Első kérdésem: hogy vagytok? második kérdése:hogy bírjátok a sulit?
Én őszintén a nap végére olyan szinten kimerülök, hogy addigra alig látok ki a fejemből....Gondolom ti is hasonló képen vagytok ezzel!
Tudom, hogy most utáltok mert az előző részt mocskosul csúnyán hagytam abba, de remélem ezzel a résszel kárpótollak benneteket!
Lots Of Love: Bori
Kezeim remegni kezdtek,
szívem pedig egyre gyorsabban kezdett verni. Leültem a kanapéra, majd lassan
kinyitottam a levelet.
Drága El!
Hogy is kezdjek bele? Kezeim remegnek, már legalább
három ilyen levelet írtam, de egyik sem tetszett. Talán majd ez…
Mielőtt elmondanám, mennyire szeretlek, és mennyire hiányzol,
tartozom egy vallomással. Tudom, hogy te mindig őszinte voltál velem, és hidd
el hogy én is az voltam, viszont ezt az egy dolgot sehogy nem mertem elmondani
neked. Mielőtt megijednél, nem vagyok halálos beteg, nyugi!
Sokszor próbáltam neked elmondani, de mindig volt
valami kifogásom. Nem akartalak elveszíteni…
Gyáva vagyok,
tudom, viszont most jött el az ideje, hogy megtudd. Emlékszel, amikor nálunk
voltál, és megkérdezted, hogy kié az a szoba, amire az van írva, hogy Benji? És
én azt mondtam, hogy anyu tesójának a gyereke néha nálunk alszik így az övé. De
nem ez az igazság… sajnálom, hogy hazudtam. Az a szoba, az ÉN fiamé. Tudom,
elég hihetetlen hogy 20 évesen van egy fiam, akit egyébként nagyon szeretek,
mégsem vagyok rá büszke. Az én hibámból történt, a lány aki elviekben az
„anyuka”egyszer csak megjelent, a kezében egy kisfiúval, a kezembe nyomta és
csak annyit mondott, hogy „Tessék itt van a fiad, Benji” aztán el is ment. Én
meg magamra maradtam az állítólagos fiammal. Az első napokban, azt se tudtam,
hogy érjek hozzá vagy egyáltalán mit kéne, csináljak vele. Anya egy csomót
segített, sőt még most is segít, de mégis vannak olyan pillanatok, amikor
legszívesebben eltűnnék a világ elől. Csak ezt sem anyával sem Benij-vel nem tehetem meg.
Tudom, mit gondolsz most,azt hogy egy szemétláda
vagyok, amiért ezt nem mondtam el neked, de kérlek, ne haragudj. Mindennél
jobban szeretlek, és a világ legapróbb dolgaitól is megvédenélek. Nem tudom,
mikor találod meg ezt a levelet, az is lehet, hogy csak hónapokkal vagy évekkel
később, de tudd én ÖRÖKKÉ szeretni foglak.
Örökkön örökké…
Parker
Miután végig olvastam a levelet megszólalni nem bírtam. Szememből
ömlöttek a könnyek, és úgy éreztem mentem megfulladok. Van egy gyereke, amit,
nem mert nekem elmondani. Lábaim szinte maguktól indultak el, megkerestem a
bőröndömet beledobáltam pár ruhát és már indultam is a repülő tér felé. Nem
érdekelt abban a pillanatban semmi. Sem a munkám, hogy nem kértem szabadnapot
sem az, hogy lehet nincs is ma járat Londonba. Muszáj volt őt látnom, és muszáj
volt neki elmondanom, hogy mennyire szeretem, és hogy szívesen felnevelem vele
Benjit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése