13.rész Truly, madly,deeply

Sziasztok!
Nem szeretnék hosszas monológba kezdeni, csak annyit hogy remélem veletek minden rendben és hogy tetszeni fog a rész!
Lots Of Love: Bori
P.S.: Kitartás a sulihoz!!

*Parker szemszöge*

Miután megírtam a levelet, lerobogtam a lépcsőn, anya értetlenül nézett rám, amivel most egyáltalán nem foglalkoztam, bepattantam a kocsimba és El-ék háza felé vettem az irányt. Útközben eszembe jutott amikor először megláttam, amikor egy szál törölközőben állt előttem, az első csók….és még el sem ment. De nem csókolhatom meg, nem ölelhetem magamhoz, mert tudom, hogy ez neki, talán a legnehezebb. Leparkolok a ház előtt, erőt veszek magamon és becsöngetek.
- Jó Napot!- köszöntöm El anyukáját, aki mosolyogva nyit nekem ajtót.

- Szervusz, Parker!- köszönt és beinvitál-, El-t keresed? Alszik.

- Az, az igazság hogy csak ezt szerettem volna neki átadni, de az is jó ha Mrs. Smith berakja a bőröndjébe- feleltem miközben a levelet magam előtt lóbáltam.

- Rendben, berakom. És nyugodtan szólíts Jade-nek!- mosolygott rám és lerakta a levelet az asztalra.

- Köszönöm, de azt hiszem, megyek is!- mondtam és az ajtó felé vettem az irányt.

- Nem várod meg, míg El felébred?- kérdezte és mosolyom azonnal lehervadt az arcomról. Hát persze, hogy meg szeretném várni amíg felébred, de ha most itt maradok nem csak a saját helyzetemet de az övét is megnehezíteném.

- Azt hiszem inkább haza megyek!- felelem.

- Ne haragudj, hogy így megkérdezem, de minden rendben van köztetek?- kérdezi egy kicsit aggódva. Most mit mondjak, hogy már nem vagyunk együtt vagy hazudjak, hogy igen minden rendben van, csak most azért nem várom meg, mert sietek?

- Szakítottunk- sütöttem le szemeimet- De lehet, hogy így könnyebb.

- Sajnálom!- mosolygott rám Mrs.Smith, azaz Jade, de most még bíztató mosolya sem segít. Hiányzik. Nagyon hiányzik.

*2 hónappal később*

Mit is mondjak? Ülök a csendes szobában, Benji végre elaludt, és várok. Két hónapja csak várok. Arra, hogy El felhív esetleg ír egy üzenetet. De semmi. Az sem biztos, hogy megkapta a levelet. Lehet elveszett a repülőn vagy… lehet, hogy Mrs.Smith oda sem adta neki. Ez a sok lehet… csak tudnám, mi lehet most vele.Pedig abban a levélben mindent leírtam, hogy mennyire őrülten szeretem...

*Elizabeth szemszöge*

Párizs gyönyörű hely. Ez alatt a két hónap alatt Párizs minden kis zugát bejártam, és szeretném azt mondani hogy lassan az otthonommá válik de ez nem lenne igaz. Nagyon sokat gondolok Londonra, anyáékra, a régi munkahelyemre és Parkerre. Nem egyszer volt olyan, hogy már a hívás gombon volt a kezem, hogy felhívom őt de aztán mindig gyorsan elkaptam a kezem. Sokszor azt mondogattam magamnak, hogy ha most felhívom akkor sokkal nehezebb lesz.

Fáradtan esek haza a munkából és éppen egy mosást készülök berakni. A kedvenc kabátom zsebeit ürítem ki amikor egy levélre bukkanok ezzel a felirattal:

                                                                   Gyönyörűmnek!