Nagyon sajnálom, amiért ilyen nagyon későn hozom nektek az új részt, de már ez az első nap is rohanás volt. Vegyes érzelmekkel írok most, ugyan is hivatalosan is elkezdődött az iskola. Egyik szemem sír, mert mostantól elkezdődik a monoton életem és ez az utolsó évem azok az emberek között akiket nagyon szeretek, a másik szemem meg nevet mert végre nem unom magam szét itthon hanem a barátaimmal lehetek! Nektek milyen volt az első napotok?
A rész egy kicsit rövidre sikeredett, amit sajnálok, de már most alig van időm a részeket írni. Nem ígérhetem, hogy minden hétfőn fogok részt hozni, lehet inkább hétvégente fogok frissíteni. Remélem megértitek, és hogy tetszeni fog az új rész!
Lots Of Love: Bori
P.S.: Sikeres tanévet kívánok mindenkinek!!
- Ez a szoba a……öhm néha itt
szokott aludni anyu tesójának a gyereke, és így csináltunk neki egy szobát-
válaszolta, de valamiért nem akartam neki elhinni.
- Értem- válaszoltam
egyszerűen, majd lementünk a földszintre. Az este további része nagyon jól
telt. Rendeltünk kaját, amit egymás mellett ülve a nappaliban elfogyasztottunk.
Miután befejeztük, Parker berakott egy filmet, de egyikünk se figyelt rá
igazán.
- Döntöttem, az állással
kapcsolatban- bukott ki belőlem, egyszerűen már nem tudtam magamban tartani
előtte.
- Hallgatlak, édes!- húzott
az ölébe, és magával szembe fordított. Szeretem, amikor nem mindig El-nek
szólít. Összeszedtem gondolataimat és kimondtam.
- Elmegyek!
*Parker szemszöge*
Tudtam, hogy el fog menni. De
nem tarthatom vissza őt, hiszen ha szeretem, már pedig igen is nagyon szeretem,
támogatnom kell mindenben. Kijelentésére a válaszom csak egy csók volt, ő máris
megértette mit szeretnék ezzel mondani. Elhúzódott tőlem, kis kezei közé vette
az arcomat és homlokát az enyémnek döntötte.
- Mindennél jobban
szeretlek!- szólaltam meg először én. Arcára kiült a meglepettség majd a
boldogság.
- Ezt mond légy szíves még
egyszer- suttogta ajkaimra.
- Mindennél jobban szeretlek
Elizabeth Smith!- teljesítettem kérését, ami belőle egy hatalmas mosolyt
váltott ki.
- Én is mindennél jobban
szeretlek Parker Hayes!- mondta és megcsókolt. Rosszul érzem magam amiatt, hogy
nem mondom el neki a kis titkomat, de egyszerűen annyira félek tőle mit fog
hozzá szólni, hogy azt elmondani nem tudom. Igen, gyáva vagyok, tudom…
*Elizabeth szemszöge*
Teltek a napok, anyáéknak is elmondtam hogyan
döntöttem végül, igaz Julie egy kicsit sírt, de megnyugtattam őt hogy amikor
csak tudok haza jövök, meg hogy majd ők is meg fognak látogatni Párizsban.
Chris kifejezetten örült
amikor elmondtam neki, hogy elvállalom az állást, de mondta ha nem tetszene a
munka hozzá bármikor vissza jöhetek dolgozni.
Két nap múlva indulok
Párizsba, de előtte még mondanom kell valamit Parkernek. Hiába mondta, hogy ő
itt fog engem várni nem tehetem ezt vele. Nem azért mert nem bízom benne, hanem
azért hogy mind kettőnknek könnyebb legyen. Leparkolok Parkerék háza előtt és
mielőtt még nagyon eláznék, berohanok a kapun majd hosszasan nyomom a csengőt.
Parker nyit ajtót, és amikor meglát azonnal lehajol és megcsókol. Elhúzódtam
tőle, egyszerűen nem tudtam vele ezt megtenni.
- Beszélnünk kell!-
válaszolom, mire ő egyre értetlenebbül néz rám.
- Rendben, de menjünk be!-
mondta és derekamra téve kezét a nappaliba vezetett. Leültünk a kanapéra szembe
fordultam vele és mélyen a szemébe néztem.
- Nem tehetem meg veled ezt
Parker!- nyögöm ki és már szemeimben a könny összegyűlt és egyre homályosabban
kezdek látni.
- Nem értelek El, kérlek
magyarázd el nekem!- fogta meg a kezemet és közelebb vont magához.
- Azt, hogy én most elmegyek
Párizsba és kitudja mikor találkozunk újra. Nem tarthatlak téged egy ketrecben….hogy
amíg én nem vagyok itthon te csak engem szeress….- kezdtem bele de közbe
vágott.
- El, én nem AKAROK mást
szeretni, csakis téged!- válaszolt.
- Nem tehetem ezt veled!-
most már patakokban folyik a könnyem- Véget kell ennek vetnem, sajnálom!
- Szakítani akarsz?- kérdezte
és elengedte a kezemet. Megszólalni nem bírtam, így csak bólogattam. Lassan
felálltam és az ajtó felé vettem az irányt. Parker utánam kapott, és ajkait az
enyémekre nyomta. Vissza csókoltam, de mire észbe kaptam el húzódtam.
- Sajnálom!- feleltem és kiléptem az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése