8.rész Paris,Dior,Problems

Sziasztok! :)
Tudom, elég sokat késtem, az igazság az hogy én sem teljesen így terveztem. De itt vagyok, és hozom nektek az új részt! 
Mit is mondhatnék még? Hamarosan vége a nyárnak, és bármilyen unalmasra is sikeredett ez a nyaram, azért voltak felejtethetetlen élményeim. Az iskolát csak azért várom mert végre találkozhatok a barátaimmal, akikkel már több mint,2 hónapja nem találkoztam és már nagyon-nagyon hiányoznak. Semmi kedvem hajnalban felkelni, ahogy gondolom nektek sem, ezért ebben a két hétben ajánlom, hogy dél előtt senki ne keljen fel! :)
Nem is húzom tovább a szót, köszönöm, hogy velem vagytok és SZERETLEK TITEKET nagyon!!
Lots Of Love: Bori

*Elizabeth szemszöge*

Benéztem Juliehoz, aki az ágyán ülve magazinokat olvasgatott.

- Azt hittem már rég alszom!- mentem be hozzá és lehuppantam az ágyára.

- Dehogyis! Nem akartalak zavarni titeket a romantikázásban- mosolygott Julie majd letette a magazint, amit éppen olvasott.

- Aranyos vagy!

- Tudooom!- felelte és hosszan megnyújtotta az ó betűt. Megint eszembe jutott az állás Párizsban. Valakinek muszáj volt elmondanom, egyszerűen már nem tudtam magamban tartani.

- Állást kaptam a Dior-nál!- böktem ki, mire Julie majdnem lefordult az ágyról.

- Hogy mi?- kérdezett vissza kikerekedett szemekkel.

- Chris ma mondta. Szerdáig el kell döntenem mit akarok- közöltem.

- De hát El, ez fantasztikus! Mindig is erről álmodoztál, hogy egyszer a Diro-nál fogsz dolgozni….- kezdett áradozni Julie de a szavába vágtam.

- A munka az Párizsban lenne- feleltem. Julie szemei elkerekedtek és nem igazán tudta felfogni az elmúlt egy percben történteket. Láttam, hogy szemei könnybe lábadtak és meredt maga elé. Közelebb másztam hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Vállamra hajtotta fejét, majd hangosan felzokogott. Pár perc elhúzódott mellőlem és megtörölte kisírt szemeit.

- Parker tudja már?- tette fel a kérdést.

- Nem volt erőm neki elmondani. Szerettem volna ha te tudod meg először- feleltem kérdésére. Rosszul éreztem magam amiért Parkernek nem mondtam erről semmit. Miután Julienak sikerült egy kicsit megnyugodnia, én visszamentem a szobámba és kezembe vettem a telefonomat. Megkerestem Parker nevét és tárcsáztam azt. Két csörgés után felvette.

- Szia El!- suttogott bele a telefonba.

- Szia!- rekedtes hangon szólok bele én is a telefonba. A háttérből hallom, hogy mögötte becsapódik az ajtó.

- Baj van?- kérdezi most már sokkal hangosabban mint az elején. Hosszú percekig hallgatok, nem merem neki elmondani, azt fogja gondolni ha elmegyek Párizsba, hogy önző vagyok és csak magamra gondolok.

- Kaptam egy állás ajánlatot a Diornál- kezdtem belea kis mondandómba. Mikor minden részletet elmeséltem Parkernek, hatalmas kő esett le a szívemről. Ugyan még nem mondott semmit, mit is gondol erről az egészről még is úgy éreztem, most már nincs eltitkolni valóm előle.

- Én mindenben támogatlak El- ennyi? Mindenben támogat?

- Tehát, ha én kiköltöznék Párizsba te jönnél velem?- tettem fel a kérdést.

- Hát persze, hogy mennék veled…de sajnos nem lehet!- felelte mire én teljesen lesokkolódtam. Nem lehet. De vajon miért?

- Jobb lenne ezt személyesen megbeszélni, nem?- vetettem fel az ötlete, tulajdonképpen az én hibám, miért kellett ezt pont telefonon közölnöm vele?- Holnap gyere át délelőtt.

- Jó rendben. Jó éjt!- ezennel le is rakta.

* Parker szemszöge*

Miután leraktuk El-el a telefont, nagyon rosszul éreztem magam. Persze, hogy elmennék vele Párizsba, akár a Föld másik végébe is vele tartanák, hiszen mindennél jobban szeretem őt, de nem hagyhatom itt a fiamat.El kell neki mondanom, mielőtt végelegesen elveszítem őt.

7.rész Everything is all right

Sziasztok!

Bocsánat, hogy ilyen későn hozom a részt, tudom nem ezt szoktátok meg tőlem. A következő részről annyit szeretnék, hogy most másfél hétre elutaztam, így nem biztos hogy tudom jövő hét hétfőn hozni a következő részt. De mindent megpróbálok megtenni az ügy érdekében, de ha mégsem sikerülni akkor vagy jövő hét szerdán vagy csütörtökön feltöltöm a részt! Remélem nem olyan nagy baj! 

Amint látjátok a kinézeten egy kicsit változtattam, még majd egy úgy fejléc is tervben van. 

Nem is beszélek többet, remélem tetszik a rész és évezitek a nyarat, amiből már igazán kevés van:(

Lots Of Love: Bori

Reggel háromszor nyomtam ki az ébresztő órámat és próbáltam vissza aludni, ugyanis az éjjel iszonyat rosszul aludtam, majd amikor leesett, hogy nem véletlenül cseng gyorsan kipattantam az ágyból. Sikerül nagyon elaludnom, Julie is már lent várt rám.

- Bocsi, bocsi tudom nagy késésben vagyunk. Itt a kocsi kulcs, pakolj be egy perc és megyek!- dobtam le Julienak a kulcsot én berohantam a fürdőszobába. 10 perc múlva Julie már a suli kapuján futott be én meg indultam dolgozni. Csak most ne legyen nagy dugó, könyörgöm! Úgy látszik az Égiek meghallgattak, mert sikeresen beértem ugyan késtem 8 percet, de azt ráfogtam arra, hogy nem működött a lift, így gyalog kellett felsétáljak. Három nagyon kemény fotózáson voltam túl, amikor a főnököm behívott az irodájába.

- Hello, El!- köszöntött két puszival Chris a főnököm. Szerencsére jóban vagyunk, Chris nagyon jó fej minden szempontból.

- Szia Chris!- üdvözöltem én is.

- Van egy ajánlatom a számodra!- kezdett bele a mondani valójába, miközben töltött nekem egy pohár vizet.

- Köszönöm! És mi lenne az?- érdeklődtem.

- Egy állás a Dior-nál!- jelentette ki Chris olyan egyszerűséggel, mintha csak azt mondta volna, hogy szia. Egy állás a Dior-nál? Hiszen ez tulajdonképpen a legnagyobb álmom.

- Mi? De hát az…- kezdtem bele a mondatomba, de Chris nem hagyta, hogy befejezzem.

- Igen, az Párizsban van!

- Chris, köszönöm a lehetőséget, de nem hagyhatom itt a családomat. Igen anyáékkal nem vagyok jóban, de attól még igen is szeretem őket és nehéz lenne itt hagyni anyát is meg apát is. Julienak meg nagy szüksége van rám, és még Parker is itt van!- soroltam az érveket, hogy miért nem tudok menni.

- Parker?- kérdezett vissza Chris.

- Igen, a barátom! Nem rég jöttünk össze!- világosítottam fel.

- Figyelj El, azért egy ideje dolgozunk már együtt, és folyamatosan figyelem a munkáidat, amik egyszerűen fantasztikusak! Szerintem nem csak mint fotós, de mint modell is megállnád a helyed a Dior-nál!- próbált meggyőzni Chris egyre nagyobb sikerrel.

- Na jó azért a modell az túlzás…meddig kell visszajelezni?- kérdeztem.

- Jövő hét szerda!- felelte és egy pillanatra megszédültem, hogy van a döntésre négy napom.

- Jó, akkor átgondolom! Majd még beszélünk, és köszönöm!- mondtam majd elhagytam Chris irodáját. 16:00- ra ott voltam Julie-ért az iskolánál gyorsan bevásároltunk, majd Juliet haza dobtam.

- Hova mész?- kérdezte miközben kiszállta a kocsiból.

- Parkerrel találkozom, vigyázz magadra, nemsokára jövök!- válaszoltam és már ott sem voltam. Egyáltalán nem voltam késésben, de jobban szeretek inkább egy kicsit előbb oda érni valahová, mint hogy elkéssek. Miután leparkoltam a Hyde Park előtti parkolóban, kiszálltam a kocsimból és a bejárat felé indultam. Nem messze a bejárattól megpillantottam Parkert, aki egy padon ülve a telefonját nyomkodta. Pár másodpercig álltam és csak figyeltem őt, aztán észrevette, hogy figyelem. Szemembe nézett azokkal a gyönyörű szemeivel és elmosolyodott. Mosolyát látván az én ajkaim és felfelé görbültek és oda mentem hozzá. Már majdnem elértem őt, amikor a szívem egyre hevesebben kezdett verni. Felállt a padról és oda lépett hozzám. Először csak álltunk egymással szemben és néztük egymást, aztán Parker hirtelen magához húzott és hevesen csókolni kezdett. Miután haza jöttünk a síelésből valami nem volt jó. Valami ami miatt sokat voltam szomorú. Valakinek a hiánya. Parker hiánya.

Pár perc múlva elváltunk egymástól és leültünk a padra.

- Szeretnék még egyszer bocsánatot kérni amiatt, hogy nem hívtalak!- kezdte megint a mentegetőzést, de nekem már nem volt szükségem rá, hiszem már tegnap este meggyőzött. Mielőtt azonban folytathatta volna mondani valóját, én gyorsan lecsaptam ajkaira és nem hagytam, hogy tovább beszéljen. Ha jól érzékeltem belemosolygott csókunkba és még jobban magához húzott. Miután újból elváltunk egymástól tovább beszélgettünk.

- Nincs kedved átjönni hozzánk? Julie is biztos nagyon örülne neked!- ajánlottam fel, de láttam Parkeren, hogy nem nagyon tetszik neki az ötletem.

- Az, az igazság, hogy későre jár…- nézett az órájára, aztán pedig rám. Biztos nagyon szomorú fejet vághattam, mert Parker elmosolyodott és megrázta a fejét- Na jó, talán még sincs olyan késő…

Mivel mind a ketten külön kocsival jöttünk, megadtam Parkernek a címet, és indultunk is. Én előbb értem haza, a kerülő utak segítségével, amiket Parker valószínűleg nem ismer. Beszaladtam a házba és gyorsan feltettem egy kis tésztát főni, hátha Parker is éhes. Miközben szűrtem le a tésztát csengettek.

- Julie, nyisd ki az ajtót!- kiabáltam fel az emeletre. Hallottam ahogy Julie lesiet a lépcsőn, kinyitja az ajtót majd felsikít. Először egy kicsit megijedtem azt hittem Julie elesett vagy valami, de amikor Parker megjelent Julie-val a nyakában széles mosolyra húzódott a szám. Odajöttek hozzám, Parker közelebb vont magához és nyomott egy kisebb csókot a számra. A tészta elkészült és leültünk vacsorázni. Vacsora közben egy kicsit úgy éreztem magam mint egy igazi család. Az apuka szerepében Parker, az anyukájáéban én, a gyerek szerepében pedig Julie. Miután magunkba tömtünk három tányér tésztát letelepedtünk a nappaliba. Julie egy ideig nézte a tv-t, majd amikor már annyira fáradt lett, hogy majdnem lebukfencezett a kanapéról, felállt,mind a kettőnktől két-két puszival búcsúzott és felment a szobájába. Mi is még egy ideig beszélgettünk, majd Parker is haza indult.

- Örülök, hogy minden rendben van köztünk!- húzott magához Parker, és annyira belemerültünk egymásba, hogy észre sem vettük, hogy a szomszéd néni minket bámul. Ugyanis kint álltunk a kapuban… Először oda pillantottunk a nénire aki fejét rázva vissza ment a házba, majd elröhögtük magunkat.

- Holnap hívlak!- ígérte meg Parker.

- Rendben…- csak még egy csókot. Parker mintha gondolat olvasó lenne, teljesítette vágyamat.

- Jó éjszakát, Gyönyörűm!- simította meg az arcomat, majd a kocsijához lépett.

- Jó éjszakát!- köszöntem el és bementem a házba.

*Parker szemszöge*

Hazafelé menet azon gondolkoztam, hogyan tudnám ezt az egész dolgot elmondani El-nek. Biztos, hogy nem fogadná túl jól, ha ezt most csak így hirtelen a nyakába zúdítanám, de anya is már evvel nyaggat három napja, hogy muszáj, neki elmondjam.

Leparkoltam a ház elé, majd mielőtt még bementem volna háromszor lassan kifújtam a levegőt. Kipattantam a kocsiból és a bejárat felé vettem az irányt. Beléptem és meghallottam Benji sírását. Azonnal felvágtattam a szobájába és átvettem anyától a kis csöppséget.

- Shhh- próbáltam nyugtatgatni elég kevés eséllyel.

- Fáj megint a hasa, megyek melegítek neki egy kis teát- közölte anya és már kint is volt a szobából. Fogalmam sem volt mit kéne csinálnom egy 10 hónapos gyerekkel. Próbáltam sétálni vele vagy leülni sehogy sem volt jó. Aztán amikor anya meghozta a cumit benne a langyos teával, Benji sírása is csillapodott, egészen addig, amíg meg nem unta a cumit. Kivittem a szobából és a folyosón sétáltunk, aztán eszembe jutott egy jó ötlet. Le-felmentünk a lépcsőn, ami megnyugtatta Benjit. Mikor már huszadjára mentem le meg fel a lépcsőn Benji elhallgatott és elaludt. Felvittem a szobájába és lassan beraktam a kis ágyikójába. Lementem anyuhoz a konyhába, aki éppen keresztrejtvényt fejtett az asztalnál.

- Sikerült elaltatnom!- ültem oda mellé.

- Akkor jó. Parker, tudod, hogy csak jót akarok neked, miért nem mondod el neki?- hagyta abba a rejtvényfejtést anya és rám nézett. Már megint ezzel jön.

- Mert nem fogadná jól, tudom! Nem ronthatom el neki is az életét, azért mert én egyszer felelőtlen voltam. Nem tudnám vele ezt megtenni, érted anya? Mert szeretem- mondtam és kezdtem egy kicsit mérges lenni, ezért felálltam az asztaltól és inkább fel alá járkáltam.

- Tudom, hogy szereted, de gondolj bele. Egy „anyukával”- rakta idéző jelbe anya- sokkal könnyebb lenne neked is. Ő is biztosan szeret téged, meg fogja érteni.

- Mit mondjak neki? Hogy: Hello El, képzeld, van egy 10 hónapos gyerekem?

6.rész Why didn't call me?

Sziasztok!
Az előző részek szerintem sokkal jobban sikerültek, mint ez  nem is vagyok vele megelégedve. Saját hibám volt, hogy a kitalált történetet egy kicsit átalakítottam így a végére teljesen belezavarodtam tulajdonképpen a saját történetembe. Ezért a továbbiakban igyekszem majd jobban teljesíteni. Remélem jól telik a szünetetek és meglesztek elégedve a résszel!
Lots Of Love: Bori

Teltek a napok és Parkerrel minden nagyon jól alakult, addig a pillanatig, míg el nem érkezett az a nap, amikor haza kellett mennünk. Nem akarok Parker nélkül haza menni Londonba, félek attól, hogy ennek az álomnak egyszer csak vége szakad. Miközben én Parkertől búcsúzkodom, apáék pakolják be a taxiba a csomagokat.

- Vigyázz magadra El! Egy hét múlva találkozunk Londonba! Ahogy hazaértetek hívj, vagy írj sms-t!!- ígértette meg velem Parker, majd megfogta a kezemet.

- Te is nagyon vigyázz magadra!- bújtam egészen közel hozzá. Felemelte fejemet és hosszasan megcsókolt.

- El, indulunk!- figyelmeztetett anya.

- Jövök! 1 hét múlva találkozunk!- csókoltam meg utoljára… Elengedtük egymás kezét, Parker egyhelyben állt én meg elindultam a taxi felé. Mielőtt még beszálltam volna még egyszer visszanéztem Parkerre és dobtam neki egy puszit. Beszálltam a taxiba, ami azonnal el is indult. Az ablakon keresztül még integettünk egymásnak aztán már nem láttam Parkert. A repülő út megint gyorsan eltelt, főleg úgy hogy egész végig Parkeren járt az eszem. Szeretném azt hinni, hogy fel fog hívni miután hazaért, de ennek sajnos elég kevés az esélye. Lehet, hogy a számára csak egy kaland voltam.

*Parker szemszöge*

Miután a taxi kifordult a szálloda parkolójából, akkor bizonyosodtam meg arról, hogy elment. Felmentem a szobámba, ahol azon kezdtem el gondolkodni miért szerettem belé ilyen könnyen. Nem lett volna szabad. De egyszerűen nem tudtam parancsolni saját magamnak és az érzéseimnek sem. Muszáj volt valakinek elmondanom, mennyire beleszerettem Elizabeth-be. Mivel az összes haverom tuti kiröhögne, ezért anyát választottam.

- Szia anyu!- szóltam bele a telefonba.

- Kisfiam! Rég beszéltünk! Mi újság nálad?- érdeklődött anyu. Azt szerettem benne, hogy elfogadta hogy felnőttem és nem nyaggatott minden egyes percben, hogy jól vagyok-e.

- Minden oké… vagyis nem igazán.- válaszoltam miközben leültem egy székre.

- Mi a baj?- tette fel anyu a kérdést.

- Van…azaz volt egy lány akibe teljesen beleszerettem. – kezdtem el mesélni, de ahogy eszembe jutott El azonnal elmosolyodtam.

- Hogy érted hogy volt?- kérdezett vissza anya. Elmeséltem neki az elejétől fogva mindent. Azt amikor először találkoztunk, amikor néztem ahogyan lesiklik a sípályán, amikor egy szál törülközőben állt előttem. Mindent. – De ő is Londonban lakik nem?

- De!

- Hát akkor mi a baj? - tette fel anya a kérdést. - Tudtok majd találkozni, ha te is haza jössz.

- Én attól féltem leginkább, hogy te meg apa nem fogtok örülni ennek az egésznek.- vallottam be.

- Én nagyon örülök, hogy végre van egy olyan lány, aki tényleg érdekel téged. –mondta anya és éreztem a hangján, hogy mosolyog.

- Benji hogy van?- kérdeztem.

- Hiányzol neki nagyon. Egyébként jól van.- adott helyzet jelentést anya. Jaj de jó, hogy minden rendben van. Amikor ide jöttem és ott hagytam őket Londonba egy kicsit féltem attól, hogy új lesz neki a helyzet, hogy nem vagyok otthon.

- Jól van akkor, viszont anyu nekem most mennem kell dolgozni. Vigyázzatok magatokra, majd beszélünk! Szia!- tettem le a telefont. Kicsit jobban érzem magam, hogy elmondtam anyának a dolgokat és nem akadt ki.

*Elizabeth szemszöge*

 Otthon miután gyorsan kidobáltam mindent a bőröndömből azonnal hívtam Parkert. Legalább egy órán keresztül beszéltünk, aztán amikor vége szakadt a beszélgetésünknek neki álltam egy kicsit dolgozni. Képeket szerkesztettem és portfóliókat állítottam össze. Éppen az egyik férfi modellem képeit nézegettem, amikor Julie jött be a szobámba. Lehuppant az ágyamra és nézett. Engem. Mikor már meguntam, hogy bámul oda fordultam hozzá.

- Mit szeretnél Julie?- kérdeztem és lefeküdtem mellé az ágyra.

- El jössz velem a vidámparkba?- kérdezte Julie.

- El. –mondtam mire Julie kezdett már megörülni folytattam- De nem ma. Mondjuk a hétvégén. Mit szólsz?

- Háát végül is úgy is jó- egyezett bele Julie. Aztán valószínűleg elaludhattam az én kényelmes kis ágyikómban, mert arra ébredtem másnap reggel (!) hogy az arcomat az ablakon beáradó nap cirógatja.

Levonszoltam a konyhába, ahol elég nagy meglepetés várt. A hűtő ajtaján egy kis cetli állt ezzel a felirattal:

„3 hétre elutaztunk! Vigyázzatok magatokra! Anya, apa”

Egy pillanatra muszáj volt leülnöm, ugyanis olyan szintem ment fel bennem a pumpa, hogy azon gondolkodtam neki dobok valamit a hűtőnek. Mikor egy kicsit sikerült lenyugodjak Julie jött be a konyhába.

- Jó reggelt, El!- köszöntött két puszival.

- Hello, hugi!- válaszoltam elég bambán, ugyanis most átfutott az agyamon, hogy 3 hétig én vigyázok Julie-ra.

- Anyáék?- kérdezett rá, miközben a müzlis polchoz sétált. Oda mentem hozzá és a kezébe nyomtam a kis cetlit. Miután elolvasta láttam az arcán, hogy ő is eléggé megdöbbent. Rám nézett, és körülbelül ugyanaz volt a reakciója, mint nekem. Igaz, Julie még kicsi, jó azért annyira nem 12 éves, de már ő is érti az ilyen dolgokat. Tudja, hogy ez a 3 hét nekem most nagyon nehéz lesz,  hiszen a munkám mellett Julie- t kell suliba vinni és el is hozni onnan, emellett valamivel etetni is kéne őt, tehát az elkövetkezendő 3 hétben hosszú napjaim lesznek az tuti.

Mióta haza jöttünk a síelésből eltelt több mint egy hét, és Parker még mindig nem hívott. Kicsit csalódott voltam, mivel egyszer beszéltünk csak és az is nagyon rövidre sikeredett. Anyáék sem hívtak, mi van velünk, vagy csak amiatt, hogy Julie jól van e. Egyébként pont ezt vártam tőlük.

Péntek este van és csörög a telefonom. Nem hiszem el, hogy még este is zavarni kell az embert! Ránéztem a kijelzőre és a szívem egyre hevesebben kezdett el verni.

- Szia!- szólt bele rekedtes hangon Parker.

- Szia Parker!- próbáltam elrejteni a mosolyomat, hogy egy kicsit érezze haragszom rá amiért nem hívott, de nem sikerült.

- Ne haragudj El, hogy nem hívtalak, csak most nagyon összejött minden- mentegetőzött, amit én el is hittem neki.

- Értem. Semmi gond!

- Esetleg nem tudunk valamikor találkozni? Meg kéne beszélnünk néhány dolgot!- kérdezte és teljesen igaza van, mert most én sem tudom igazán hogy állunk. 2 hete elvileg még jártunk.

- Neked mikor lenne jó?

- Mondjuk holnap? Meddig dolgozol?- érdeklődött.

- Négyig, de el kell mennem Julie-ért a suliba. A 18:00 az jó?- gondoltam végig gyorsan a napomat.

- Nekem az teljesen jó. Akkor holnap 18:00 Hyde Park?

- Igen, most viszont ne haragudj, de mennem kell, nagyon fáradt vagyok!- mentettem magam ki ebből a kissé kínos beszélgetésből.

- Jó éjszakát és álmodj szépeket Elizabeth!- köszönt el és hangjában éreztem, hogy mosolyog.

5.rész Amazing night with Parker

Sziasztok!

Most nem nagyon tudok mit mondani így a rész elején, remélem jól telik a nyaratok és nincs nagyon melegetek ebben a 32 fokban! Nem teljesen vagyok meg elégedve ezzel a résszel, nem igazán tudom megindokolni miért egyszerűen nem érzem jónak. Remélem azért nektek tetszeni fog!!
Lots Of Love: Bori

Annyira lenyűgözött minket az, hogy újra láthatjuk egymást (délután óta) hogy csak álltunk egymással szemben. A végén Parker szólalt meg.

- Gyönyörű vagy!- dicsért meg majd adott két puszit.

- Köszönöm! Te is nagyon jól nézel ki…- egy kicsit zavarba jöttem Parker láttán, annyira jól nézett ki abban az ingben és abban a zakóban.

- Indulhatunk?- mosolygott rám, majd megfogta a kabátomat és rám segítette.

- Menjünk! Szia, Julie!- és már kint is voltunk az ajtón. Kimentünk a parkolóba, ahol Parker BMW-je állt. Miután illedelmesen kinyitotta nekem a kocsi ajtaját elindultunk valamerre. Parker nem említette merre akar menni így gondoltam rákérdezek, hogy hová is megyünk.

- Merre megyünk?- szegeztem rá a tekintetem. Fejét felém fordította és elmosolyodott. Azok a gödröcskék megőrjítenek!

- Az legyen meglepetés!- mondta és visszaemelte a tekintetét az útra. Az úton elmesélte, hogy a síoktatás mellett egy gördeszka boltban dolgozik és versenyekre is jár. Aztán szóba került az én munkám is. Azt mondta, hogy ha lesz, majd valamikor gördeszka versenye menjek nyugodtan fotózni. Még egyéb dolgokról is dumáltunk például, kiderült az is hogy ő is Londonban lakik, meg hogy nagyon aranyosnak tartja Julie-t. Egyszer csak lassult a kocsi és megálltunk egy étterem előtt. Parker kiugrott a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót. Amint kiszálltam megpillantottam egy csodaszép éttermet. Bementünk és leültünk a számunkra lefoglalt helyre. Megrendeltük az ételeket és tovább beszélgettünk.

- Parker ez a hely gyönyörű!- ámuldoztam még mindig.

- Örülök, hogy tetszik! Az, az igazság hogy még soha nem jártam itt csak a múltkor az étterem mellett mentem el és megtetszett. – mondta és rám mosolygott, amit természetesen viszonoztam. Míg a megrendelt ételünket ettük nagyon sok minden szóba került. Nagyon jól éreztem magam, és egyetlen olyan pillanat sem volt amikor az a bizonyos kínos csend bekövetkezett volna. Az eddigi barátaim közül amikor randiztunk akkor általában mindig kínosan éreztem magam. De Parkerrel teljesen más volt, vele határok nélkül tudok beszélgetni.

Még egy ideig beszélgettünk aztán elindultunk vissza a szálloda felé. Mikor Parker leparkolt a bejárat előtt kiszállt a kocsiból és elkísért az ajtóig.

- Köszönöm ezt az estét, nagyon jól éreztem magam!

- Nem, én köszönöm! Én is igazán jól éreztem magam!- mondta miközben óvatosan szembe fordított magával. Gyönyörű zöldeskék szemében az én szemem elveszett, és csak arra eszméltem fel, hogy ajkai az én ajkaimat érintik. Csókja egyszerűen tökéletes volt. Mikor Parker egy kicsit hátrébb húzódott én rögtön ajkai után kaptam, mire ő bele mosolygott a csókunkba. Lassan mind a kettőnknek elfogyott a levegője így el kellett válnunk egymástól.

- Csodálatos vagy!- rázta a fejét miközben adott még egy csókot- Egy napja ismerlek és máris teljesen kész vagyok tőled!

- Ez kölcsönös!- vigyorogtam rá.

- Lassan mennünk kéne, későre jár!- simította meg a hátamat Parker. Látta rajtam, hogy vágyom a csókjára így újból közelebb hajolt és megcsókolt. Egyszerűen nem tudok betelni vele.

- Na jó most már tényleg megyek!- adtam meg magam.

- Rendben. Jó éjszakát!- mondta és adott még egy utolsó csókot.

- Jó éjt, holnap találkozunk!- köszöntem el és bementem az ajtón.

Felmentem a szobánkba, ahol Julie már tűkön ülve várt. Mikor meglátott rögtön letámadott.

- Na? Mi volt? Hogy sikerült? Merre voltatok?- bombázott a kérdéseivel, én meg megszólalni nem bírtam annyira boldog voltam. Mosolyogva ráztam a fejemet, és úgy éreztem muszáj leülnöm, mielőtt elájulok. Julie az arcomat fürkészte.

- Megcsókolt!- nyögtem ki végül. Julienak is kellett egy perc, hogy felfogja mit is mondtam.

- Hogy mi?- értetlenkedett, de amikor újból elismételtem egyszerre kiáltottunk fel- Ááááá!

- Julie, én olyan boldog vagyok!- áradoztam. Magamban még egyszer újból visszagondoltam az estére. Parkerre, az étteremre, a csókra…

- Hát nővérkém lehetsz is!- ölelt meg Julie.

Novella

Heyho!
Hoztam nektek egy novellát, amit nem én, hanem a legjobb barátnőm írt. Úgy gondoltam, hogy muszáj kiraknom és megosztani veletek. Kérlek titeket, miután elolvastátok írjátok le a véleményeteket, nem csak a barátnőmnek hanem nekem is sokat jelentene! Köszönöm!!:)
Lots Of Love: Bori

Pillanat

       Annyiszor eszembe jut ennek  szónak a jelentése mostanában. Talán van olyan dolog ami csak abban a pillanatban jó. Lehet , hogy szeretnénk érezni azt az érzést amit ABBAN a pillanatban éreztünk, de valószínűleg ez képtelenség.

       Nem élhetünk abban a pillanatban ami már elmúlt. És,hogy miért?? A válasz számomra egyszerű. Muszáj azt remélnünk,azzal bíztatnunk magunkat,hogy lesz szebb pillanat. Ha abban a pillanatban maradnánk talán elszalasztanánk a következő pillanatot. A pillanatok teszik érdekessé az életet. Vannak jó és igen,vannak rossz pillanatok, de ezek meghatározzák az életünket. Hiszem,hogy a pillanatoknak köszönhetjük a boldogságunkat. Illetve a pillanatokat szidhatjuk a szomorúságunkért. Mindenkinek az életében vannak nagy pillanatok , amiket soha- soha nem felejt el. Elmesélhetném a sajátomat ,de lehet,hogy most az egyszer ezt meg kell tartanom magamnak. Hiszem,hogy a pillanatok segítenek , hogy jó emberek legyünk. Talán a csodás pillanataink meg szeretnék mutatni,hogy milyen jó lehet nekünk. A  rossz pillanataink pedig azt szeretnék mutatni ,hogy soha ne adjuk fel, mert mindig lesz jobb. És a rossz pillanatok tanítanak meg,hogy tartsunk ki vagy épp adjuk fel.

        Nem szabad azt sem elfelejtenünk,hogy nem kellenek mindenáron pillanatok. A lényeg,hogy maguktól jöjjenek és akkor igazán nagyon boldoggá tesznek abban a pillanatban. És vigyázat !!! Csak abban a pillanatban. Mert ha már elmúlt a varázsa csak egy szép emlék lesz.

