Tudom, elég sokat késtem, az igazság az hogy én sem teljesen így terveztem. De itt vagyok, és hozom nektek az új részt!
Mit is mondhatnék még? Hamarosan vége a nyárnak, és bármilyen unalmasra is sikeredett ez a nyaram, azért voltak felejtethetetlen élményeim. Az iskolát csak azért várom mert végre találkozhatok a barátaimmal, akikkel már több mint,2 hónapja nem találkoztam és már nagyon-nagyon hiányoznak. Semmi kedvem hajnalban felkelni, ahogy gondolom nektek sem, ezért ebben a két hétben ajánlom, hogy dél előtt senki ne keljen fel! :)
Nem is húzom tovább a szót, köszönöm, hogy velem vagytok és SZERETLEK TITEKET nagyon!!
Lots Of Love: Bori
*Elizabeth szemszöge*
Benéztem Juliehoz, aki az
ágyán ülve magazinokat olvasgatott.
- Azt hittem már rég alszom!-
mentem be hozzá és lehuppantam az ágyára.
- Dehogyis! Nem akartalak
zavarni titeket a romantikázásban- mosolygott Julie majd letette a magazint,
amit éppen olvasott.
- Aranyos vagy!
- Tudooom!- felelte és
hosszan megnyújtotta az ó betűt. Megint eszembe jutott az állás Párizsban.
Valakinek muszáj volt elmondanom, egyszerűen már nem tudtam magamban tartani.
- Állást kaptam a Dior-nál!-
böktem ki, mire Julie majdnem lefordult az ágyról.
- Hogy mi?- kérdezett vissza
kikerekedett szemekkel.
- Chris ma mondta. Szerdáig
el kell döntenem mit akarok- közöltem.
- De hát El, ez fantasztikus!
Mindig is erről álmodoztál, hogy egyszer a Diro-nál fogsz dolgozni….- kezdett
áradozni Julie de a szavába vágtam.
- A munka az Párizsban lenne-
feleltem. Julie szemei elkerekedtek és nem igazán tudta felfogni az elmúlt egy
percben történteket. Láttam, hogy szemei könnybe lábadtak és meredt maga elé.
Közelebb másztam hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Vállamra hajtotta fejét,
majd hangosan felzokogott. Pár perc elhúzódott mellőlem és megtörölte kisírt
szemeit.
- Parker tudja már?- tette
fel a kérdést.
- Nem volt erőm neki elmondani.
Szerettem volna ha te tudod meg először- feleltem kérdésére. Rosszul éreztem
magam amiért Parkernek nem mondtam erről semmit. Miután Julienak sikerült egy
kicsit megnyugodnia, én visszamentem a szobámba és kezembe vettem a
telefonomat. Megkerestem Parker nevét és tárcsáztam azt. Két csörgés után
felvette.
- Szia El!- suttogott bele a
telefonba.
- Szia!- rekedtes hangon
szólok bele én is a telefonba. A háttérből hallom, hogy mögötte becsapódik az
ajtó.
- Baj van?- kérdezi most már
sokkal hangosabban mint az elején. Hosszú percekig hallgatok, nem merem neki
elmondani, azt fogja gondolni ha elmegyek Párizsba, hogy önző vagyok és csak
magamra gondolok.
- Kaptam egy állás ajánlatot a Diornál- kezdtem belea kis mondandómba. Mikor
minden részletet elmeséltem Parkernek, hatalmas kő esett le a szívemről. Ugyan
még nem mondott semmit, mit is gondol erről az egészről még is úgy éreztem,
most már nincs eltitkolni valóm előle.
- Én mindenben támogatlak El-
ennyi? Mindenben támogat?
- Tehát, ha én kiköltöznék
Párizsba te jönnél velem?- tettem fel a kérdést.
- Hát persze, hogy mennék
veled…de sajnos nem lehet!- felelte mire én teljesen lesokkolódtam. Nem lehet.
De vajon miért?
- Jobb lenne ezt személyesen
megbeszélni, nem?- vetettem fel az ötlete, tulajdonképpen az én hibám, miért
kellett ezt pont telefonon közölnöm vele?- Holnap gyere át délelőtt.
- Jó rendben. Jó éjt!-
ezennel le is rakta.
* Parker szemszöge*
Miután leraktuk El-el a telefont,
nagyon rosszul éreztem magam. Persze, hogy elmennék vele Párizsba, akár a Föld
másik végébe is vele tartanák, hiszen mindennél jobban szeretem őt, de nem
hagyhatom itt a fiamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése