Itt is vagyok az új résszel, ami remélem hogy tetszeni fog nektek! Még egszer ne haragudjatok amiért pénteken nem hoztam a részt, egyszerűen aznap időm nem lett volna felraktani!
Kérlek titeket, hogy miután elolvastátok a részt(,rögtön a rész legalján van három kis kocka
"tetszett, elmegy, nem tetszett"felirattal,) pipáljátok be azt a kis kockát ami szerintetek az adott részre megelelő! Nagyon nagy segítség lenne ez számomra, hogy kapjak egy kis vissza jelzést, hogy egyáltalán jó e amit csinálok!
Lots Of Love: Bori
Miután ordítoztam egy sort a
légitársasággal, hogy engedjenek még fel a 10 perc múlva induló járatra, fújtatva
keresem a helyem a gépen. C23. Végre meg van és ráadásul az ablak mellett.
Szuper. Mindenkin átfurakszom magam, majd végre helyet foglalok. Mellettem egy
körülbelül 22 éves fiú ül, és egy könyvet olvas. Különös képen nem foglalkozom
vele egészen addig, amíg meg nem szólít.
- Ne haragudj, de olyan
ismerősnek látszol nem találkoztunk mi már valahol?- néz rám mély barna
szemeivel, ami el is varázsolna, ha nem szeretném szívből Parkert.
- Hát nem igazán rémlik,
esetleg elárulnád, a neved hátha úgy könnyebb lenne!- mosolygok rá kedvesen.
- Bocsánat el is felejtettem.
Bryan Lewis- ráztunk kezet.
- Elizabet Smith!- mondtam,
mire Bryan arcára kiült a meglepettség.
- Fotózol ugye?- kérdezte.
Honnan tudja?
- Igen!
- Te fotóztál a nővérem
esküvőjén nem olyan rég- mesélte, de nekem nem ugrott be először, hogy kiről beszél,
hiszen annyi esküvőn fotóztam már- Diana Lewis.
- A Hyde Parkban volt nem?-
kérdeztem vissza mire hevesen bólogatni kezdett- akkor tudom már. Te voltál a
tanúja.
- Igen!- válaszolta
mosolyogva. Az út további részében nagyon jól elbeszélgettünk. Miután
leszálltunk a gépről és kiértünk a terminálból, Bryan felém fordult.
- Esetleg nem lenne kedved,
valamelyik nap elmenni valahova?- érdeklődött.
- Hát kedvem az lenne, de nem
tudom, még mennyi ideig maradok!- válaszoltam- Mi lenne például, ha holnap
beülnénk egy étterembe?
- Az nekem megfelel! Add, oda
a telefonodat beírom a számom!- kérte mire kikotorásztam a telefonomat a
táskámból és a kezébe nyomtam. Bepötyögte a számokat és visszaadta, majd oda
hajolt hozzám és két puszi kíséretében elváltunk egymástól. Fogtam egy taxit,
és Parkerék háza felé vettem az irányt. Mikor oda értünk a ház elé, kifizettem
a taxisnak az utat, majd a bőröndömmel az ajtó felé vettem az irányt. Mélyen
kifújtam a levegőt, és becsöngettem. Nem kellett túl sokat várnom, mire kinyílt
az ajtó, Parkernek meg leesett az álla. Egyikőnk sem mondott semmit, elengedtem
bőröndömet, ami hangos puffanással leesett a földre, és lecsaptam Parker
ajkaira. Ez az érzés amivel soha nem tudtam betelni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése