoltuk egymást. Mind a kettőnk belemerült a csókba, csak azt lehetett hallani hogy mögöttünk mindenki tapsol és füttyög. Miután elválltunk egymástól elindultunk kifele a templomból, ahol a vendégek rizst dobáltak ránk. Parkerrel újból megcsókoltuk egymást, és én csak arra gondoltam hogy ettől a pillanattól kezdve vár ránk egy új élet. Parker, én és Benji!
- Milyen hajat szeretnél?- tette fel a kérdést, amire a válaszom csak egy fejrázás volt.- Rendben, akkor bízd rám magad, összehozok neked valamit!
Amanda, olyan frizurát készített nekem, röpke 15 perc alatt, hogy még szerintem egy fodrász is megirigyelné.
- Köszönöm szépen!- öleltem meg, majd még jobban szemügyre vettem a hajamat. - Kérhetek még egy segítséget?
- Persze!
- Megcsinálnád nekem a sminket is?- kérdeztem, miközben össze szedtem Benji homijait.
- Juj, igen igen!- örvendezett, mikor valaki csöngetett- Kit várunk még?
- Csak anyuék azok, elviszik Benjit hogy nyugodtan tudjunk készülődni. Majd anyu fogja oda hozni a templomhoz, apu meg jön értünk- feleltem és kinyitottam az ajtót.
- Sziasztok!- köszöntöttem őket.
- Sziasztok!
Felkaptam Benjit, apu kezébe nyomtam a táskáját, amibe bele pakoltam mindent amire szükség lehet, majd adtam egy puszit a fiamnak.
- Nem sokára találkozunk!- mondtam és megsimítottam Benji arcát, majd átadtam anyunak. Miután apuék elmentek, Amandával elkezdtük megcsinálni a sminket, aztán mivel már nem nagyon volt időnk mind a ketten elkezdtünk öltözködni. A mennyasszonyi ruhámat már hónapokkal ez előtt megvettem, egyszerűen nem tudtam ott hagyni a boltban. A ruha egyáltalán nem kihívó vagy giccses, hanem teljesen olyan mint én. Mikor sikerült magamra húzni a ruhát, kiléptem a szobából és lementem a lépcsőn, ahol igaz majdnem elestem a magassarkúmban és a földig érő ruhámban. Mikor Amanda meglátott és a szája elé kapta a kezét.
- El...Úristen gyönyörű vagy!- áradozott, majd óvatosan megölelt. Apu megérkezett értünk, segített beszállni az autóba és már indultunk is a templom felé. Minnél közelebb értünk a templomhoz és ahhoz, hogy Parker felesége legyek annál jobban izgultam. Apa lassított, és megálltunk a templom előtt. Amanda segített kiszállni a kocsiból, bíztatóan rám mosolygott és a kezembe nyomta a csokromat.
- Bent találkozunk!- kacsintott rám és beszaladt a templomba. Apa belém karolt és rám nézett.
- Késszen állsz?- kérdezte.
- Azt hiszem igen!- bólogattam majd elindultunk. Beléptünk a templom ajtaján és felcsendült a zene. A templom egyáltalán nem volt nagy, de Parkerrel egyikőnk sem akart olyan esküvőt ahol olyanok is jelen vannak akikkel életünk során maximum egyszer találkoztunk. Lassan haladtunk végig a templomon egészen Parkerig. Mikor oda értem hozzá egymásra mosolyogtunk és megfogtuk egymás kezét. A pap elmondta a szokásos beszédét amiből nekem nem sok maradt meg, csak annyi amikor azt mondta hogy:" Ezennel házastársaknak nyílvánítalak titeket!" majd Parkerrel megcsókoltuk egymást. Mind a kettőnk belemerült a csókba, csak azt lehetett hallani hogy mögöttünk mindenki tapsol és füttyög. Miután elválltunk egymástól elindultunk kifele a templomból, ahol a vendégek rizst dobáltak ránk. Parkerrel újból megcsókoltuk egymást, és én csak arra gondoltam hogy ettől a pillanattól kezdve vár ránk egy új élet. Parker, én és Benji!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése