5.rész Amazing night with Parker

Sziasztok!

Most nem nagyon tudok mit mondani így a rész elején, remélem jól telik a nyaratok és nincs nagyon melegetek ebben a 32 fokban! Nem teljesen vagyok meg elégedve ezzel a résszel, nem igazán tudom megindokolni miért egyszerűen nem érzem jónak. Remélem azért nektek tetszeni fog!!
Lots Of Love: Bori

Annyira lenyűgözött minket az, hogy újra láthatjuk egymást (délután óta) hogy csak álltunk egymással szemben. A végén Parker szólalt meg.

- Gyönyörű vagy!- dicsért meg majd adott két puszit.

- Köszönöm! Te is nagyon jól nézel ki…- egy kicsit zavarba jöttem Parker láttán, annyira jól nézett ki abban az ingben és abban a zakóban.

- Indulhatunk?- mosolygott rám, majd megfogta a kabátomat és rám segítette.

- Menjünk! Szia, Julie!- és már kint is voltunk az ajtón. Kimentünk a parkolóba, ahol Parker BMW-je állt. Miután illedelmesen kinyitotta nekem a kocsi ajtaját elindultunk valamerre. Parker nem említette merre akar menni így gondoltam rákérdezek, hogy hová is megyünk.

- Merre megyünk?- szegeztem rá a tekintetem. Fejét felém fordította és elmosolyodott. Azok a gödröcskék megőrjítenek!

- Az legyen meglepetés!- mondta és visszaemelte a tekintetét az útra. Az úton elmesélte, hogy a síoktatás mellett egy gördeszka boltban dolgozik és versenyekre is jár. Aztán szóba került az én munkám is. Azt mondta, hogy ha lesz, majd valamikor gördeszka versenye menjek nyugodtan fotózni. Még egyéb dolgokról is dumáltunk például, kiderült az is hogy ő is Londonban lakik, meg hogy nagyon aranyosnak tartja Julie-t. Egyszer csak lassult a kocsi és megálltunk egy étterem előtt. Parker kiugrott a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót. Amint kiszálltam megpillantottam egy csodaszép éttermet. Bementünk és leültünk a számunkra lefoglalt helyre. Megrendeltük az ételeket és tovább beszélgettünk.

- Parker ez a hely gyönyörű!- ámuldoztam még mindig.

- Örülök, hogy tetszik! Az, az igazság hogy még soha nem jártam itt csak a múltkor az étterem mellett mentem el és megtetszett. – mondta és rám mosolygott, amit természetesen viszonoztam. Míg a megrendelt ételünket ettük nagyon sok minden szóba került. Nagyon jól éreztem magam, és egyetlen olyan pillanat sem volt amikor az a bizonyos kínos csend bekövetkezett volna. Az eddigi barátaim közül amikor randiztunk akkor általában mindig kínosan éreztem magam. De Parkerrel teljesen más volt, vele határok nélkül tudok beszélgetni.

Még egy ideig beszélgettünk aztán elindultunk vissza a szálloda felé. Mikor Parker leparkolt a bejárat előtt kiszállt a kocsiból és elkísért az ajtóig.

- Köszönöm ezt az estét, nagyon jól éreztem magam!

- Nem, én köszönöm! Én is igazán jól éreztem magam!- mondta miközben óvatosan szembe fordított magával. Gyönyörű zöldeskék szemében az én szemem elveszett, és csak arra eszméltem fel, hogy ajkai az én ajkaimat érintik. Csókja egyszerűen tökéletes volt. Mikor Parker egy kicsit hátrébb húzódott én rögtön ajkai után kaptam, mire ő bele mosolygott a csókunkba. Lassan mind a kettőnknek elfogyott a levegője így el kellett válnunk egymástól.

- Csodálatos vagy!- rázta a fejét miközben adott még egy csókot- Egy napja ismerlek és máris teljesen kész vagyok tőled!

- Ez kölcsönös!- vigyorogtam rá.

- Lassan mennünk kéne, későre jár!- simította meg a hátamat Parker. Látta rajtam, hogy vágyom a csókjára így újból közelebb hajolt és megcsókolt. Egyszerűen nem tudok betelni vele.

- Na jó most már tényleg megyek!- adtam meg magam.

- Rendben. Jó éjszakát!- mondta és adott még egy utolsó csókot.

- Jó éjt, holnap találkozunk!- köszöntem el és bementem az ajtón.

Felmentem a szobánkba, ahol Julie már tűkön ülve várt. Mikor meglátott rögtön letámadott.

- Na? Mi volt? Hogy sikerült? Merre voltatok?- bombázott a kérdéseivel, én meg megszólalni nem bírtam annyira boldog voltam. Mosolyogva ráztam a fejemet, és úgy éreztem muszáj leülnöm, mielőtt elájulok. Julie az arcomat fürkészte.

- Megcsókolt!- nyögtem ki végül. Julienak is kellett egy perc, hogy felfogja mit is mondtam.

- Hogy mi?- értetlenkedett, de amikor újból elismételtem egyszerre kiáltottunk fel- Ááááá!

- Julie, én olyan boldog vagyok!- áradoztam. Magamban még egyszer újból visszagondoltam az estére. Parkerre, az étteremre, a csókra…

- Hát nővérkém lehetsz is!- ölelt meg Julie.