4.rész The best sister in the world

Halihó!
Nem szeretnék hosszú monológot mondani így a rész elején, csak annyit szerettem volna hogy remélem jól telik a szünet nektek is. Úgy érzem ez a rész most egészen hosszúra ám egy kicsit unalmasra sikeredett. A múlt héten elfelejtettem megköszönni Lana R -nek ezt a gyönyörű fejlécet, ami remélem nektek is nagyon tetszik!
Lots Of Love:Bori

- Am… örömmel, persze!- mosolyodtam el és örömömben legszívesebben beleugrottam volna a hóba.

- Azt hiszem, én most megyek!- mondta és közelebb hajolt, majd adott egy puszit-, Jó éjt El!

- Jó éjt Parker!- bementem a szobánkba ahol Julie azonnal letámadott.

- Na?- érdeklődött. Julie vajon miről beszélhet?

- Mi, na?- kérdeztem vissza. Eléggé hülye fejet vághattam mivel Julie rácsapott a homlokára.

- Megcsókolt?

- Hogy mi? Dehogyis!!- hitetlenkedtem. Már hogy csókolt volna meg?- Julie, még csak egy napja ismerjük egymást! Az sem biztos, hogy tetszek neki!

- Honnan tudod? Láttam, ám hogy néztetek egymásra! – győzködött Julie.

- Hagyjuk ezt most jó? Aludjunk, mert nagyon fáradt vagyok!- zártam le a témát.

- Rendben, de erre holnap még visszatérünk!- adta fel Julie és bebújt az ágyba- Jó éjt!

.- Álmodj szépeket!- és Julie körülbelül 5 perc múlva már aludhatott is, mert csak az egyenletes szuszogását hallottam. Nem tudtam elaludni, igazság szerint nem is voltam álmos csak valahogy le kellett koptatnom Juliét. Elkezdtem gondolkozni azon, hogy most mi is történik velem? Eljövök síelni, úgy eddig semmi kedvem nem volt hozzá, erre találkozok egy olyan fiúval, aki teljes mértékben elbűvöl. Eddig nekem nem volt szükségem egyetlen fiúra sem, de most úgy érzem, hogy Parkerre igen is szükségem van.

Másnap reggel egész korán keltem. Fél 9 körül lementünk reggelizni, majd kimentünk a sípályához ahol már Parker várt minket.

- Sziasztok!- mosolygott és adott nekem két puszit. Azonnal zavarba jöttem, zavaromat pedig széles mosoly váltotta fel, ugyanis végig futott az agyamon, hogy valószínű ő is komolyan gondolja a dolgokat.

- Mit tanulunk ma Parker?- nyaggatta Julie, Parker leguggolt hozzá.

- Egy pillanat és jövök Julie, addig rendelj egy kakaót a büfében - mondta Parker, mire Julie szaladt is a büféhez. Parker visszafordult hozzám- Ugye a ma este még áll?

- Igen!- vágtam rá.

- 19:00-re ott vagyok a szállodánál érted!- kacsintott egyet aztán már ment is tovább. Hu azok a gyönyörű zöldes kék szemek…

Csak most vettem észre, hogy amikor mosolyog akkor az arcán szép gödröcskék jelennek meg.

Egész délelőtt síeltem, délután pedig úgy gondoltam, hogy lemegyek a szálloda medencéjéhez. Kellemes érzés volt a hidegből egy jó meleg fürdőbe beülni. Egy darabig egy medencében ücsörögtem, aztán átmentem az úszómedencébe. Nagyon jó volt egy kicsit ellazulni. Mikor kimásztam a medencéből már fél 6 volt. Az ijedségtől, hogy másfél óra múlva randim van Parkerrel majdnem elcsúsztam a medence szélénél. Gyorsan felrohantam a szobánkba, ahol Julie értetlenül nézett rám, miért is járkálok ide-oda a szobában, mint egy őrült. Berohantam a fürdőbe ahol megmostam a hajamat, aztán jöhetett a ruhakérdés.

- El? Hova sietsz ennyire?- érdeklődött az ágyon fekve, tv-t nézve Julie.

- Randim van Parkerrel, és nincs egy normális ruhám sem…- kezdtem el hisztizni mire Julie a szavamba vágott.

- Segíthetek?

- Aha!- durcáztam be, mire Julie óvatosan oldalba lökött, majd odament a szekrény elé és elkezdett a ruhák között matatni. Egyszer csak előkapott egy fekete fehér pánt nélküli ruhát.

- Na ez hogy tetszik?- húzogatta a szemöldökét Julie a ruha mögül. Egy pánt nélküli, fekete fehér ruhát emelt ki Julie.

- Nem is tudom. Amikor megvettem akkor nagyon tetszett de most nem tudom, hogy hogyan állna rajtam…..- néztem először a ruhára majd magamra.

- Csak próbáld fel, szerintem remekül állna- nyomta a kezembe a ruhát és betuszkolt a fürdőbe. Pár percen belül kilibbentem a fürdőből egyenesen Julie elé, aki amikor meglátott majdnem leborult az ágyról.

- Ez valami eszméletlenül szép rajtad El! – dicsért meg és megigazította rajtam a ruhát. Annyira aranyos volt, ahogyan ott sürgött forgott körülöttem.

- Tuti? Biztos, hogy jól áll?- kérdeztem miközben a tükörben nézegettem magam.

- Igen, nagyon szép vagy ebben a ruhában!- bíztatott Julie.

- Jó akkor már csak a haj, meg a cipőt kell kiválasztani és mindezekre van…fél óránk!- néztem rá az órámra és abban a pillanatban majdnem szívrohamot kaptam.

- Mind a kettőt könnyen megtudjuk oldani. Gyorsan csinálok valami szép hajat, aztán kiválasztjuk a megfelelő cipőt. Rendben?- nyugtatott meg az én drága húgocskám. Annyira szeretem őt!

- Köszönöm szépen!- öleltem meg Juliet aki azonnal leültetett egy székre és elkezdte a hajamat csinálni. Nem sok időbe tellett mire Julie olyan gyönyörű kontyot csinált, hogy elállt a lélegzetem. Már csak a cipő hiányzott amit nagyon gyorsan ki tudtam választani. Még bementem a fürdőbe egy utolsó pillantást vetni magamra amikor kopogtak az ajtón. Nem voltam benne biztos, hogy Parker az, de amikor meghallottam a mély és rekedtes hangját azonnal tudtam, hogy ő az. Hangját meghallva kiléptem a fürdőszobából és Parkerrel találtam szembe magam.

3.rész It will be a boring night...or not?

Sziasztoook!
Itt vagyok újból, újult erővel hozom nektek az új részt! Remélem nektek is sikerült kipihenni magatokat ebben a 3 vagy már tényleg nem tudom hány hétben! Gondolom már sokan elmentetek nyaralni, vagy még sokan csak most fogtok. Hogyha van kedvetek nyugodtan leírhatjátok komiba hol nyaraltatok vagy hol fogtok, szívesen fogadom a nyaraláson szerzett élményeket! Igyekszem majd én is szólni, hogy mikor nem tudok részt hozni, bár eddig még semmi sem biztos csak az, hogy én Augusztus 17-én megyek a Szigetreee!
Remélem tetszeni fog a rész, miután elolvastátok kérlek titeket írjátok le a véleményeteket komiba, nagyon sokat jelentene nekem a visszajelzésetek! 
Lots Of Love:Bori

P.S.:Hallottátok már Ed Sheeran X című albumát? Szerintem fantasztikus, bírom a kis vöröst! ;)

Este apa főnökével kellett vacsoráznunk, amin én végig untam magam, egészen addig, míg Parker be nem toppant.

- Jó estét Mrs. és Mr. Smith! Mr. Adams! Sziasztok, lányok!- köszönt mindenkinek, majd helyet foglalt mellettem. Ez mit keres itt? Nem mintha nem bánnám!

- Te mit keresel itt?- suttogtam oda neki.

- Apád főnöke hívott meg!

- Értem!- bólintottam, és próbáltam nem Parker gyönyörű szemére és dús hajára koncentrálni. Alighogy megettem a vacsorám, Julie meglátott egy zongorát és elkezdett azzal nyaggatni, hogy adjunk elő valamit.

- Julie, szerintem ez nem olyan jó ötlet!- próbáltam lebeszélni kisebb-nagyobb eséllyel.

- Szerintem semmi baj nem lenne abból,ha adnátok egy kis koncertet!- bíztatott minket Mr. Adams.

Ezt nem hiszem el! Én nem fogom magam leégetni csomó ember előtt főleg nem Parker előtt.

- Jaj,hagyjuk már! Hiszen El nem is tud énekelni!- nevetett fel anya, amire felment bennem a pumpa. Igenis bebizonyítom neki,hogy tudok énekelni!

- Gyere Julie, menjünk énekelni!- álltam fel és a zongorához mentem. Julie gyorsan beült a zongora mögé,és már el is kezdtem énekelni a Little Mix- től a Turn Your Face című számot. Egyszerűen imádtam ezt a számot. Amikor befejeztük az egész étterem állva tapsolt. Az asztalunk körül is mindenki állt és tapsolt,sőt láttam, ahogy anya a szemeit törölgeti.

- Nekem miért nem mondta még senki, hogy El ilyen gyönyörűen tud énekelni, és hogy Julie- val ilyen jók?- dicsért meg minket Mr. Adams.

- Eddig én otthon mindig hamiskásnak hallottam.

- Az igazság az, hogy csak otthon Julie leül, a zongorához én meg néha éneklek hozzá!- ismertettem a helyzetet.

- Sophia, David csodálatos lányaitok vannak!- bólogatott Mr. Adams.

- Szerintem is gyönyörű szép volt!- szólalt fel hirtelen Parker. A vacsora további része valahogy így nézett ki: én Parkerrel beszélgettem, Julie a szalvétára rajzolt(amit meg is mutatott és valami elképesztően szép lett)apáék pedig bájcsevejt folytattak Mr.

Adamszel. Parkerrel nagyon sokat megtudtunk egymásról, például azt hogy ő is Londonban él és egy pékségben dolgozik,télen pedig síoktató. Mikor visszamentünk a szállodához anyáék bementek a szobájukban Julieval, mi még egy kicsit kint maradtunk. Néztük a csillagos eget és azon tűnődtem vajon Parker meg fog-e szólalni vagy csak a jéghidegben álldogálunk és élvezzük egymás és a csillagok társaságát, amikor egyszer csak megszólalt:

- Esetleg holnap este van kedved eljönni velem valahova?- tette fel a kérdést miközben mellém állt… szorosan mellém.